Peter Békés - Szerkesztőségünk kedvence. A műben a költői én az élet számos nagy válaszútjainak egyikén ácsorog, nevezetesen azon, hogy diszkóban ne kúrjon-e meg borotvált puncikat, vagy alter kocsmákban felszedett szőrös bulákat lefetyeljen inkább. Irányregény volna, de csak két oldal, nevelődésregény volna, de csak két oldal. Mindenestre a fiatal kommunista Déry Tibor ideáldialektikus gondolkodása sugárzik minden karakteréből.

Namost a dolgot azzal érdemes kezdeni, hogy ismered-e a várost avagy nem. Két "éjszakát" mesélek itt el. Először azt, amelyben az illető amatőr, és csak úgy belevág a budapesti éjszakába, mert az mondták az jó. A második lesz az, amit - szvsz - követni érdemes, vagyis nekem be szokott válni, ergo rossz estém az utóbbi időben csak akkor volt, ha én tettem rosszá. Szóval lássuk az első esetet:

Nevezzük hősünket Pistának (csak az egyszerűség kedvéért; rövid és velős név). Szóval Pista már napok óta várja a szombatot és tervezi a bulit, merthogy ugye barátunk gimnazista, végzős. Pista kevésbé van még tisztában a város nyújtotta lehetőségekkel így az estét két-három barátjával a lakásban kezdik (ami nem hiba, csak a folytatás) egy jó kis fröccs-partival (ez persze a jobbik eset, előfordul, hogy cherry garrone-t vagy valami hasonló szart isznak). Szóval folyik a bor rendesen, megy a barátok közt (bocsi a kisbetűért, nagyot nem érdemel....bár ma este láttam Tildát a szódában....na ő megérdemelné  ), meg a beszélgetés a nőkről: "Hú hallod a Zsuzsit de megnyomnám", "Ja, baszki, bár a Csilla sem rossz. Megsimogatnám rendesen." Naigen, hát ez már ugye alapból nem a legszerencsésebb, hiszen a jó dolgokról nem beszélni kell....csinálni! Vége a fókusznak meg a barátok köztnek, szülők is behozták már a jó kis szendvicseket, lassan 9 óra....ideje indulni. Persze barátaink, élükön Pistával nem tudják, hogyha egyszer otthon kezdték az estét, akkor legjobb esetben is csak az utolsó villamossal érdemes elindulni, hamarabb úgy sincs sehol semmi. De erre fittyet sem hányva Pista és barátai leballagnak szépen valahogy az Oktogonig, ott túrnak egy-két sajtburgert a mekdonáldszban, majd pedig, mint aki fel van készülve mindenre, bemennek a Rotschildba venni két "adag" LifeStyles-t. Nyílván, hisz kitudja, mi történik még aznap este. Bár feltehetőleg se Zsuzsival, se Csillával nem találkoznak, és ha találkoznának is, vagy van barátjuk, vagy nincs, de akkorse mennek el Pistáékkal. Szóval, a Burger King-nél még találkoznak egy két osztálytárssal, akik még színjózanok és jópofizva, barátkozva rohanják le bátor kis társaságunkat, hogy "Hú, de szemetek vagytok, hogy nem hívtatok. Na gyorsan be kell hozzalak titeket.", meg hogy "Hö-hö-hö, de részegek vagytok."

Mind ezek után, az immár kb. 7-8 fős társaság elindul az Andrássyn. Hova is? Hát persze, hogy a Morrison´s-ba. A lehető legrosszabb választás, mármint szerintem. Node mindegy, elérnek az Operáig és ott néhányan rájönnek, hogy még nem múltak el 18 évesek. Hoppá bazmeg, na most mi lesz. A többiek megnyugtatják őket, hogy "Nyugi, azt mondjuk osztálytársak vagytok és ti is elmúltatok 18ak, de nehogy megmutassátok a személyit" Természetesen a fifikás biztonsági őrök sok ilyet hallottak már, így hát társaságunk felét nem akarják beengedni. Elbaszott este! Na de még ha be is engednék őket: a Morrison´s-nál tényleg nem tudok rosszabb helyet (valószínűleg azért, mert én se ismerhetek minden tróger helyet, de akkor is eléggé alul van a listán). Szóval hát tanakodás, mi legyen. Végül is arra az elhatározásra jutnak, hogy együtt keresnek egy másik helyet, ami mondjuk legyen most a Bahnhof, de lehetne akár az M4 is, a lényeg, hogy valami hasonló kaliberű, Royal Giggolostól, O-Zone-tól meg Britney Spearstől hangos helyet (bár azért szoktak jó zenék menni....néha). Na, mindenki szépen bemegy, a ruhatárba leadja a kabátját. A még lemaradottak isznak valamicskét, hogy a hangulat "fokozódjon". Ugye alig múlt 10 óra, így a hely kong az ürességtől. De sebaj, a lányok egyből bemennek táncolni, a fiúk meg nézik őket és iszogatnak. El kezdenek szépen beszivárogni az emberek, úgy másfél óra múlva egész jó kis buli keveredne a dologból, de hőseink kezdenek fáradni. Beköszönnek a lányoknak, majd lelécelnek. Túrnak még valahol egy gyrost majd mindenki szépen hazamegy. Hát elég elbaszott egy este, nem?!

Nézzünk egy kellemesebb verziót. Maradjunk ugyanúgy Pistánál, az egyszerűség kedvéért. Szóval Pista egy haverjával 8kor találkozik a Király utcánál (ihatnának most is otthon, de az már volt, most kocsmáznak) és betérnek a Kazinczy utca elején található igazi kultúrkocsmába (mondjuk legyen szerda, vagy csütörtök). Van kártya, dominó, sakk meg olcsó sör, ja meg persze a helyi alkeszek, akikkel elbeszélgetni több, mint érdemes. Szóval jó pár sör meg kártyaparti után megeresztenek egy pár telefont és kiderül, hogy néhányan a Kuplungban tenyésznek. Körülbelül két sarok az egész, de egy örökkévalóságnak tűnik, míg odaérnek, hisz a kártyapartik alatt észrevétlenül lecsúszott jó néhány sör meg Unicum. Nagyon jó zene, jó emberek és 4 csocsóasztal várja őket, ami alapvetően egy pozitívum. Leülnek, beszélgetnek, iszogatnak, csocsózgatnak. Csocsó közben persze elkerülhetetlen, hogy megismerkedjenek 2 viszonylag csinos szlovén lánnyal, akik irtózatosan szeretnének egy nagyot bulizni, és hát már ők sincsenek a helyzet magaslatán. Így hát aztán elköszönnek barátaiktól (akik rosszabb esetben velük tartanak :-) ) és elindulnak a Szimpla Kertbe. Éjfél is elmúlt már, mire odaérnek, hatalmas a hangulat. Kellemetlen összeköszönés egy csajjal akiről fogalma nincs Pistának, hogy kicsoda. A szlovén lányok elégedetlenek, táncolni akarnak. De persze azért egy Unicum még lecsúszik, hisz be kell vezetni őket a "magyarság" rejtett örömeibe. Hát, ha tánc, akkor legyen tánc. Irány a Szóda, ami kb 50 méter, najó 100. A biztonsági őr mosolyog, és szívélyesen tárja föl az ajtót. Természetesen már az ajtóban találkozunk két ismerőssel, de persze beszélgetni nincs idő, irány a pince és a táncterem. Jobb esetben kifogunk egy jó kis drumnbass partit, de a megszokott zene is elfér. Tánci, tánci, majd még egy kis italozás, köszönés az ismerősöknek. Haverral Pista elveri a csocsó-asztalt éppen okkupáló párost és a lányokkal játszanak egyet, akik önkívületi állapotban sikoltoznak minden gól után. Az órára nézve kiderül, hogy lassan 3 óra. Hogy a lányokkal aztán mi történik, azt mindenki képzelje el maga, de kufirc ide vagy oda, azért elég jó este volt.

Nos, nem tudom mennyire szubjektív a dolog (felteszem eléggé), de azért szerencsére nem én vagyok az egyetlen ebben a városban aki inkább a második estét preferálja.