Bütyi Báró - Az olvasó egy lendületes proletárbestsellert tart kezében, a történet valószínûleg Budapesten játszódik, szereplõi dekadens villanyszerelõk. A szöveg ugyan nem mutat túl önmagán, sõt már a cím is meglehetõsen önmagára utaltan meredezik a szövegtest tetején, de mégsem rakhattuk az írás legvégére. Az alkotó nyilván Tar Sándor és Rácz Zsuzsa írói világát próbálta meg összepárosítani egy végtelen számú részbõl álló tévésorozat forgatókönyvéhez.

Amit az új lakásokba költözõk eddig soha nem tudhattak meg. Tisztelt lakók mikor átveszik új otthonuk kulcsát gondoltak-e egy pillanatra is arra, hogy otthonuk minden építõkövéhez mennyi veríték könny és szenvedés tapadt. Az építõipari szakmunkások heroikus küzdelmébe enged bepillantást nyerni egy többre hívatott ifjú villanyszerelõ, emléket állítva azoknak akik a semmibõl otthont teremtettek az önök számára.

Én megmondtam Csombóknak, hogy ne tömjünk a gödörbe jeget és megfagyott havat a kandeláber mellé, mert ha a föld felenged az összes oszlop ki fog dõlni. De õ csak azt mondta - szarok a tejbe, pucuskám hol leszünk mi már akkor?

Igaza volt.

De késõbb a blikkbe olvastam, hogy egy tavaszi reggelen a villanyoszlop befigyelt a második emeleti erkélyen és ki kellett hívni a tûzoltókat, hogy rendet csináljanak.

Most rábaszott, mert a brigádunkat visszavezényelték, új házak épülnek a parkban, a lakók meg sorra jönnek panaszkodni. Én nem tudom, hogy ezeknek semmi se jó. Ráadásul még az, a kretén nõ is megjelent, akinél Csombók szerelte a villanytûzhelyt és kéri vissza az ötezer forintot. Arra hivatkozik, hogy csak akkor vette észre, hogy Csombók tök részeg mikor a földre köpött a konyhában és ott hagyta a kibelezett készülékkel együtt.

Csombók most teljesen kivan idegileg, Géza bá meg engem osztott be mellé.

Ma van nálam elõször a szögbelövõ. Csombók már reggel tök koki volt, délelõtt azt mondta félre vonul a fürdõszobába és elveri a betyárt, mert nem bírja a feszkót. Mondjuk kurvára nem érdekelt, telelõttem a panelt hilti szöggel, most tanulom a szerszámot, jó lehet ez még késõbb. Nem könnyû ám dolgozni vele, beleteszed a szöget az elején, a patront meg a végén, és egy nagyot rákursz a kalapáccsal, nagy durranás és a szög már bent is van a betonban, öcsém. Na ez a szögbelövés.

A harmadikon találkoztam Krolysszal, ott gubbasztott a kettõs létra tetején. Azért hívják Krolysznak mert a pöttyössel nagyon tud varázsolni lent az udvaron. Krolysz viszi a labdát egy csel, két csel gól. Mondtuk neki, hogy Krolyf az a holland focista nem Krolysz, de nem érdekelte azt mondta õ Krolysz. Ráhagytuk.

Ó, hogy gyûrnéd ki a pisztolyt, te csattogsz itt bazdmeg. - köszöntött. Rögtön abbahagytam a lövést mert a kezem már kurvára fájt, azt hiszem ezt hamar meg fogom unni. Nem is tudom ez a fasz Csombók mit eszik rajta ennyire. Mindig õ csinálja.

Krolysz szeme meg olyan dülledt volt mint a félbevágott pinpong labda csak sárga, és tök véres, a frizkót is csak az öt ujjas fésûvel tudta belõni reggel.

Kérdeztem, mi van? Kiderült az egész hétvégén pálinkát fõztek a haverokkal, részeg volt és büdös, és így az asszony nem fogadta a közeledését. Még szerencse, hogy amikor papírt keresett begyújtani a pálinkafõzõ alá, talált egy 74- es megsárgult Fülest aminek a címlapján Sütõ Enikõ volt fehér szalmakalapban. Amíg a haverok a cefrét szûrték lopva rárántott a gyíkra, így könnyített magán, de nem sokra emlékezett belõle, mert a nyers pálesztõl kurvára be volt állva, reggel meg csak figyelt, hogy mit keres az a széttépett újság a pufajka zsebben.

Ezért elhatározta, hogy amint feljött, rögtön megkeresi Arzént, aki kõmûves a 3-as ban, mert neki a nõvére nem csak takarít az építkezésen.

Megkereste a kislányt, Arzén kb. ötven-ötvenöt lehet a nõvérét meg, meg sem merem saccolni, és megegyeztek az árban.

Egy jó vocsora, egy liter bor, meg ötszáz forint. Ennyibe kerül a kislány, és Krolysz rábólintott. A csajnak meg nem voltak metszõfogai, és olyan ragyavert a pofája öcsém, hogyha bõrkeményedés van a tenyereden elég kétszer megsimogatnod, és akkor még meg se nézted csak félszemmel.

Mindegy, elvitte a Bakegérbe, kirendelte a disznótoros tálat, és rizlingbõl megittak hozzá amennyit csak bírtak. Aztán elindultak a szállóra. Ja, még az az elindulás, jó ha csúsztak másztak, ahogy Krolyszot ismerem.

Alig értek ki az utcára a zsaruk már le is csaptak rájuk a csajnál nem volt személyi, egybõl elkezdtek hepciáskodni. Meg akarták motozni a csajt.

Erre már Krolysz is berágott - Odaléptem, elkaptam Pityke grabancát, oda húztam. Oszt azt mondtam - Faszom a kenyeredbe, velem szórakozzá!

Na akkor a másik hátulról elkezdte ütni a fejem a mint a dobot, de az nem fájt, csak amikor ez az elsõ a gumibottal visszakézbõl szíven vágott. Ez a visszakézbõl szíven vágás ez betette a kaput, összecsuklott mint a colostok, és itt elszakadt neki a film. A yardok persze bevitték az õrsre. Ott kómázgatott reggelig amíg az elöljáró meg nem érkezett. Jól lebaszta, hogy nem szégyelli magát ötven éves létére, aztán elzavarta mint a legyet.

Krolysz persze nem szégyellte magát, inkább egész délelõtt azon jár az agya hogyan tudná az elmaradt kúrást behajtani a csajon.

Kitartó csávó az biztos. Ott hagytam neki a szögbelövõt, hogy majd adja oda Csombóknak ha látja, mert én kimegyek a lehelre kajázni. Az udvaron találkoztam Averzonnal, õ is villanyszerelõ és a mi egységünkben dolgozik. De van barátnõje és már nem a szállón lakik. A tizenharmadikban van alketrecük egy öreg néninél. Egy probléma volt csak, de hétvégén azt is orvosolta.

Kurva jó a pecó, de a néninek van egy kiskutyája, persze elkényeztetve, a csirke combot csak csont nélkül eszi meg, és a néni pick szalámival tömi a kis gecit. Az meg válogat mint valami kis király, a néni meg állandóan Averzonnak panaszkodott, hogy nem eszik a kiskutya jaj mi baja lehet. Egyszer még kurás közben is rájuk nyitott. A csaja persze teljesen ki volt akadva, hogy költözzenek el mert õ már nem bírja. Na Averzonnak is a fasza tele volt már a kiskutyával, és azt hazudta a néninek, hogy a faterja állatorvos, és a hétvégén leviszi hozzá vidékre a kiskutyát, és ott megnézik mi a baja, miért nem eszik. Levitte frankón, és a bezárta az elhagyatott disznó ólba a kert végén, nem adott neki se inni, se enni csak amikor éppen arra volt dolga jól megverte egy gumicsõvel, napjába úgy négyszer ötször. Mikor vasárnap délután jött vissza pestre megnézte, hogy tud-e már enni a kiskutya. Talált a szemét dombon egy rohadt megsárgult uborkát azt bedobta neki. Öcsém, egybõl befalta, hát így gyógyult meg az a kis szemét.

Volt is nagy öröm, hogy a kiskutya újra tud enni a néni majd kiugrott a bõrébõl, és azóta minden rendben van és a csaja sem baszogatja. Ezzel a tudással nem is tudom mit keres még itt ez a srác. Jót röhögtünk, aztán a kaja után átmentünk a sünibe egy sörre, a fél építkezés ott volt már. Tök jó volt a hangulat így elhatároztuk, ma már nem megyünk vissza dolgozni inkább itt múlatjuk el a mûszak hátralevõ részét.

Ahogy este megyünk vissza látom ám, hogy Csombókot az õr gyerek kíséri be a konténerbe. Az a fasz tök kokin befeküdt a fürdõkádba, kiverte a brét aztán elaludt. Mondjuk csinált õ már többször is ilyet, de most nem vette figyelembe, hogy november vége van és a fûtetlen panelban az öntött vas kádban heggesztet ez a kretén egész délután.

Öcsém, én még embert így dideregni nem láttam az a kis õsz ember, tiszta szürkés lila volt, beszélni sem tudott. Géza bá páleszt töltött a fogai közé és lefektette a hõsugárzó mellé a padra. Mindnyájan szorítunk neki, hogy rendbe jöjjön mert a hétvégén megyünk disznót vágni és ott a szaktudásra nagy szükség lesz. ( folyt. köv [:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD - a szerk.])