Mint ahogy az széles körben ismert, aki negyedikes gimnazistaként tudja, hogy mit szeretne az élettől, az szabályosan nem normális. Igen, persze, van, aki hat éves korától kezdve festő meg tengerbiológus szeretne lenni, de hát mondjuk, hogy ezek nem normálisak, úgyhogy erre ne is vesztegessünk több szót.
Az első és legfontosabb 18 éves korban meghozandó döntés ugye az, hogy érdemes-e továbbtanulni. Először és utoljára a Matula itt közös platformra is helyezkedne az anyádékkal, és egyértelműen az igenre voksol. Pedig mi aztán tényleg tudjuk, mennyire undorító a magyar felsőoktatás, viszont tisztában vagyunk az alternatívájával is, a munkával. Ahhoz viszont anyáddal szemben egyáltalán nem ragaszkodunk, hogy középiskola után egyből folytasd is a tanulmányaid. Hidd el, a szüleid sem fognak abba belehalni, ha kihagysz egy évet, és az élet igazán fontos területeire koncentrálsz. Cserébe ajánld fel, hogy jársz valami felvételi előkészítő faszságra vagy nyelviskolába, valójában viszont nyúld le nyugodtan a családilag ilyen célra kiutalt pénzt.
A téma kedvéért azonban most koncentráljunk arra az eshetőségre, hogy igenis felvételizel valahova. Legelőször szögezzük le - bár talán ezt még te is tudod -, hogy egyetemre meg főiskolára kizárólag azért jár az ember, hogy legyen róla valami versenyképes papírja. Úgysem lehet ezeken a helyeken semmi értelmeset tanulni, amit meg igen, az nem lesz hasznosítható a felnőtt életedben. Ennek megfelelően pályaválasztáskor elég csak arra koncentrálni, hogy ezt az áhított papírt merrefelé lehet a legkisebb ellenállással megszerezni.
Bölcsészettudományok
A közhiedelemmel ellentétben ezek nem négy-öt éves nyaralóprogramok. Azazhogy igen, de semmivel sem jobban, mint a többi egyetem. Egy átlagos bölcsész szak elvégzéséhez el kell olvasni egy csomó hosszú könyvet meg tanulmányt, esetleg meg kell tanulni egy idegen nyelvet, valamint órákon át ülni a könyvtárban. A tanárok ronda, cigarettaszagú frusztrált emberek, akiknek nem adott semmit az élet, és bár valamennyi szak dolgozói közül ők képzelik a legtöbbet magukról, többnyire még buták is. Viszont szemben szintén a közhiedelemmel, a bölcsészkarokra már nem tarisznyás faszok járnak, így kiváló terepet nyújtanak az ellenkező nem tagjaival dugásra.
Természettudományok
Értelmes ember ide nem megy, ugyanis errefelé tényleg léteznek olyan szakok, ahol muszáj tanulni, egész egyszerűen nincs lehetőség a dolgok elsumákolására. Ennek ellenére a természettudományi egyetemek egyáltalán nem tartoznak a magyar felsőoktatás krémjéhez. Az egész csupán arról szól, hogy az első két évben megpróbálnak kifingatni, utána pedig ugyanaz az értelmetlen időpazarlás megy itt is, mint másutt. Műszaki rajzot tanulni például értelmetlen emberkínzás, és csak azért nem soroljuk fel az ennél is borzalmasabb feladatokat, mert soha nem mertünk belépni a BME kapuján. És hogy a rossz híreket még rosszabbakkal fejeljük meg: ilyen helyekre köcsögök járnak tornacipőben. Ha nem hiszel nekünk, sétálj el a Petőfi híd budai hídfőjéhez valamelyik napsütéses délelőtt, és nézd meg a birkákat, akik ilyenkor kitelepednek a fűre.
Közgazgaságtudományok
Ide ugye az megy, akinek a lehető leghalványabb elképzelése nincs a jövőjével kapcsolatban, viszont sok pénzt akar keresni. NEM! Ez az egyik legbénább tévképzet a magyar egyetemekkel kapcsolatban. Hidd el nekünk, hogy ebben az országban a közgazdasági diplomának az ég világon semmi köze nincs a majdani adósávodhoz. Cserébe viszont itt aztán tényleg semmit nem kell csinálni, de annyira nem , hogy többeket ismerünk, akik úgy végeztek a BKE-n, hogy évekig a lábukat nem tették be az épületbe. A Külkeren kicsit többet szívóznak a jelenléttel, de csinálni ott sem kell semmit.
Orvostudományok
Az orvosi egyetemről talán már hallottad, hogy ez az egyetlen hely a magyar felsőoktatásban, ahol igazán megkövetelik a tananyagot, és csak azok járnak ide, akik elkötelezettek az egyetem iránt. A nagy lófaszt. Az ugyan tény, hogyha valaki orvosnak készül, elméletileg más választása nem nagyon van, mint hogy fehér köpenyes váljon belőle, de gondolj csak Kóka János miniszter úrra, aki nem az orvosi diplomájából gazdagodott meg, hanem valahogy úgy, ahogy azt az alábbi, igazi pályaválasztás részben tárgyaljuk. Sőt, ismerünk olyan autóbuzit, aki négy orvosi egyetemen eltöltött év után döntött úgy, inkább visszatér a tuningoláshoz. Szóval minden híresztelés ellenére, az orvosi is csak olyan, mint a többi egyetem.
Művészeti iskolák
Filmrendező, festő, szobrász akarsz lenni? Csak tessék, számos intézmény várja a zsengéidet. A művészeti iskolák előnye, hogy szart sem kell bennük tanulni, kurva nagy hátrányuk viszont az, hogy soha egy pillanatig nem fog még csak felmerülni sem, hogy az itt kitanult szakmádból biztosítsd a megélhetésedet. Na, nem azért, mintha az ország gazdasága nem volna vevő ezekre a szakmákra, csak éppen az önfejű művészekkel nem tud mit kezdeni a világ. Azt ugyanis kiválóan elsajátítod ezeken a helyeken, hogy te akkor is kurva jó vagy, ha egyáltalán nem vagy az. Soha, senki nem fogja tudni ugyanis bebizonyítani az ellenkezőjét, ezért életed végéig áltathatod önmagad saját zsenialitásoddal. Egy másfél szobás lakásban.
Jogtudományok
A szellemi fertő, ahová a legtöbb politikuspalánta jár manapság. Ezt csak azért jegyezzük meg, mert a jogi egyetemek pontosan tükrözik ezt a megállapítást: annyi sima képű lúzert, mint ahány a jogi egyetemen van, keveset találsz másutt (a közgáz még esélyes). Persze, ha szívatni akarod magad, csak tessék, felvételizz ide: minden félévben kapsz három ezerkétszáz oldalas tömény adathalmazt, amit másfél hónap alatt meg kell tanulnod, hogy két hét múlva már a felére se emlékezz. Mire elvégzed az egyetemet, gyakorlatilag rájössz, hogy már tizenöt éve egyáltalán nem számít sikerszakmának a jog, és fingod sincs róla, mi a faszt csinálhatnál a továbbiakban.
Kommunikációipar
Néhány éve ez még csak egy lábjegyzet volt a bölcsészkarok hátsó traktusában, ma viszont köszönhetően ennek a szörnyen mediatizált, bulvarizált és híresség-obszesszionált világunknak, az utolsó mucsai kondás tizennyolc éves gyereke is kommunikáció-szakos akar lenni. A hatalmas kereslet mára már meg is teremtette a hozzá illően silány kínálatot, ma gyakorlatilag egy szoba-konyhában is lehet Kommunikációs Főiskolát működtetni, és Havas Henrik simán oda is elmegy előadni. Ennek megfelelően az ilyen intézményeket akár tengerimalacok is képesek elvégezni, ráadásul számtalan buta, ámde szép mellű nőt dughatnak meg közben. Meg is érdemlik, hiszen a TESCO píárosaként már nem sok örömük lesz az életben.
Az igazi pályaválasztás
Most, hogy így számot vetettünk a reménytelen felsőoktatással, azért mondunk valami biztatót is, persze mi is tudjuk, te is tudod, hogy úgyis minden a géneken múlik. Tehát három típus lelhető fel az egyetemen: az első, és ez a legritkább, aki tényleg passzol ebbe az elbaszott magyar felsőoktatásba, ráadásul tényleg érdekli is, amit ott tanítanak. Neki könnyű dolga lesz, segítenek neki az egyetemen, talán még állást is szerez, szépen elindul az élete. A pályaválasztás sikerült.
A második típus, aki úgy egy-két év múlva rájön, kurvára nem érdekli az egész, ami az egyetemen zajlik. Az ilyen ember nem hagyja ott a felsőoktatást, minek, hiszen adnak diákigazolványt. Tulajdonképpen él, mint hal a vízben, de azért mégiscsak érdeklődve tekintget kifelé a világba. Ez a típus tehát elkezd valami teljesen eltérő dolgot csinálni, vagyis dolgozik, mondjuk félállásban: sok időt nem basz el vele, kurva sok pénze lesz a többiekhez képest, és még valami értelmes dolgot is művel. A pályaválasztás végeredményben itt is sikeres, amint egy teljesen értelmetlen, de a szülőknek nagyon imponáló diplomával a zsebében végre munkád lesz.
A leggyakoribb típusba tartoznak azok, akik ugyancsak rájönnek egy idő után, hogy kurvára rossz helyen vannak. Ám abban különböznek az előbbi halmaztól, hogy őket aztán a világon nem érdekli semmi. Mentő ötletként talán még beiratkoznak egy második, harmadik, negyedik, tizonnyolcadik szakra, ahol ugyancsak nem találják a helyüket. Lassan eltelik az egyetemi idő, fizetni kell (ugye egyre többet), és kint találják magukat az egyetem előtt úgy, hogy fogalmuk sincs, mi a faszt fognak ezek után csinálni. Na, hát őket nagyon tudjuk sajnálni, és csak remélni tudjuk, hogy az átképzési lehetőségek kicsivel jobban működnek, mint a felsőoktatás intézmények. Mert mi igenis szívünkön viseljük a magyar ifjúság sorsát.
