Kedves Miklós!
Jól esik, hogy aggódsz értem. Még akkor is, ha tudom, hogy aggodalmad olyan, mint a bűvész cilindere: dupla feneke van. Vagy ha úgy jobban tetszik, Janus arca. (Tudom, szereted az antik utalásokat.) Leveledben úgy teszel, mint a mesében a kiskakas, aki akkor is farkast kiált, ha a fenevad véletlenül se ténfergett szemétdombja felé. Veszélyt károgsz ott is, ahol semmi baj sincsen. Akkor persze lesz veszély, ha sokan elhiszik, hogy baj van. Ha mindenki kiabál, hogy ég a ház, akkor az emberek eltapossák egymást a kijáratnál, bár egyetlen szikra sem pattant. Ez bizony régi kommunista trükk. A rémhírterjesztés: hol fasiszta veszélyről, hol az ország csődjéről, most pedig Orbán Viktor gyengeségéről. Hál´ istennek ez a legkisebb ördög azok közül, amelyeket elvbarátaiddal a falra festetek. Kicsi, mert Orbán Viktor helyett polgárok százezrei teszik a Fideszt szövetséggé, és ördög azért, mert köszönöm, jól vagyok.
Magad is írod, hogy balra tolódtak érzelmeid. Tisztellek, mint tudós embert, ezért kérlek ne vedd sértésnek, hogy hasonlóképpen aggódom teérted, miként Te is aggódsz énértem: állj ellen a kommunista kísértetnek! Veszélyes dolog divatból hóbortos tudósként a legvadabb eszméket terjeszteni. Tudom, Te érted és érzed, hogy mennyi a műsör és mennyi a meggyőződés szavaid mögött. De nem bizonyos, hogy érdemes tudásodat ifjúkommunisták és más zavart emberek előtt villogtatni. Csak azért, mert az ő tapsuk a leghangosabb. Halld meg inkább a polgárok sóhaját! Kevesebb talán mifelénk a flitter, de Téged sem ezüst fogójú sétabotodért szerettünk 1989-ben.
Aggódsz, hogy nem beszélek a parlamentben. Lehet, hogy Te a parlamenti tudósításokat nyugodtan tudod figyelni karosszékedből a délelőtti közvetítések idején. Talán addigra a reggeli Népszabadságot, sőt már a Népszavát is átfutottad. Talán már a reggeliről maradt morzsák utóját is lemorzsoltad a szakálladról. A naponta hivatalokban, gyárakban, földeken dolgozó polgárok ezt nem tehetik meg. Ők megérdemlik, hogy a politikusok személyesen is felkeressék őket. Tudósként megteheted, hogy négy fal között gondolkodsz az emberek fölött. Politikusként ez több mint hiba: a kötelesség elmulasztása. Aki képviselni kívánja mások érdekeit, aki a gyengébb hangúak szavát tolmácsolja, annak oda kell tartania a fülét. Amikor Te engem keresel a parlamentben, akkor én azokkal találkozom, akikért és akikről ott döntenek.
Talán Te is észrevetted, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett. Ha máshonnan nem, talán feltűnt a kék alapon sárga csillagos zászló kedvenc könyvtárad homlokzatán. Nos, kedves Miklós, a tagság felelősséggel jár. Felelősséggel, amit egy politikusnak kikerülni nem hiba, hanem a kötelességének elmulasztása. Talán tudod, csak nem akarod tudomásul venni, talán nem is hallottál róla, hogy jómagam az Európai Néppárt alelnökeként is tevékenykedem. Nem üres tisztség ez, hanem hivatal, igazi munkával. Dolgozni nem szégyen. Úgy tartom, ha valahol tenni tudok, akkor nem teszem ölbe kezeimet. Hogy jól vagy rosszul végezzük-e dolgunkat, azt megítélik majd a választók és a történelemkönyvek szerzői. Hogy elherdáltuk-e lehetőségeinket, azzal viszont már nekünk kell szembesülnünk. Ne félj, hát kedves Miklós! Ha a parlamenti munka megköveteli, ott vagyok a Kossuth téren, és a polgárok érdekében megnyomom a szavazógombot. Ha pedig máshol látom, hogy hasznos lehetek, hát akkor másfelé vagyok.
A polgári oldalt sok rátermett és érdemes politikus képviseli a parlamentben. Érveik az én érveim is. Együtt döntünk, hogy merre menjünk, hogyan szavazzunk, és mi mellett érveljünk. Akár Orbán Viktor, akár bárki más beszél, egy szövetséget képviselnek. Nem személyek, hanem pártok működnek a parlamentben, és csodálkozom, hogy ezt épp Te felejtetted el. Talán nem is felejtetted el, csak kötekedni akartál.
Kedves Miklós! Ha aggodalmad irántam őszinte, úgy kérlek nyugodj meg: minden rendben van. Dolgozom, dolgozunk, és kívánok neked sok erőt, hogy Te is véghez vihess minél többet abból, amit megálmodtál!
Jó egészséget kívánok ehhez Neked!
Viktor
