Magyari Péter - Mikor lesz jobb a magyarnak? A népi-urbánus vita hat dilemmáját emeli ki szemelvényünk. Így is, úgy is szar lett, de bízni mindig lehetett.

1642.

Victor úrral találkozék. Szándékai világosak vala. Vivát Georg Rákóczi! - vallá, tiszta hévvel. Én ez ifjonti becset megtartám jó emlékezetümbe, ámde kevéssé bízék az franczia és az swéd szóba´. Victor úr azt vallá, hogy a háború eldõlve vagyon, és az katholikus tábor kifulladá. A reformatio pörzselõ tüze fut majd az országun. Ferencz úrral is találkozám, ki viszont esküdött, az pápista tábor igen nagy muníciummal való. Így õkegyelmessége lévén bátor vitéz, felmene Bécsbe inspekcióra. Iómagam elbizonytalanodám. (in: Hajdúkérdés Magyarországon, szöveggyûjtemény. Idézett rész: Homokhy Attila naplója - szerk: Szabó Attila, pp. 37.)

1939.

Viktorral randevúm volt az Andrássy palota mellett egy kávéházban. Azt mondta, úgy kell a németekre támaszkodnunk a területek visszaszerzésekor, hogy közben Mussolinivel kéne igazi szövetséget kötni. Mussolini szerinte inkább civilizált ember, míg Hitler egy toporzékoló õrült, de reálisan látni kell, hogy nála van minden katonai lehetõség. Érveit figyelemmel hallgattam. Ferivel ugyanaznap találkoztam. Egy fröccsre hívott meg Újpesten. A villamos lassan haladt, sajnos késtem. Szovjet-Oroszország lehetõségeirõl beszélt. "19-ben elszúrták az egészet. Most kell a kommunistákat kihasználni. Sztálin erõs, és adna pénzt a függetlenségi mozgalomhoz. Õ segítene kitörni a fasiszta satu szorításából, és utána már szakíthatunk vele is. Szovjet-orosz fegyverekkel megvívjuk a harcot, utána pedig megteremtjük az általános, titkos választójogon alapuló szociáldemokrata Magyarországot. A britek is kénytelenek lesznek segíteni." Mussolini vagy Sztálin tehát a kérdés. Még nem döntöttem, én mit mondjak, ha kérdezik. Bár engem úgysem kérdeznek soha. (in: Homoki Szabó Attila: Vihar elõtti üvöltõ csend, pp. 72)

1399.

Viktor Úr a bárók elé járulva javasolta Zsigmond császár megszorítását. Zsigmond használható, de sok az ügye némettel, csehvel. Rá kell kényszeríteni, hogy a nikápolyi fiaskó után is a Szent Korona országaival foglalkozzék. Ferenc báró követeket menesztene a német birodalmi gyûlésbe, és már levelet váltott a pfalzi választóval. Én összezavarodtam, a ligák közül még egyikhez sem csatlakoztam. (Latinból fordította H. Szabó Attila, in: Bárói levelezések Luxemburgi Zsigmond korából, I. pp 233-234)

1804.

Ferencz meghallotta Napoleon hívó szózatát. Magyarázatiban nem volt bukfencz. A paraszti ország sárral mocskolódik, mígnem a franczia revolutio a császári reformot nyitá a társaság felé. Éljen Batsányi! - mondá. Viktor kegyelmes úr szintúgy küldött futárával levelet uradalmamba. Az teljes nobilis natiot látja végveszélyben, ha a korzikai bugris hatalmának hódolnánk. Az egyetlen lehetõség az insurgentio. Én nem mutattam bizodalmat egyik Úr felé sem. Félem, ha hódolunk rabigát, ha ellent állunk szemfödõt kell magunkra venni.(in: Szabó Attila: Két sas között - a magyar középnemesség dilemmái a napóleoni háborúk idején, Magyar Történelmi Szemle, XXXVII. évf. 28. sz. pp. 1533)

1866.

Deák húsvéti czikke felháboríotta Viktort. Szerinte 48-ból az enged, ki a Zichy Ödönök világát akarja. Mélyen hatottak rá Kossuth levelei és kívánja, hogy a nemzet ne legyen önnön sírásója. Kölcseyt idézte, majd elszavalta Petõfitõl a Szabadság szerelem... kezdetû mívet. Megindultan gurítottam le a torkomon egy kupa bort, mit Weckler uram pincéjébõl hozattanak. Ferenc uram viszont egyezkedne. Vallja, hogy az iparkodás a nemzet felemelkedésének egyetlen reménysége, és ennek bizodalma Bécsben vagyon. "Vasúton jár a német, a cseh, de a magyar poros úton szekerez? Míg így állunk nem lesz Kánaán a Kárpátok között. Deákban bízhatunk." - véle is legurítottam egy kupát és most lamentációmat e sorokba terhelem. (in: Homoki Attila: A népek tavaszától a húsvéti cikkig, függelék és dokumentumok: gr. Igrényi levelezései pp. 452.)

997.

Viktor vezér lovat áldozott. Három asszonyt tartott és megszámlálhatatlan sok barma volt. Tavasszal összehívta a lovasokat. Hadjáratot akart indítani a passaui püspök ellen, kinek lovagjai nyolc évvel korábban megfutamították seregét. Szent Adalbert hiába imádkozott érte. Ferenc úr magára vette a római és a bizánci keresztet is. Inkább azonban a pápa oltalmát kívánta. Madarász Henrik zsoldosait jó szívvel fogadta és megnyitotta fülét a bencés barátok elõtt is. (in: Gesta Pannoniae Maior, cap. 51. ford: Homokiné Szabó Anita, pp. 23.)