Homoki-Szabó Attila - Épületes kötetekben sározza egymást a két árokásó brigád, ezért legkeményebb emberünket, Homoki-Szabó doktort eresztettük rá a két könyvre, hogy leszoktassuk piás szerzõnket a szar magyar borról.

Furcsa langyosság uralkodik odakünn. Pipámból gomolygó fellegek mögött savanyú Nap süt a Balaton-felvidék levelehullott szõlõtõkéire. Tõke. Minden szó sejtet valamit, mint a hagymán a héjjak, úgy lehet bontogatni a jelentéseket. Köteteteket hozott tegnap régi pesti barátom, M., ezeket lapozgatom. A fagy kell ilyenkor a földnek, puha hótakaró. Csalóka március pöffeszkedik a januáron. Furcsa, torz ez a világ, kiverem a hamut a pipa torkából, és gondolataimat ide vetem. Szegény Bessenyei Ferenc. Ezt a kis pohár bort az õ egészségére szürcsölöm.

A gyûlölet lapjai után motoznak ujjaim. Drága feleségem kérdte imént, miért e fertõ felett bánkódom jó fertály órája már. Mit mondjak, magam sem tudom. Talán a régi magyar önemésztõ hagyomány miatt. No persze nem úgy gondolom, mintha alábbvalók volnánk, mint bármely más nemzet. Csak érzem néha, hogy fölös terheket hurcolunk. Beroggyan alattok a vállunk, mintha nem õriztük volna a keresztény Európát jó kapusként évszázadokon át. Hej, kerítek még az aranygaluskából, drága feleségemnek hadd csillogjon a szeme, ahogy hízik az õ ura. Konyhában legalább vitathatatlanul világelsõ a magyar. Lehet népi, lehet urbánus, a tíz ujját egyformán nyalogatja.

Mi sokkal jobban gyûlölünk titeket - Magyarellenes és neosztálinista közbeszéd

Miért is-e rengeteg csapongó gondolat? Tagnap M. lehozta (ehh, mit le, hiszen nincs Budapest sem közelebb az Atyaúristen talpához, mint e szelíd gerincû dombvidék!) hát javítom, elhozta ezeket a könyveket. Rögtön itt az elsõ, a legújabb. Kis fekete brossúra. Sok szín, és az ember kitekeri a nyakát, ahogy olvassa a cím így-úgy pakolt betûit. "Mi sokkal jobban gyûlölünk titeket - Magyarellenes és neosztálinista közbeszéd". A Magyar Ház kiadó antológiája.

Mit rejt számunkra ez az érdekes cím? Öt tanulmányt - öt szerzõ tollából. Bencsik András beköszöntõje bizony pártosra sikeredett. Háborog az uralkodó koalíción - talán van is oka rá - de gondolkodjunk felelõsen. Ha a könyv kordokumentuma a magyarellenes vérgõzös hõzöngésnek, ha ebbõl akarjuk megtanítani majd unokáinknak, hogy miért kellett örülnünk, ha nem taposták sárba a büszke trikolórt, hogy adjuk majd kezükbe ezt a kötetet? Mit értenek majd õk abból, hogy "ez a koalíció"? Miért a saját lapját ért sérelemmel kezdi? Mondtam M.-nek, hogy a hathatós sérelmi politika csak vaslogikával végigvitt következetességgel vihetõ végig, ahogy a jó Deák Ferenc tette. Nem hõzöngéssel.

"Nem percembereken akarok háborogni"

No, azért mélyedjünk bele. Szentmihályi Szabó Péter: "Magyar- és keresztényellenes kurzus" címû publicisztikájába ütközünk. Szegény jó Szentmihályi indulatokkal teli, keserû pillanatban ült e sorok megfogalmazásához! Csapongó kirohanása a magyarfalók ellen bizony csak annak érthetõ, aki tudja, hogy mi az a "Hiller-Gyurcsány kurzus", meg vezetéknevén ismer egy csomó percembert. Én bizony azt vallom, unokámnak fogalma sem lesz ezekrõl. Itt sincsenek távlatok, mintha csak egy napilapot tartanék a kezemben. A napilapba jó esetben karácsonyi pontyot csomagolnak a kofák, rosszabb esetben gyújtósnak marad egy igazi januárra. Keresem a könyv méltóságát, végre egy igazi elemzést, valódi értékelést. Nem percembereken akarok háborogni. Annyi végre kiderül, hogy a kötet címe irónia. Kornis Mihály mondta a Beszélõnek 1993-ban: "Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy tudniillik mi még sokkal jobban gyûlölünk titeket, mint mi minket." Kár, hogy nincs elõtte a kérdés, hogy mindenki értse, így csak feltételezhetem, hogy ezt a magyarságukat szívbõl érzõkre értette.

"Kõkemény vaslogikával szerkesztett bizonyítékokat várok"

Jön Ágoston Balázs: "Tudják, Merik, Teszik" címû gúnyos írása. Ez végre összeszedettebb darab. Az SZDSZ nevû pártot leplezi le. Jól teszi, de itt is sok az összehordott napi publicisztika. "Vagy igazat adsz nekünk, vagy náci vagy." - ezt is ez a Kornis nevû mondta, kár hogy csak magánbeszélgetésben Bayer Zsoltnak. Több ilyen történetecske is van, amit a jó tollú Bayer mesélt a szerzõnek. Node ide nem intimpistáskodás kell! Telefonbeszélgetések jegyzõkönyve! Nem, nem. Kõkemény vaslogikával szerkesztett bizonyítékokat várok. Rögtön itt van két eset is, amikor cigányok és négerek öltek meg magyar tizenéveseket, és mellettük a gyenge kezû bírák csetlés-botlása. Igen ám, de hol itt az SZDSZ keze? Mondjuk ki, ha errõl szól az írás! A csapongó szilajság csak az ellenfelek feneketlen vályújába dönti a gyöngyöt.

"Wojtyla úr, Ön mint pápa/pont hozzánk jön - ez hiba/szerintem Eritreába/kéne látogatnia." Írta Eörsi István, itt van a Sztálin halálára meg az anyja párttagságára írt verse is. Jó, ez már valami. Meg Spiró Györgytõl: "Jönnek a dúltkeblû mélymagyarok megint..." Meg Bächer Ivántól: "Magyarországon minden becsületes embernek elõbb-utóbb muszáj lesz zsidónak lennie." Meg Petri György egyházellenes két versikéje. Alakul valami, de sok köztük a rizsa. Regös Péter (Magyar Zsidók Világszövetsgée - New York): "Én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy költõ tudná megfelelõen szavakba foglalni" Lovasnak: "trágyaszagú magyar szája" - ezek jók, de mind magánlevelekbõl valók. Megint intimpistáskodás keveredik a címben jelölt közbeszédbe. Így nehéz lesz mementót állítani, hahó kedves Ágoston Úr! Végre egy jó kis elemzés a tévékrõl, 1995 április - június között hány zsidó témájú mûsor volt az MTV-n és a Duna Tv-n. Kiderül, hogy kétnaponta legalább egy. Na jó, de miért az SZDSZ fejezetben? Fejtsük már ki az összefüggéseket, ne nekem kelljen olvasni a sorok között!

"Kertész Imre és szellemi kertészei" - ezt a szellemes címet viseli Vass Krisztián írása. No, õ legalább nem csapong. Ez a Vass tud írni. Sokat idéz, látszik, gondolkodott, kutatott. Kíméletlenül teszi egymás mellé a nyilatkozatokat. Magyarnak vagy zsidónak tartja-e magát Kertész? Erre övéinek a Szombatban ezt mondja: "A Nobel-díjat egy zsidó kapta, aki magyar nyelven ír." Aha. A 168 órának viszont ezt: "Magyar író vagyok". Aha. Meg ezt is mondta: "A magyar jobboldal a vécébódé háta mögötti gödör szintjén áll." Ejnye. De hát ez mégiscsak egy zavarodott ember, akinek stockholmi idézett beszédébõl látszik, képes megjátszani a hazájával együttmûködõt. Inkább az õrült szerencsétlen vergõdést éreztem az idézetekben, kevés ez a fejezet is ahhoz, hogy végre azt mondjam: "Íme, kisunokám, így gyûlölték a magyart a XXI. század hajnalán azok, akik a mi kenyerünket zabálták."

"Pozsonyi képesnek bizonyul az összeszedettségre"

Na, és erre jön egy igazán átgondolt munka. Pozsonyi Ádám: "Az idegen szép, az idegen jó". Pozsonyi képesnek bizonyul az összeszedettségre. Elemez, és nem csapong, jó tolla van, õszintén kimondja, hogy mit érez. Felháborodik, gúnyt ûz, miközben idézettel és következtetésekkel vértezi fel magát. Van konkrét tárgya az írásának: a Magyar Narancs címû újság. Nem ugrál kecskebékaként a témák között, egyet markol, de amihez hozzányúl, az nem folyik ki írói vénától duzzadó kezei közül. A sok idézet közül hadd álljon itt kedvencem, mit drága feleségemnek is megmutattam: "Szoftnáci post-soá anti-antifasizmus". Ezt az egyik Magyar Narancsnál bértollnokoskodó idióta írta Jörg Haiderrõl. Az ötletes Pozsonyi ilyen rovatcímeket javall a Magyar Narancsnak: (S) - oááá! (Kismama-rovat), Holo-Kaszt (Társadalom), Khon-vertibilis (Gazdaság), Siratófal (olvasói panaszok). Az ötletes gondolatmenet jól tagolt, és a tréfás megjegyzések között elgondolkodtató tanulságok vannak. Ezt már megmutatnám kisunokámnak, okulna belõle.

"Pozsonyi egy könyvmoly, egy szórakozott tudós"

Viszont Pozsonyi bosszantóan fejezi be az egész írását. Arról szól, hogy Barangó mennyire gyûlöli a Magyar Narancsot. Valami G. SZ. D. címû lapjába írta le találkozásukat 1996-ban. Együtt szidták önfeledten a Magyar Narancsot. De ki az a Barangó? Nem tetszenek emlékezni? Mert a kisunokámat sem emlékezteti ám Pozsonyi Úr az õ értelmes cikkében. Nos, õ az, aki kiirtaná szenteste az összes keresztényt a Tilos Rádióban. Odaírtam ceruzával a könyvbe. Miért kell rá hivatkoznia Pozsonyinak? Hogy lehet az õ véleményét itt bármi bizonygatására használni?! Nagy kár, nagyon nagy kár, hogy épp e legígéretesebb cikk végzõdik ilyen balul. Miért kell a magyarnak mindig és mindig értelmetlen ballasztot vennie magára? Épp egy ilyen elszánt könyvbe emelte fel Barangót, pont, amikor az ellene szóló Döbrentei Kornélt védelmezi több írás is a véres szájú írószövetségi tagtársaktól.

Véleményem szerint Pozsonyi egy könyvmoly, egy szórakozott tudós. Egyszerûen nem jött rá arra, hogy ezzel az utolsó kis oldallal romba dönti egész nagyszerû építményét, kioltja az általa gyújtott tüzet. Valószínûleg a sok citálástól megfáradt, tudományos elme, aki a szillogizmusok mögött nem látja az embert. Kár érte.

A végére maradt Bándy Péter: "Pusztuljon a fasizmus!" címû szösszenete. Röviden elemzi az Élet És Irodalom címû lapot és Tamás Gáspár Miklós kirohanásait, fele olyan szórakoztatóan sem, mint Pozsonyi az elõbbiekben, de legalább nem Rákosi Mátyásra hivatkozik a végén igaza bizonyításakor.

Elégedetlenül tolom el a bort magam elõl. Kevés nekem ez a könyv. Az érthetõ indulat katyvaszt kevert az igazság boszorkánykonyháján. Pedig sok kis idézet elgondolkodtatott. A szándék nemessége azonban nem adhat felmentést a gyermekes hibákra. Publicisztikák ezek.

Kirekesztõk

Nézzük, hogy mire képes a túloldal! Ott van a "Kirekesztõk" címû hasonlóan fekete kötet. Gondosan válogatott paranoiás mûve, idézetgyûjtemény. Tisztán csak idézetek, igaz, megannyi kipontozott húzással, kiragadott részei a kitudja milyen egésznek. De semmi csapongás: kronológiai rendszer, átlátható tabló.

Ott van a háromszor kiadott "Antiszemita közbeszéd Magyarországon", amiben már van tudományoskodó kommentár bõven, 2000-bõl, 2001-bõl, 2002 és 2003-ból (az utolsó összevont kötet lett, biztos nem volt elég anyaguk). Ifj. Hegedûs, Döbrentei, Csurka, Lovas, a hálás slágertémák jól összegyúrva. Ráadásul minden angolul is ott van, látszik, hogy külföldi gazdáknak kellett ez az antológia. Ilyen mondatok vannak benne, például a Demokratáról: "A lap gondolati gerincét jelenti a két világháború közötti magyar történelem és politika apologetikus ismertetése. Pozitív kontextusba helyezve például Horthy Miklóst, a fajvédõ Gömbös Gyulát, Erdélyi József antiszemita költõt, Milotay István hírhedt hungarista újságírót, sõt esetenként nem riadtak vissza Hitler (a "Titán", a "reálpolitikus", "a modern világ legnépszerûbb vezére") és a hitleri Németország óvatos apológiájától."

"az internetes fórumok egyre durvább antiszemita támadásai"

Tudományoskodó, oktondi szavak. Elemzik, hogy palesztin-pártiak a magyar híradások Izraelrõl, ide ügyesen berakták a saját, balos lapjaikat is. Én untam ezt a sok tudományoskodást, megvallom. Tanulmány Kertész díjának fogadtatásáról, az internetes fórumok egyre durvább antiszemita támadásairól. Aztán ott vannak az elemzések a másodlagos, bújtatottnak vélt üzenetekrõl, cikkek a kõszegi bezárt nyilas kiállításról, Horthy szerepérõl, a gyûlöletbeszéd-törvény vitájáról. Csupa-csupa idegen szó, elemzések konstruált világa. A büszke faj büszke olvasottságára. Ám legyen. Ezek a könyvek bizony mégannyira sem fogják érdekelni kisunokámat, ha kezibe akarnám nyomni, undorodva és ásítozva dobná sutba õket, hogy inkább Karl May érdekes regényeivel üsse el ifjúsága röpke szabadságát. Nem is tudnék vitázni vele.

Ej, igaza van, drága kicsi feleségemnek. Visszaballagok a konyhába. Írok M.-nek, legközelebb ne hozzon nekem ilyen könyveket, hozza inkább le a demizsont, aztán megtöltöm neki. Nekem elvette a kedvemet a jó bortól is, vigye el Pestre, hátha megnyugszanak azok a nagyon okos firkászok tõle. Egymás pellengérre állítása helyett inkább támogatva, segítve kellene fellépniük, ahogy én innen látom, kicsi házamból a Balaton-felvidéken.