Inkei Bence - Magyarország legurbanizáltabb megyéjébe, Csongrádba látogat a Matula Magazin, gyertek velünk, buzogányok :-DDDDDDDDDDDDDDDD

Egy reggel fantasztikus ötlete támadt Visnyei Gyula szegedi egyetemistának. Álmában ugyanis egy hatalmas buli házigazdája volt, ahol mindenki, de mindenki jelen volt, akit valaha is ismert és kedvelt. Régi óvodai játszótársaktól kezdve katonatársakon át a Hódgép-Metripond ifjúsági csapatáig mindenki ott volt, és nagyon jól érezte magát. Gyula még a nevére is jól emlékezett: univerzális buli.

Annyira jó kedve lett az álmától, hogy fütyörészve öltözködött, a többiek csak nézték, mi lelte a Gyulát. Õ azonban csak titokzatosan mosolygott, nem árult el senkinek semmit, csak annyit mondott, hogy remek a hangulata. Aztán amikor már menni kellett be az egyetemre a koleszból, akkor félrevonta legjobb barátját, Proszta Tomit, és megkérdezte tõle:

"Figyelj csak, Tomi. Ha szerveznék egy nagy bulit, ahol mindenki, akit ismerek és meghívok, szóval minden ismerõsöm ott lenne, te is eljönnél?"

"Micsoda hülye kérdés, Gyula, hát persze, hogy elmennék!" - válaszolta Tomi, aki amúgy is lekötelezve érezte magát már egy éve, hiszen Gyula állt mellé elsõként, amikor többen ugratni kezdték a neve miatt.

Elégedett lévén a válasszal, Gyulánk még inkább eltökéltnek érezte magát, hogy kerül amibe kerül, megszervezi azt az istenverte bulit! Megkérte Tomit, hogy jegyzeteljen helyette is, most inkább nem megy be nyelvészetre, mert valami sürgõs dolga akadt. Idült mosollyal sétálgatott a városban, míg hogy, hogy nem, a buszpályaudvaron kötött ki. Isteni jelnek gondolta mindezt, hiszen semmi szándékosság nem volt mögötte, de ha már így történt, hát meg is érdeklõdte, mikor megy a legközelebbi busz Hódmezõvásárhelyre.

Tíz percet sem kellett várnia, és már indult is a busz a szülõvárosába. Gyula rendkívül izgatott lett. Kis noteszébe elkezdte írni a neveket, akiket felkeresne Vásárhelyen. Néhány óvodai pajtás neve alig jutott eszébe, egyrõl pedig konkrétan tudta, hogy disszidált a családja - hát egy vendéggel kevesebb. Mindenesetre szépen betelt a lap, mire leszállt a buszról, és amikor eldöntötte volna, hogy akkor most merre is induljon, hát ki volt az elsõ ember, aki szembe jött vele az utcán? Bizony, régi csapattársa, Hugyecz Laci, akivel együtt játszottak 18 éves korukig a Hódgép-Metripondban! Laci tehetséges középpályás volt, de nem volt szerencséje a sérülésekkel, míg Gyula jó fizikumú balhátvéd, akit egy idõben még a SZEOL-DÉLÉP is figyelt, de aztán inkább a tanulást választotta.

Nagyon megörültek egymásnak, és a találkozást megünnepelendõ be is ültek a legközelebbi kocsmába. Ott még nagyobb volt a meglepetésük, amikor észrevették, hogy a pincér nem más, mint a kapusuk, Tumbász Csabi! Õ is otthagyta a focit, és a vendéglátóiparban helyezkedett el. Amint meglátta a két régi társat, rögtön pezsgõt bontott, és egy kelletlen, madárfejû lánynak adta át a feladatokat.

"Hát mi van veletek, lókötõk?" - kérdezte nagy vidáman, és mindhárman egymás szavába vágva újságolták, mi történt velük utolsó találkozásuk óta. Harsányan hahotáztak, amikor eszükbe jutott az az edzõmeccs Szatymazon, ahol Gyulát és Csabit is kiállították, de még így is megverték a rugdosódó falusiakat 3-1-re. Jókat röhögtek akkor is, amikor felidézték a Makó elleni rangadót, amelyen a Laci fenekérõl pattant be egy kavarodás után a gyõztes gól a "hagymások" kapujába.

"Még egy üveg pezsgõ?" - kérdezte Csabi, azzal meg sem várva a választ, már hozta is az újabb adagot. A vidámkodás meg csak folytatódott, a jóformán üres kocsma úgy megtelt jókedvvel, élénkséggel, hogy még a rossz természetû pincérlányra is átragadt belõle valamennyi.

Délután öt órára úgy eláztak mindhárman, mint a csap. A legjobban szemlátomást Csabi, aki már alig állt a lábán, de azért odaráncigálta az asztalhoz Anikót, a kelletlen pincérlányt.

"Gyerekek! Ezt a csajt bármelyikõtök megkaphatja! A teste nem nagy szám, de be tud gerjedni, mint a vadmacska!" - rikoltotta, azzal a Gyula ölébe lökte szerencsétlen lányt, aki sikított, karmolt, harapott, de akkorra már Lacinak is úgy megnedvesedtek a szemei a hévtõl, hogy rávetette magát Anikóra, és egy mozdulattal letépte róla a blúzát. Gyula érezte, hogy most a lány védelmére kellene kelnie, de annyira részeg volt, hogy csak bamba vigyorral bámulta, amint a két vadbarom az asztalokat borogatva kergeti szegény párát, aki egy szál kombinéban menekült a felajzott fiúk elõl.

Már éppen utolérték, és a falnak döntötték, amikor váratlanul Köldök Lajos lépett az ivóba. Lajcsit mindenki ismerte a városban, és jól tudták róla, hogy egyszer egymaga kergetett meg három huligánt az ÁFÉSZ elõtt, ezért féltek is tõle rendesen.

Most sem teketóriázott, lekevert egy nagyot Csabinak, a Lacit meg csak félrerúgta, mint egy kutyát, és kihúzta Anikót a sarokból. Gyula nem szólt semmit, hanem csendesen leborult a padlóra.

Az õrszobán tért magához, ahol egy bajszos rendõr rángatta.

"Ébresztõ van, hé!" - nógatta a fakabát, mire Gyula fázósan összerázkódott.

"Hol a kabátom?" - kérdezte.

"Hát azt a maga helyében nem venném fel. Alig van rajta egy zsebkendõnyi hely, ami nincs összehányva" - kacagott fel a bajszos.

Nem sokkal késõbb Gyula összeszedte magát annyira, hogy kihallgatásra vihették. Egy hadnagy ült vele szemben, fiatal, szigorú arcú férfi.

"Hát Visnyei elvtárs. A barátai elég nagy szarban vannak, õk már biztosan kapnak egy pár hónapot, de maga még megúszhatja, mert tevõlegesen nem vett részt a nemi erõszakban. Természetesen bûnrészességért maga ellen is vádat emelhetünk, és akkor megnézheti az egyetemi pályafutását... Viszont, ha ezt a papírt most aláírja, és rendesen viselkedik, akkor még azt a nagy bulit is megrendezheti januárban, amire annyi mindenkit meg akart hívni."

Gyulát jeges rémület kerítette hatalmába. Nagyon jól tudta, hogy mivel járna egy büntetõügy az õ esetében, de azt is hamar megértette, hogy mirõl szól az a nyilatkozat, amit alá akartak vele íratni. És akkor az univerzális buli... errõl honnét tudnak?

"Mi mindent tudunk, Visnyei elvtárs. Jobban teszi, ha nem akadékoskodik, hanem aláírja, itt ni, és akkor már mehet is az édesanyjához."

Gyula félig önkívületben firkantotta a nevét a papírra, és csak bólintott, amikor a hadnagy arról beszélt, mikor és hol kell majd átadni a jelentéseit. Egyre csak Proszta Tomi járt az eszében - rajta kívül más nem tudhatott az univerzális buliról!

Amikor másnap édesanyja gyanakvó tekintetével a hátában felszállt a szegedi buszra, már rég letett a buli megszervezésérõl. A koleszban napokig úgy járt-kelt, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet. A haverok találgatták, mi lelte a máskor mindig jókedélyû Gyulát, de aztán valaki elterjesztette, hogy szerelmi bánata van, és nem is bolygatták a dolgot többet.

Gyula nem ment el egy találkozóra sem a tartótisztjével, még akkor sem, amikor megbukott szemantikából. Nagy nehezen azért elvégezte az egyetemet, munkába állt, családot alapított - ahogyan azt kell. Tomival nem tartotta a kapcsolatot, még a nagy felismerés évében kiköltözött a koliból.

Teltek-múltak az évek, már régen túl voltunk az úgynevezett rendszerváltáson, amikor egy éjszaka Gyula megint az univerzális bulival álmodott. Újra szöget ütött a fejébe az ötlet, és úgy döntött, hogy a 33. születésnapjára meglepi magát ezzel az összejövetellel.

Rengeteg szaladgálásba került, végül egy szegedi vendéglõbe mégis sikerült megszervezni a bulit, száznál is több résztvevõvel! Gyula elemében volt, mikrofonba kiabálva konferálta az estét, viccelõdött, sztorizgatott.

"Prosztata!" - kiáltott fel hirtelen. Mindenki elnémult, és többen azt gyanították, hogy Gyula meghibbant. Tomi volt az egyedüli, aki rossz elõérzettel fordult a kis pódium felé, amin Gyula álldogált.

"Igen, Tomi, neked szóltam!" - tette hozzá Gyula, majd barátjára mutatott.

"Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Ez az ember Proszta Tamás. Jó neve van, nem?" - kérdezte. Többen felnevettek, Gyula pedig mindent elmesélt megrázó felfedezésérõl.

Tomiból hiába lett sikeres vállalkozó, most mégis megszégyenülten távozott a helyszínrõl, és megalázottságát csak fokozta, hogy fehér Audijára valaki a PROSZTATA és a III/III feliratokat mázolta.

Gyula sokáig nézett utána, és kicsit szomorú is volt. De akkor megjelent a merevrészeg Tumbász Csabi, és berángatta vonatozni Demjén Ferenc Szerelemvonat címû számára, és Gyula belátta, hogy igaza van: nem érnek ezek a kommunisták annyit, hogy miattuk elrontsa élete legnagyobb buliját.