Három szubkultúra létezik, amelyet a világ minden pontján meg lehet találni: a homoszexuális, a metálos és az expat. Nincsen olyan eldugott porfészek, ahol ezek ne bukkannának fel, és ha már ott vannak, igyekeznek együtt mozogni. A metálosok koncertekre járnak, a homók gőzfürdőkbe és giccses szórakozóhelyekre, az expatok pedig akárhová, ahol sok expatra lehet számítani. Az expat egyébként a hazájától távol élő, dolgozó és szórakozó ember, és akárcsak a szó eredete (expatriate), általában angolszász, sőt, egyenesen amerikai. Budapesten az alap expat-hely az Iguana mexikói étterem, egyrészt mert maga a tulaj is expat, másrészt egy köpésre van az amerikai követség a Szabadság-téren, így biztos a közelben szállnának le az ő evakuálásukra érkező helikopterek, ha Magyarországon Adolf Hitler jutna hatalomra.
Akárcsak expat, mexikói étterem is szinte mindenhol van a világon, az Acapulcónál valószínűleg csak a Nagy Fal, a Taj Mahal és a Venezia a világviszonylatban jobban elkoptatott étteremnév. Acapulcónak hívták mellesleg az első jó budapesti mexikói éttermet is valahol a Dob utca magasságában a Körúton, sajnos már több éve bezárt, valószínűleg azért, mert ahhoz képest, hogy mekkora hodály volt, a kutya nem járt oda. Pedig a magyar és a mexikói konyha az én fejemben teljesen hasonló dolog, csípős pörköltjük például nekik is van, biztos, mert rajtuk is a Habsburgok élősködtek, és mert gazdagabb szomszédaink szerint egyaránt lusta, tolvaj banda vagyunk.
A konyha az Iguanában is rendben van. A kukoricalepényeiket maguk sütik, kérésre képesek tényleg borzalmasan csípős ételeket kihozni (bár a legendás mexikói habanero paprikát az étlap szerint nem használják), van guacamole, feketebab és fűszeres rizs. A mexikói konyha ugyanis baromi egyszerű, ha megvannak az elengedhetetlen alapanyagok, néhány alapvető trükk elsajátításával elfogadható enchilada-t vagy fajita-t lehet összedobni. Ebből sajnos az is következik, és ebbe a hibába az Iguana is beleesik, hogy az egyes fogások meglehetősen egyformák. Hiába hívják az egyiket Monterrey burrito-nak a másikat meg Texasi enchilada-nak, valójában ugyanúgy kukoricalepénybe töltött húsról van szó ugyanazzal a körettel.
Annak, aki még nem járt soha mexikói étteremben érdemes a két legfontosabb szabállyal tisztában lennie. Egy: aki tex-mex ételeket akar enni, az húzzon át a Burger Kingbe egy chili con carne-ért. Ezek a fogások a már említett expatok kedvéért vannak felvéve az étlapra, itt hamburgert kérni egyet jelent zapatista testvéreink arcul köpésével, a rohadt gringók előtti meghajlással. Kettő: a Corona nem sör, hiszen kukorica van benne, az isten szerelmére. Üdítőként fogyasztható, de épeszű ember maradjon csak az Iguana sokféle csapolt sörénél, amelyek tényleg kiválóan csúsznak itt mindenre, elsősorban a legjobb előételükre (ahogy arra az étlapon a kedves vezetőség is felhívja a figyelmet), a sajttal töltött, rántott csípős zöldpaprikára, a jalapeno poppers-re.
Ahhoz képest, hogy expat-kezekben van, az Iguana működése egész egyszerűen kétségbeejtő. Mindjárt ott van a belső tér a nyomasztó galériájával. Ennek köszönhetően mind a rajta, mind az alatta ülők párolódhatnak a saját izzadtságukban és a cigarettafüstben, ami ugyan meglehetősen élethűen adja vissza valami guadalajarai cantina körülményeit, mégis rendkívül idegesítő. A legrosszabb a helyzet a földszinti asztalok közül a leghátsóknál, akit ide próbálnak ültetni, az jobban teszi, ha taktikusan kivitelezett nyavalygással kiharcol valami ablakhoz közelebbi helyet.
Asztalhoz jutni az Iguanában egyébként is kész kaland, esténként foglalás nélkül teljesen lehetetlen, és foglalással is kétesélyes. Egyrészt eleve több foglalást vesznek fel, mint amennyit reálisan a kapacitásuk enged, ezért ha valakinek van pofája időben érkezni, akkor a helyzetnek egyébként sem a magaslatán álló főpincér lány megpróbálja a bárpulthoz ültetni, hátha így sikerül leplezni a tényt, hogy a neki kijáró asztal még nem szabadult fel. Másrészt - bár ezt bizonyítani nem sikerült - a külföldiek mintha előnyt élveznének. Az, hogy egy hazájában állást találni képtelen, Budapesten nálunk igazságtalanul többet kereső, ízléstelenül felöltözött bunkó előbb kapjon asztalt, kellően idegesítő élmény ahhoz, hogy az Iguanát félévente egyszer elég legyen felkeresni.
Iguana Bar & Grill
V. Zoltán utca 16.
331-43-52
www.iguana.hu
A Matula Magazinban megjelenő étteremkritikák tárgyául szolgáló ételeket a szerző a saját, esetleg a közvetlen környezete pénzével kifizeti, nem pedig a kiadó állja a cehhet. A minősített vendéglátóipari egységet legalább háromszor keressük fel. Meggyőződésünk, hogy e két tényező együttállása jobb, szebb és valósabb kritikák megszületéséhez járul hozzá.
