2004-ben Zimbabwében Robert Mugabe elnök minden fiatalt 16-tól 30-ig beutalt egy néhány hónapos ifjúsági táborba. Nem az ellenséget, a kisebbséget, a megszállókat vagy valami értelmezhetõ csoportot táboroztatnak, hanem alanyi jogon mindenkit. Az igazi állami terror akkor teljes, ha nincs ellenség, hanem mindenkit meg kell verni.
 |
"Az Egyesült Nemzetek nevében hadd gratuláljak Önnek fantasztikus ifjúságpolitikai vívmányaiért!" |
A táborokba vitt fiatalok közül a lányokat a fiúk minden este megerõszakolhatják. Napközben zsákbanfutás ostorozással kombinálva, árammal történõ vallatás oktatása, fekvõtámaszozás és gimnasztika a program. Van minden nap közös éneklés és Mugabe írásainak szó szerinti betanulása is.
A táborozóknak rendszeresen kell bevetésre menniük: mondjuk megtalálni valakit és husángokkal megölni. Vagy meg kell csonkítani. Általában a bevetést ki-ki saját szülõfalujában vagy rokona ellen köteles elkövetni.
A táborokban a rosszakat megbüntetik. Például a budiba lógatják, aztán pedig lekötözik valahol három napra, hogy ne tudjon mosakodni. Vagy beássák az illetõt földbe, hogy csak a feje lóg ki. Vagy nem adnak neki enni. A jók sört kapnak jutalmul és csapatfõnökök is lehetnek. Segíthetnek az élelmiszerosztásban vidéken. Zimbabwében gyenge az infrastruktúra, még nem tudtak mindenkit elvinni ilyen átképzõ táborba, de ha Mugabe nem hal meg, akkor a célcsoport jó részére sor kerül. Idén a meglévõ hat tábor mellé négyet építettek. A táborba fegyveres kísérettel viszik a fiatalokat, de õk is tudják, hogy nem érdemes kimaradni. Akinek nincs a kiképzésrõl papírja, az nem kaphat munkát az államtól, márpedig az állások kilencven százalékát az állam biztosítja.
Mugabe elnököt azért gyûlölik Angliában, mert elvette a fehérek földjét néhány évvel ezelõtt. Pedig kísérlete egy ország ifjúságának átnevelésére egyedülálló. A Viktória-vízesés szépségeiben gyönyörködõ szafarizóknak innen üzenjük, hogy valójában a Gulágon vannak.
