1995-2006, 11. évf. #025 

sport
Az év legbosszantóbb futballtrendje

Inkei Bence - Van a labdarúgás szurkolóinak egy szörnyû szokásuk: általában az esélytelenebbnek drukkolnak. Ezzel persze néha nem nehéz azonosulni - ki nem drukkolna a németek ellen a letteknek, vagy az Arsenal ellen a Crystal Palace-nak -, mégis, kevés bosszantóbb alak létezik azoknál, akik tendenciózusan az outsidereknek szurkolnak. Na, õk az idén röhöghettek a markukba.

Pedig régen az ilyesmi nekünk is tetszett (leszámítva, ha a mi csapatunk játszott), de ma már a hideg futkos a hátunkon, amikor meghalljuk a "szimpatikus kiscsapat" kifejezést. Sajnos az ember sokszor nem tehet mást, ma a számos összeigazolt nagycsapat szinte direkt felszólít, hogy szurkoljunk ellenük, és tényleg, a köcsögökön kívül senki sem fog ökölbe szorított kézzel drukkolni egy Real Madridnak az Albacete ellen.

Az ilyen figurák inkább a világ- és Európa bajnokságokon szoktak feltûnõek lenni: van egy széles réteg, amely azzal próbálja kompenzálni, hogy Magyarország az õ életében már nem fog kijutni egy kontinens- vagy világversenyre sem, hogy mindig a legfunkciótlanabb lúzereknek szorít. 1990-ben Kamerunnak, 1994-ben Szaúd-Arábiának, 1998-ban Jamaikának és Paraguaynak, 2002-ben meg Szenegálnak, Costa Ricának, esetleg Dél-Koreának.

Ez egy darabig érthetõ, de ilyen mértékben már komolytalan. Ott volt például a ´94-es vébén Bolívia. Hát az egy tragédia volt, az egész csapat, cakkumpakk. Tényleg ölték a focit, semmi keresnivalójuk nem volt a világbajnokságon, a legnagyobb sztárjukat meg pár perc játék után egy durva szabálytalanság miatt kiállították. Na most, ezt a csapatot a magyar szurkolótársadalom valamiért vonzónak találta. "Figyeled, milyen jól passzolgatnak? Mint a bolíviaiak!" - idézte a sportújság valamelyik akkoriban játszott itthoni osztályozómeccs szurkolói beszólását. Szegény megboldogult Knézy Jenõ is néha bizony elkapta a vírust. Egy elég gyengécske spanyol válogatott rúgott könnyedén három gólt Bolíviának, akik a harmadik után megpróbáltak támadni egy kicsit, az egyetlen használható játékosuk, Erwin Platini Sanchez lõtt egy bombagólt a semmibõl, és utána még eljutottak két szögletig is. Mintha egy sorsdöntõ meccsen nem ez lenne a minimum. Erre Jenõ: "Hihetetlenül szimpatikusan játszanak a bolíviaiak!" Hát tényleg, el voltunk ájulva mi is.

Amikor a bunkó kecskepásztor labdát lát

Ezek a rettenetes emberek az idén bizony Görögországnak szurkoltak. És a végén még örülhettek is. A többi nem hagyományos futballhatalom (Csehország, Portugália) is vonzotta a bizonytalanokat, épp ezért nem volt most annyi Robin Hood, aki a leggyengébb mellé állt volna. Normális ember nem is nagyon tudott kinek szurkolni a döntõben, egyik oldalon egy arrogáns, túlértékelt, hisztis divatcsapat, a másikon meg a szõrös bunkók, az állítólag szimpatikus kiscsapat. Csoda, ha ezek után csalódásként emlékszünk vissza az Eb-re?

A törpék lázadása ráadásul nem korlátozódott a válogatottak színtérre 2004-ben. Igaz, tavaly pont azért bíráltuk a Bajnokok Ligáját, mert le van osztva az egész a topligák elitcsapatai között. Nos, idén Európa megbolondult, és már az elõdöntõkre a Chelsea kivételével kiesett az összes esélyes, hogy a döntõre már a britek is kihulljanak. Így aztán lehetett volna örülni egy Porto-Monaco párosításnak, de igazából nem volt miért. A Porto ugyanis ellenszenves csapat volt, nagypofájú edzõvel, defenzív taktikával és feltûnõ játékvezetõi támogatással, míg a Monaco-t ugyan szimpatikusnak lehetett találni, de azért ne essünk már túlzásokba, és fõleg ne nyerjen BL-t egy olyan csapat, amelynek nincsenek szurkolói.

Szóval nem volt könnyû éve a kevés normális futballszurkolónak, na. És mi lesz jövõre? Ugyan komoly párosítások vannak a Bajnokok Ligájában, de akinek nincs deja vu-je egy Juventus-Real Madrid meccset látva, az vagy amnéziás, vagy hülye. Aztán hová vezet az, hogy az Arsenal és a Bayern München rangadóján csak mutatóban lesznek angol illetve német játékosok a pályán? Bizony, sehova.

Majd amikor a nem túl távoli jövõben Kuala Lumpurban rendezik a Bajnokok Ligája döntõjét, magyar idõ szerint reggel hatkor, és a kínai, elefántcsontparti, spanyol és amerikai játékosokkal felálló Manchester United játszik a brazilokból, szerbekbõl, irániakból és kenyaiakból verbuvált AC Milan ellen, akkor majd bennetek is felrémlik, hogy ez nem jó így. De amilyen hülyék vagytok, fel fogtok kelni a meccs miatt kurva korán, és csak azt fogjátok sajnálni, hogy kiesett az a szimpatikus japán csapat az elõdöntõben (mert akkor már természetesen ázsiai csapatok is indulnak majd a BL-serlegért). És meg is fogjátok érdemelni a sorsotokat.










Matula Magazin © Minden jog fenntartva. 1995-2006 | Megjelenik, amikor megjelenik, kábé kéthetente. | Médiaajánlat | Impresszum