A kép már csak azért is jó, mert egyáltalán nem világos a viszony a szereplõk között. Ami biztos, hogy a Szobalány a Nyakkendõs alárendeltje. A piros nõ szerepe viszont csak nagyon nehezen határolható be. Ugyanúgy lehet luxuskurva, mint a Nyakkendõs titkárnõje, esetleg a felesége. A legvalószínûbb talán az, hogy üzleti tárgyalásra érkezett a Nyakkendõshöz, és ketten döntöttek a Szobalány megdolgozásáról. Az egyszerûség kedvéért nevezzük mostantól Kosztümös Kurvának, mert ez egyrészt mindenképpen takarja az itt láthatót, másrészt pedig a Kosztümös Kurva kötelezõ darabja minden második pornófilmnek.
A tapasztalt pornófogyasztó számára a kép elsõ pillantásra sokat elárul keletkezésérõl. Nyilvánvalóan a tengerentúlon készült, valamikor 1997 és 2000 között. Errõl a legtöbbet nem a Szobalány (hiszen azok mindig mindenhol ugyanúgy vannak felöltözve) és nem is Kosztümös Kurva árul el, hanem a Nyakkendõs. Ezt a fajta szemüvegkeretet ezzel a nyakkendõvel és ezzel a kacsafarokkal már csak Amerikában engedik meg pornószínésznek. A Kosztümös Kurva kosztümje pedig világosan mutatja, hogy itt a kilencvenes évek második felében járunk - ehhez még nem is kell érteni a pornóhoz.
Egyértelmû, hagy amerikai mércével mérve középkategóriás fotóról van szó. Az arcok nem túl ismertek, viszont a ruhák és a sminkek rendben vannak, a világításra is adhattak, hiszen mindössze a Kosztümös Kurva dekoltázsában találunk néhány szemet zavaró árnyékot. Ilyen szintû kép Európában már luxusnak számít, Magyarországon pedig gyakorlatilag nem is létezik. Csak amatõrök hiszik még mindig el a mesét arról, hogy Budapest valamiféle pornó-világfõváros. Nincs rosszabb sovinizmus mint a pornó-sovinizmus - ugye senki nem képzeli azt, hogy az Opel központja a szentgotthárdi összeszerelõ üzemben van?
A vérvörös szín, és ahogy mindkét mellékszereplõ tekintete ugyanarra a pontra fókuszál valahol a Kosztümös Kurva mellei között, a laikus számára is kiemelik a kompozíció központi alakját. Ez a fajta elrendezés leginkább a kora reneszánsz legnagyobb mestereire volt jellemzõ. Érdekes kaland ezt a fotót összehasonlítani a Rogier van der Weydennek tulajdonított middleburgi oltárkép központi tablójával - ott a Kosztümös Kurva a még csecsemõ Megváltó, a Szobalány maga Szûz Mária, a Nyakkendõs pedig Szent József. Szerencsére néhány dolog megváltozott hatszáz év alatt, így fényképünkön már nincs ábrázolva sem a három angyalka, sem a Megváltóra vigyázó tehén és szamár, sem a jászol szélén térdeplõ alak, aki minden valószínûséggel a festményt finanszírozta.
A XV. század elejének flamand mûvészetén túlmutat, ugyanakkor a képet a kegy tárgya helyett maszturbációs célokra alkalmasabbá teszi a fizikai kontaktus a három szereplõ között. Hármuk összefonódása, ahogy a Szobalány elkezdi lehúzni a Kosztümös Kurva cipzárját miközben az ezzel egy ütemben nyakkendõjénél fogva húzza magához a Nyakkendõst, bárkinek Matisse körben táncoló meztelen nimfáit juttatják eszébe. Ráadásul leginkább az elsõ, 1909-es verziót, amelyet jelenleg New Yorkban õriznek - annak hússzíne sokkal inkább pornós, mint az egy évvel késõbb festett, az Ermitázsban megnézhetõ vörösesebb változat.
Most verd ki.
