Ahhoz, hogy pengeélesen leszögezzük, hogyan kell viselkedni egy buliban, először igyekezzünk magát a kifejezést definiálni. Nos, a továbbiakban mindent "buli"-nak nevezünk, ahol kettőnél több középiskolás fiatal van jelen, és szándékaik között egy sincs, amely az alapvető emberi szükségleteken (pina/kuki, bódulat, jóllakás) túlmutatna. Ezen kívül minden egyéb kötetlen.
Házibuli, egy-kettő
A buli szóra minden bizonnyal a legtöbbeteknek, kedves Verák, Bencék, Péterek és Orsik a házibuli jut eszébe. Ahhoz, hogy a valamelyikőtök lakásán tartott kis összejövetelt házibulinak lehessen már nevezni, nem pedig zsúrnak, két feltételnek kell teljesülnie. Egyrészt hogy rajtatok kívül valamennyi alkohol is jelen legyen, másrészt egyetlen résztvevőt se a szülei vigyenek haza. Ha csak egyvalakit is vár a mamája az autójában - még ha a leégés elkerülése végett direkt két sarokkal arrébb parkol - akkor menthetetlenül kis pöcsök vagytok még.
A házibuliba járást legkésőbb 15 évesen el kell kezdeni, különben a középiskolás személyisége egész életére kihatóan degenerálódik. Először vannak az osztálybulik, ahol a vendégek legalább kilencven százaléka az iskolapadból ismeri egymást, és a nagyszünettől tényleg csak abban különbözik, hogy nem csak a vécében dohányoznak, valamint ki lehet hányni a tetőtéri ablakon. A házibulizás alapvető stratégiai elemeit azonban érdemes már itt elsajátítani. Ízletes fogások majonézből és kefírből. Alvás hokedlin. Fasszopás a gardróbszekrényben. Akinek először sikerül a mesterfogásokat magáévá tennie, szinte behozhatatlan előnyre tesz szert kortársaival szemben.
Ahogy múlnak az évek és szélesedik a baráti kör, egyre gyakrabban nyílik majd alkalmatok vadidegenek otthonában élni társasági életet. Amellett, hogy itt végre nem csak az iskolából már ismert puncikra és kukikra lehet vadászni, az sem elhanyagolható szempont, hogy bármit csinálsz, nem kell azon aggódni, hogy valami véletlenül letépett tapéta miatt a házigazda anyja képes lesz felhívni a tiedet, hogy azonnal egyenlítse ki a számlát, esetleg valami megalázó osztályfőnöki óra keretében kell a barátaiddal együtt összedobni a kártérítést.
Mert - és ez egy hihetetlenül elmés bölcsesség - az idegen ember lakásában tartott házibulin viselkedhetsz az életed során leginkább úgy, ahogy csak nagyon gazdag és nagyon betépett rocksztárok szoktak. Hol máshol hugyozhatsz le a tetőről az alattad csókolózókra? Hol hipózhatod ki az ülőgarnitúrát? Hol dobálhatsz meg tojásokkal minden neked nem tetsző tájképet? Hol gyújthatod meg egyenként valami szerencsétlen kishúg plüssállatkáit?
Kizárólag ott, ahol nem ismered a házigazdát, a lakás meg annyira tömve van és mindenki annyira részeg, hogy elvész a felelősség. Ha csak egy tanácsot fogadsz meg ezekből a rohadt hosszú cikkekből, amiket a Te épülésedre írunk, legyen ez: próbáld ki, milyen más lakásában úgy viselkedni mint az állat.
Egyetlen egy borzasztó vonzata van csak a házibulizásnak, de az aztán tényleg elképesztően borzasztó: előbb-utóbb muszáj lesz neked is rendezni egyet. Nagyon keveseknek sikerül úgy átvészelniük a négy évnyi középiskolát enélkül, és ezek is mind egytől-egyik a legszemetebb parasztok, akikkel normális ember eleve nem is kommunikál. Mivel muszáj túlesni a dolgon, javasoljuk, hogy keríts rá minél hamarabb sort. Negyedikben már úgyis mindenki züllött tapló, még a feltételezett barátaid is képesek vízipipát építeni a kandallóból és a kerti slagból.
Elsőben viszont még legalább a lányok egy része nem iszik, ráadásul kisebb a valószínűsége, hogy megjelenjen negyven ismeretlen figura, akik mind tenálad akarják az eggyel ezelőtti bekezdésben taglalt rocksztáréletforma drága, szórakoztató-elektronikai eszközöket igénybe vevő gyakorlatait kipróbálni. Az állatok.
A flaszter gyermekei
A házibulizás és a szórakozóhelyeken lebonyolított dorbézolások között nem szabad elfeledkezni az egyszerű utcai randalírozásokról sem. 15-16 éves korában mindenkinek van egy "nincs hova mennem péntek este" fázisa. Nyolckor a Moszkván, idáig világos, de tíz körül azért csak el kellene indulni valahova, nem? Ne keseredj el! Igenis van varázsa annak, amikor hat másodikos gimnazista fiú egy meleg májusi estén atomrészegen dülöngél hajnalban a Mechwart ligetnél. A közparkokat meg eleve azért alakították ki, mert sehol sem olyan jó sötétben füvet szívni, mint valami lerohadt kőpadon.
Az utcai bulizás ráadásul rendkívül költségkímélő megoldásnak számít, olyannyira, hogy a gazdag és a fiatalkorúak mérgezésében messze előttünk járó nyugaton már be is pánikoltak az okostojások. A sör fele-, az égetett szesz negyed annyiba kerül a boltban, mint a szórakozóhelyeken, innentől pedig nem nehéz kitalálni, hova megy mulatni a smucig szülei miatt csóró középiskolás, vagyis te. Az utcán ráadásul nehéz elkerülni, hogy egyszer-kétszer ne pofozzanak fel, ami a szocializáció elkerülhetetlen eleme. Ismerd meg környezeted éjszaka, és még az is előfordul, hogy a fél tanári karral összeakadsz az utcán a lehető leghülyébb helyzetekben. Milyen jó felfedezni például, hogy az egyik matektanár bizony kurvázni jár dolgozatok javítása helyett, mert bizony ilyen is előfordul.
Szórni kezded a pénzt
Amint először rendelsz pultnál nyolc korsó sört vagy négy vodkanarancsot, egy kicsit azonnal felnőtt férfi vagy nő leszel. Pénz van a zsebemben, a pincértől kérhetek, be fogok baszni, és mehet mindenki a picsába. Fantasztikus érzés. Tulajdonképpen csak az homályosítja el, hogy érezhetően a helyiség valamennyi nálatok idősebb vendégét rohadtul idegesíti a jelenlétetek, mert középiskolásokkal egy helyen bulizni végtelenül ciki, a személyzet meg utálja, hogy alig van pénzetek, viszont cserébe összehányjátok a vécét.
Amikor először kezdesz szórakozóhelyekre járni, érdemes nem a város legvagányabb helyeivel kezdeni, mert esetleg ezekben életre szóló megaláztatásokat szenvedsz, például be sem engednek. Tiszta szerencse, hogy ennyi idősen még fogalmad sem lehet arról, mik a város legvagányabb helyei.
Az első kiruccanások alkalmával a legszakszerűbb valamelyik környékbeli kocsmát kinézni. Ahova a hetvenes alkeszok beférnek, onnét nem fognak néhány kiskamaszt sem kinézni. Ezek a helyek ráadásul olcsók is, mintha direkt rátok lenne építve az ipar. Ez a korszak lesz egyébként a legkeményebb periódusa életednek: itt fogod megtanulni, hogyan kell úgy töményet inni, hogy ne legyél egy óra múlva használhatatlan állapotban.
Ha teljesítetted a menthetetlen alkoholisták számára kialakított talponállók szintjét, igyekezz a feletted kettővel járóktól megtudni, ők hova járnak péntek esténként. Szépen felfelé mászva a ranglétrán 17-18 éves korodra esetleg beteheted olyan helyekre is a lábad, ahova tényleg mindenki csak az elcsíphető kúrások reményében jár. Ez azt jelenti, hogy révbe értél, és a következő tíz évben már csak azt kell figyelned, hogy az itteni társaság éppen hova teszi át a törzshelyét.
Juss be mindenhová!
Magyar ember alapból nem megy olyan helyre, ahol fizetni kell a belépőért. Ez azért van így, mert a magyar vendéglátóipar még nem nőtt fel a magyar fogyasztókhoz, ha ugyanis ez megtörtént volna, nem kéne sehol sem fizetni. Gondolkozz így, és tégy a belépők ellen, hiszen csóró középiskolás vagy. A belógás, akárcsak a lopás, nagyszerű, de végtelenül bonyolult, és gyakran nehéz művészet, pláne neked, mivel idétlen szemüvegeseket a legkevesebb helyen néznek a zenekar sajtósának, hórukkemberének, vagyis bennfentesnek.
A belógás trükkje egyébként a ritmusérzék, vagyis pont akkor kell odaérkezned a bejárathoz, amikor épp be tudsz slisszolni. Lehet próbálkozni még otthonról hozott bélyegzőkkel is, ha pecsétet adnak, vagy a friss pecsét átnyomásával. Egy-egy taplóbb beengedő miatt borzasztó élményekkel gazdagodhatsz így, de az is igaz, hogy nincs jobb érzés annál, amikor nem érzed úgy, hogy már az elején lehúztak, ráadásul néhány sört még meg is spóroltál.
Ha pedig 16 évesen a szüleid még mindig nem engednek el addig és oda, ahova akarod, változz olyan pszichopatává, amilyet az ilyen fasiszták megérdemelnek. Alapszabály ugyanis, hogy szüleid alkalmasint gyökér életmódja soha, de soha ne befolyásolja a tiédet. Hiszen ez a te életed, amit úgy baszol el, ahogy akarsz. A fent vázolt esetben pedig biztos lehetsz abban, hogy szüleidnél nagyobb fasz már úgysem lehet belőled.
Az "oda megyek, ahova akarok, és akkor jövök haza, amikor akarok" status quo eléréséhez keménynek kell lenned, és ha elkezded a projektet, sokszor szembesülhetsz azzal, hogy a dolgok csak rosszabbodtak, ahelyett, hogy javultak volna. Pedig a szívósság az, ami ellen minden szülő tehetetlen. Egy idő után úgyis rájönnek, hogy jobban akkor sem tanulsz, ha otthon vesztegeted az idődet, és ha nem vagy otthon, legalább az agyukat sem baszod fel olyan gyakran, és mivel minden ember valójában egy kényelmeskedő, túlcivilizált köcsög, ez a te szüleid esetében sincs másként.
Na, de erről már volt szó korábban, szóval most menjetek aludni, vagy ami még jobb, igyátok magatokat halálra valahol.
