A oldal
1. Depeche Mode - Agent Orange
Mindjárt indításnak egy tévedés. Válogatást beindult számmal kell kezdeni, hogy megadja a lökést, ez viszont belassult, túl nyugi. Mondjuk nem egy rossz szám, még gitároznak is benne, bár úgy használják, mintha szinti lenne. A korai Depeche Mode-dal semmi bajom, ez 86-os, ami későinek számít. Akkortájt a klubba is lejártam Császár Előddel, akit hamarosan onnan is kiutáltak, de legalább elintézett nekem pár dedikált lemezt, amiket persze egyszer majd eladok Ebay-en egy vagyonért. Ez a szám igazi hatásvadászat. Aki női bőrszerkóba mer bújni, annak nem okoz problémát vietnami vegyi tölteteket zenébe foglalni.
2. B-52's - Follow Your Bliss
Vége a westernfilmnek, megy a felirat, főhős ellovagol hangulat. A Love Shack-es Cosmic Thing utolsó száma, tipikus albumzárás, amiből lesz még néhány. Valamelyik közszolgálati tévéműsor aláfestő zenéje volt éveken át, idő után jobban untam, mint a képújság dallamát. B-52's-ból is csak a korait szabad szeretni, de tiniknek meg lehet bocsátani.
3. R.E.M. - New Orleans Instrumental
Idiótazakós szemüveges basszer orgonázik az Automatic For The People-ön, nem sokkal bonyolultabb egy gyerekmondókánál. Az R.E.M. nagy kedvencem volt gimiben, kár hogy rosszul öregedtek meg. Azzal a festményes videóklippel kezdett elromlani minden.
4. Dave Stewart/Candy Dulfer - Lilly Was Here
Elnézést! Ez egy szar szám, már akkor is tudnom kellett volna, mea culpa! Okoskodó egymásnak felelgető szaxofon és gitár páros primkó dobgép alapra. Ezt az előadók is liftzenének szánták.
5. Element Of Crime - Carla
Még egy felelgetős szám, de ez legalább kedves, lassult melankólia. A zongoratéma profin helyettesíti az éneket, a trombita meg ismétli, az egész gyermekien egyszerű. Ez a zenekar egyébként német, láttam őket egyszer a Pecsában, állítólag a TilosazÁban is felléptek. Akkor még angolul énekeltek, az énekesnek cuki skandináv akcentusa volt. John Cale volt a legjobb lemezük producere, az nem annyira szomorkodós, mint a többi, rejtély hogy jöttek össze vele. Később sikerrel átváltottak a német nyelvre. Hihetetlen, hogy még ez az ocsmány nyelv is tűnhet szépnek.
6. Die Ärzte - Die Ärzte Theme
Koncepció sorozat: két német egymás után. Gimiben fakultáció szünetben fordítottuk az Ärzte szövegeket. Ez az első vagy második album nyitószáma, punkosan szörfölős, van benne egy kicsi a Pulp Fiction nyitószámából, csak nincs annyira elhasználva.
7. Beautiful South - It's Instrumental
Még egy vállalhatatlan zenekar, elődjük a Housemartins isten volt. Ez a You Keep It All In című kislemezes számuk ének nélkül. Langyi tinglitangli kis 60's utánérzéssel, még a mamámnak is tetszik. (Boldog névnapot Anyu!).
8. Faith No More - Midnight Cowboy
Volt egyszer egy vadnyugat szintű téma szintivel feldobva, valamelyik albumuk befejező száma. Nem jellemző a zenekarra, ez a válogatás több mint feléről elmondható. A Faith No More-nak voltak király slágerei, de album szinten nem jöttek be. Ezt a csináljunk ésszel hardcore-t mozgalmat nem nekem találták ki, nálam a kettő kizárja egymást.
9. The Pogues - Gridlock
Etnikus zenékhez a Poguesszal jutottam legközelebb. A túlzottan népies dalaikat nem bírtam, mindig is ellenszenves volt nekem ez a nagy népzenemánia. Urbánus ember hallgasson popot, rockot meg technót! Minden világzenekedvelőt száműznék oda, ahová valósi zenét hallgat, de minimum egy nyírségi tanyára. Mondjuk ebben a számban szerencsére semmi etnós nincs, olyan dixieland punk beteg jazzes fúvósszólóval, ELTÉs bulin biztos ütne. Nem értem Shane MacGowan hogy lehet még mindig életben.
10. Texas - Southside
Nincs mentség, ez egy szaros blues, fantázia nélkül. Első Texas lemezt szerettem, tiniként jónak tűnt, átmenet zenei fejlődésemben, továbbá csíptem az énekesnőt meg a skót kiejtését. Szerencsére rövid.
11. Frank Black - Tossed
Megaszám! Az első szólólemezről, ami majdnem olyan zseniálisra sikerült, mint egy Pixies album, csak Kim Deal hangja hiányzott róla. Mintha egy könnyed Pixies dalba beraknának egy röhejes bariton szaxit, és nem lesz tőle gáz. A verzát a gitár váltja ki, a szaxi a refrént. Megnéztem volna hogy nyomják koncerten, mert tutira elröhögik.
12. Ned's Atomic Dustbin - Fracture
Még egy lassú, rövid és kedves. A lényeg: ebben a zenekarban két basszgitáros volt, egyikük csak akkordokat nyomott. 1990 körül menő indiebanda voltak. Manapság, ha az NME-ben valamit cikizni akarnak, velük példáloznak. A nevük valóban überbéna.
13. The Glove - A Blues In Drag
Még egy majdnem ugyanolyan, csak ebben művészibben zongorálnak és csendben hegedülnek. Severin (a Bansheesből) és Robert Smith rövid életű duója, pár számukban egy takarítónő-hangú lány működik közre. Egyetlen albumot adtak ki, amit sosem voltam képes végighallgatni.
14. Pixies - Velvety Instrumental Version
A tökéletes b-oldalak egyike, látványosan lehet rá ugrálni, mert tele van kiállással. Frank Black nemrég szöveget is írt hozzá, úgy sem rossz. Tulajdonképpen a Pixies-nek nincsenek is nem tökéletes számai. Talán egy van, de nem árulom el melyik, mert sértődés lenne belőle, hihi.
15. The Sisters Of Mercy - Untitled
Ez is b-oldal volt. (Kell kötőjel a magyarban?) A Dominium cimű viszonylag jó szám lassított verziója szaxofonnal. Gótika és szaxofonolás, egymásnak ellentmondó fogalmak, éppen ezért jó. Volt egy sebességállítós walkmanem, amin meghallgattam normál sebességen is. Andrew Eldritchet addig komáltam, amíg 1990-ben nem volt hajlandó dedikálni egy lemezem a Hotel Intercontinental előtt. Beképzelt köcsög.
Sportszelettel és szellőztetéssel rápihenek a második félidőre
B oldal
1. David Bowie - Speed Of Life
Vita nélkül a legjobb szám a kazettán, szégyenkezni sem kell. Bátyám Európa Kiadó koncertfelvételein találtam, valamikor az nyolcvanas években minden koncertjüket ezzel kezdték, persze utána csak szarabbakat játszottak. Mikor szép sorban kivettem a Bowie lemezeket a WAVE-ből nagyon megörültem az eredetinek, ilyen mesterkélten érces szintihangzás nincs másutt. Bowie berlini periódusának legjobb momentuma, a Low (vagy a Heroes?) nyitó száma, egyszerűen mega, időben abba is hagyják három perc elteltével. Tanítani kellene.
2. Pixies - Cecilia Ann
Újabb Pixies remekmű, latinos dallammenettel. Eddig azt hittem mindent utálok, amiben van valami latin. Ezzel kezdődik a Bossanova album, ami talán a leggyengébb albumuk, de még így is simán kilences. Publo Palkó mesélte egyszer, hogy leszólított egy Pixies-pólós csajt a tanítóképzőn mindjárt az első héten, de fogalma sem volt mi van a pólójára írva. Kapta amcsiból. Jó fej rokonai lehettek.
3. The Smiths - Oscillate Wildly
Smiths és instrumentál??? Hol volt ezalatt Morrissey? Nem tiltakozott, hogy kihagyják? Éveken át erre a számra engedték be a filmsznobokat a Zrinyi mozi termébe. Csengetés helyett szólt, nagy ember ötlete lehetett. Idevettem volna a másik Smiths instrumentált is, amire később Brian Ferry ráénekelt, de akkoriban nem volt meg.
4. Jeremy Days - Circushead
Végre egy one hit wonder! A Brand New Toy-jal a briteknél listán voltak. Akkoriban a Rainbirds mellett ők voltak a másik német indie termék a világpiacra. Tipikusan úgy hangzik, mint mikor egy nyálas indiepop zenekar művészkedni kezd a próbateremben. A bonyolult második album címadó dala volt, nem vitték sokra. Ez is nagyon rövid, mint szinte mindegyik szám a válogatáson.
5. R.E.M. - Winged Mammal Theme
Még egy R.E.M., nem emlékszem mikori, nem vagyok lexikon. Ezt a mókás címe miatt vehettem fel, mert nem egy nagy szám. Olyan szirupos, mint a Shiny Happy People, vokál helyett rögtönzésszerű zongorával. Egy Jamie Winchester fan azt mondaná, hogy igényes örömzene. Legyen már vége.
6. INXS - On The Rocks
Ciki, ami ciki, de ez még mindig bejön. Az első három lemezüket a kutya nem ismeri, pedig egész jók. Az INXS b-oldalain gyakran bizonyította, hogy tagjai jazzkonzit végeztek, ez egy profi jazzes swing. 91-es pesti koncert vége felé pacsiztam az énekessel. Egy olyan emberrel, aki pucéran akasztotta fel magát! Nem mintha így szeretnék meghalni, de legalább vitte valamire. Kezdem unni a válogatást.
7. The Charlatans - 109pt2
Trippelős orgonás szám a baggy korszakból, pszichedelikus homály, öreg hippiknek bejönne. Sajnos nem fűz hozzá semmilyen történet. Első Charlatans albumról szedtem, akkoriban még az ilyet hívták rave-nek. Azért az etnikus női kiabalást lehagyhatták volna. Charlatans 95-ig kurvajó volt, aztán megöregedtek.
8. Madness - Return Of The Los Palmas 7
Aranyos szám, még a karibi csilingelések sem zavarnak. A vicces klip miatt vettem fel, amiben a tagok egy gyárvárosi étkezdében, majd egy várkastélyban ebédelnek, utóbbiban szmokingban. Suggs faarccal hívja a pincért, mire a kötényes szaxofonos a hófehér asztalra ugrik és belekezd a szólóba. A Star Wars-os bevágások miatt lassítva is megnéztem. Moszkva téri óra alatt népszerű volt a Madness a 80-as évek végén. A csajom utálta, szerinte csak bunkó rasszisták hallgatják, hiába próbáltam elmagyarázni.
9. Duran Duran - Tiger Tiger
A Duran Durant nem lehet nem szeretni! Minden idők legnagyobb tinipopzenekara tudott hangszeren játszani. Sejtelmes, színházias szinti hangfüggöny és pincebasszus, és megint a szaxofon, a nyolcvanas évek legdivatosabb hangszere. Csoda, hogy a nagy 80's újjászületéskor nem vették elő megint. Ez a harmadik albumukon van, amin minden szám tökéletes. Évekig abban a hitben éltem, hogy a billentyűst is Taylornak hívták. Sajnos hamar belefásultak az iparba, a 88-as pesti koncertet legfeljebb tisztességesnek lehetett nevezni, letudtak minket.
10. Camouflage - Music For Balerinas
A német Bonanza Banzáj szintetikus zongorával és trombitával. Hogy szerethettem ezt régen? A cím stimmel, lehet rá balettozni.
11. Texas - Waiting
Képes voltam két Texas számot felvenni, ezt nem mosom le sehogy. Egy fokkal jobb, mint a másik és ugyanolyan rövid.
12. The Housemartins - Mighty Ship
Őket azért szeretem, mert időben feloszlottak, belőlük lett a Beautiful South. Ez a szám szájharmonikával felpörgetett Madness is lehetne, mindig is rájuk emlékeztettek. A klipjeikben nem a külvárosi tahót játszották, hanem a bohókás okostojást. Fatboy Slim volt a basszer, ha valaki nem tudná. Volt két lemezük a nyolcvanas évek vége felé, ez persze egy b-oldal.
13. Electronic - Soviet
New Order és Smiths tag duója. Ez speciel olyan, mint egy dalok közti átvezetés a 89-es New Orderen, intermission vagy mi. Akkoriban vonzódhattam a zongorához, ebben is dominál. Régen ki nem állhattam ezt a lemezt, ma már úgy ahogy van imádom, benne van a korszak acidpopja, sok New Order és egy minimális Smiths. Másik két Electronic albumot csak a fanatikus britpoppereknek ajánlom.
14. Chris Isaac - Wicked Game (Instrumental Version)
David Lynch, Veszett a világ, modellcsajos klip, akit akkoriban az INXS énekese dugott. Mindig is nyálasnak tartottam ezt a számot, de akkoriban kötelező volt szeretni.
15. Eric Serra/Subway filmzene - Song To Xavierre
Megint az a köcsög szaxofon, sőt csak az. Hatásvadász jazz. Nem szégyellem, még mindig a Metro az egyik kedvenc filmem. Háromszor cipeltem el rá a csajomat.
16. Suzanne Vega - Tom's Diner (Reprise)
A DNA változat jobb. Tényleg! Miért nem vettem fel semmi technót? Például a Jack Your Body-t? És miért imádja minden magyar könyvtáros Suzanne Vegát? Hallgathatnának akár PJ Harveyt is!.
17. Gabriel Yared/Betty Blue filmzene - C'est Le Vent Betty
80's divatdepi film, amire mindkét tinikori szerelmemet elvittem. Háromcsillagos volt, izgultam hogy beengedjenek. Ezt a számot konkrétan eljátsszák a filmben, a Luc Besson filmekből ismert cingár főhős zongizik, miközben a teltszájú libája egy billentyűt üt érzésből, szép háromkezes darab, jókat lehetett rá szomorkodni. Előre megmondták, hogy egy nagy naturális dugással indul a film, tehát nem érdemes késni. Persze elkéstünk. Kevés kínosabb dolog van, mint amikor pornójelenet közben keresed az ülőhelyed a mozisötétben.
