Most pedig hadd olvassak fel egy részt "Kocsis atya legnagyobb gyóntatásai" címû könyvembõl, amely sok olvasót szerzett már a plébániák falai közt, hogy az egyházi iskolákról ne is beszéljek.

---

Hogyan sírt a hólelkû Tóth Klárika

A templom sötét volt és kihalt, csak a falu szépének körömcipõje verte fel a csendet, ahogy kopogva a gyóntatófülke felé igyekezett. Kocsis atya izgatotta várta a hólelkû Tóth Klárikát, és gyors mozdulatokkal ivott egy kis konyakot, hogy könnyebben kapcsolatba kerüljön Istennel

- Bûnös vagyok, atyám! - rebegte a hólelkû Tóth Klárika amikor letérdelt a fülkéhez, párás szájával pedig súrolta az apró mintákkal díszített rácsot, ami elválasztotta gyóntatójától. Nem volt az a cölibátus, amely sikoltva ne vetette volna magát a pokol tüzére.

- Hát persze, hogy bûnös vagy, leányom, minden gyarló ember az, még az olyan hétmérföldes Jézus-kedvencei, mint a Teréz anya, meg az Angol Beteg is azok voltak. De azért vagyunk itt, hogy megszabadulj bûneidtõl az isteni kegyelem által. Mert Isten hatalmas, és ha akarja, lefújja lelkedrõl a bûn hímporát, Klárika! Csak tedd össze piciny kezecskéd, és sorold el bûneidet! - hangzott fel Kocsis atya búgó hangja a félhomályból, aranyból készült pecsétgyûrûje pedig biztatóan csillant meg, amikor a jámbor lelkû pap rágyújtott egy füstölõre.

Klárikát elöntötte a jeges borzadály, mert bûnei felsorakoztak torkocskájában, amit pedig gazdája csak citromfagylalthoz és konyakosmeggyhez szoktatott. Kocsis atya a sötétben ökölbe szorította a kezét, és megpróbált a Sátán bûzös pofájára összpontosítani, mert agyának egy része nem tágított, és bizonyos sikamlós gondolatokkal igyekezett eltántorítani a pásztort a bûnbocsánat nemes feladatától. - Piszok nagy küzdelem lesz, te Sátán! - csikorgott egy mondat Kocsis atya szemüregében, mivel száját zárva tartotta, hogy ne zavarja a kislányt bûnei számba vételében. Végül remegõ kezekkel elnyomkodta füstölõjét.

- Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! - dörmögte Kocsis atya, mire Klárika elsusogott egy halk áment.

- Mondom az elsõ bûnöm, atyám! Anyukámmal csúnyán beszéltem! Nem akartam, Istenem, de kicsúszott a számon! Az anyukámmal, Kocsis atya! Hüpp, hüpp. - pityeredett el a hólelkû Tóth Klárika, mire a jámbor szívû Kocsis atya úgy által érezte a kislány szívének minden kínját, hogy hatalmas reccsenéssel az öklébe harapott.

- A kurva édesanyád picsáját! - vakkantott fel fájdalmában a falusiak lelkének éber õrzõje, aztán észbe kapott. - Klárika! Látod, mindenkivel megesik, hogy elereszt egy-egy ocsmányságot néhanapján. Velem is többször megesik minden vasárnap, hiszen tudod. Bizony mondom neked, nincsen semmi hiba ezzel. Nézd, leányom, elmondok neked egy nagy titkot. Elõfordul, hogy a gyarló ember a saját szájából is az ördög valagát formázza. De erre azt szoktuk mondani, hogy talán az isteni teremtésben nincsenek-e meg ugyanígy a csúnyaságok? Talán szép az, amikor az útra ürít a tûzifás lova, szép látvány a csipás bakter, vagy a kínai mûszálas pulóverek, amiket újabban az egész falu magára húz? Talán embernek tetszõ minden esetben az Isten alkotta világ?

- Nem atyám, nem, nem! - harsogta Klárika, és Kocsis atya érezte, hogy elpárolog a kislány Istentõl való oktalan félelme, másrészrõl elégedett volt magával, hogy megõrizve józan eszét, milyen példálózást vágott ki.

- Látod, a lófaszt vagyunk mi elégedettek, de nem is ezért szeretjük a Jóistent! Klárika, sose fogd magad vissza, az ocsmányságokat ki kell mondani, mert ha benned maradnak, az ördög befészkel abba a hó lelkedbe, és furcsaságokat fogsz álmodni!

- Furcsaságokat is álmodtam ám, Kocsis atya! - sikoltotta rémülten a hólelkû Tóth Klárika, pedig Kocsis atya már azt hitte, sikerült megnyugodnia. - A Sátán nem viccel velem! - szögezte le magában, de tudta, hogy Isten nem azért választotta ki magának, hogy elveszítse a fejét Klárikától. - És mit álmodtál, leányom? - kérdezte, és az ég felé tekintett, mert ilyenkor pontosan úgy nézett ki, mint az apostolok. - Jöjjön, aminek jönnie kell!

- Furcsa álmaim vannak, Kocsis atya. Egy fiú kísér haza az iskolából egy hideg tavaszi napon. Anyukámék nincsenek otthon, kihalt a ház, csak a macskák üvöltenek a padláson. A fiúnak limonádét keverek a konyhában, amikor megérzem a leheletét a nyakamon. Ismeretlen forróság önt el, de mikor megfordulok, már hárman vannak. Félmeztelenek, nagyon izmosak és nagyon szépek, kint pedig a tavasz meleg nyárra vált. A fiúk nevetgélnek, de rám se hederítenek, mert egy bölcsõvel vannak elfoglalva. Igen! Asztalosok, az egyik gyalul, a másik vés, a harmadik tartja a bölcsõt. Én bemegyek a zsoltáros könyvecskémért, hogy énekeljek nekik. Megállok a sarokban, õk rám nevetnek, én pedig egy ismeretlen zsoltárt kezdek énekelni. És ekkor, Kocsis atya, borzasztó dolog történik! Az énekem annyira megindítja õket, hogy szerelembe esnek, és... És simogatni kezdik egymást, és csókolgatni! Én egyre hangosabban énekelek, de annál jobban csinálják! Kirohanok a konyhából, és felébredek... Kocsis atya! Kocsis atya!

Ám a jámbor pap nem felelt, a hólelkû Tóth Klárika pedig kétségbeesetten tekintgetett a kihalt templom sötét szegletei felé. Pár perc is beletelt, mire nagy szuszogást hall a gyóntatófülke mélyébõl. - Elájultam, lányom, de ne félj, már itt vagyok veled! Azt hiszem, maga a Sátán mosott be nekem egy akkorát, hogy padlót fogtam. Van egy zsebkendõd? Dugd át a rácson! - zihálta Kocsis atya a sötétben - Micsoda szörnyû álom, Klárika, mintha egy Madonna-videoklip lenne! Az a ribanc, minden plébános rémálma!

- De mi van az álmommal, Kocsis atya? Úgy ébredek ilyenkor, hogy mindenem csupa víz! - suttogta türelmetlenül a hólelkû Tóth Klárika, akinek tisztességérõl legendák keringtek a kistérségi társulás összes településén. Hírére sokat próbált bûnözõk, szerelemféltésbõl ittasan gyilkolók, iskolából elmaradók gyülekeztek teliholdkor az ablaka alatt, hogy fájdalmasan vonyítsanak virradatig. Ilyenkor apja, a kamionos õrködött vasvillával a kezében. Kocsis atyát kirázta a hideg, ám a Sátánnal csak õ szállhatott szembe. Tudta ezt jól a rózsafüzér-forgatók messze földön leghíresebb tiszteletese, de a bibliai átok természetét csak most értette meg.

- Összeállt a kép! Klárika, te nem szereted eléggé Jézus Krisztust! Eljött az idõ, hogy férfit kell magadnak választanod, de az elsõnek a szívedben Jézusnak kell lennie! Ha nem így teszel, az ördög bújik meg a szerelemben! Pár év múlva piálni és verni fog! A három asztalos az álmodban Jézus Krisztus volt, de elfordultak tõled, mert éneked nem tiszta szívbõl jött! Bizony mondom, Jézus Krisztus a gyönyör forrása! - magyarázta Kocsis atya, miközben végzett reverendájának begombolásával. Csak remélte, hogy a hólelkû Tóth Klárika megértette, amit mondott, mert õ már nem igazán tudta, milyen kép állt össze az imént a fejében, de utolsó mondata nagyon tetszett neki.

- Értem, Kocsis atya, Jézus Krisztus az elsõ szerelem lesz mindig az életemben, és csak másodiknak választok magamnak húsvér férfit! - mondta Klárika kiegyenesedve az új bizonyosságtól - Mi a büntetésem, Kocsis atya, mert több bûnt már nem tudok felsorolni! - türelmetlenkedett a hólelkû Tóth Klárika.

- Na várjál csak, ezt ki kell számolnom! - válaszolta Kocsis atya, mert Isten után közvetlenül a pontosságban hitt leginkább. Már elõvette azt a függvénytáblázatot, amit annyira gyûlölt kispapként a hittudományi fõiskolán, de végül legyintett: - Klárika, a kegyelem az Isten legnagyobb ajándéka, ezért most menj haza, és elmélkedj csak Jézuson és a férfiakon!

Így történt, hogy Kocsis atya megismertette a hólelkû Tóth Klárikával a gyönyör forrását.

És így vette kezdetét Kocsis atya legendás bûnbocsánat-sorozata, aminek következõ részével nemsokára a Matula Magazin olvasóit is megörvendezteti.

---

Most pedig basszátok szájba magatokba, könnyfakasztó és reménykeltõ kis példabestsellert kaptatok, sikítsatok a padlón fekve el egy Miatyánkot és menjetek Isten hírével, Ámen!