Legendary Pink Dots, November 12., Marco Polo
Imádtam a Legendary énekesének, Edward Ka-Spelnek azt a hisztérikus, elnyújtott hangját. Sajnos merevedési problémái voltak a sok herointól, ezért engem csak nyalni bírt, amikor kint voltunk Amszterdamban, még a nyolcvanas évek elején. Viszont pont arra járt LSD-bélyeget venni Mick Jagger, aki elölrõl és hátulról is beakasztotta nekem, vonaglottam a kéjtõl. A körletben senki sem ismeri õket, bár a fegyveres állományban van néhány muzikálisabb nõ is.
Edda, November 12., Kemény Ferenc Sportcsarnok, Eger
"Te nem érzed ezt a kínt..." - nekem ez a szám most nem a féltékenységrõl szól. Kurvára nem érdekel, hogy mit csinál Csaba azokkal a kurváival Amerikában. Nagyobb bajom van ennél. Nem hiszem, hogy ide behallatszana az Edda egri koncertje, de a zárkából az egyik nõ nagyon kérte, hogy tegyem bele a programajánlóba. Azt mondta, ha eltávon lenne, tuti kimenne rá. Jóba vagyok vele, hát beírtam. Adtam neki klopapírt meg tusfürdõt is, neki nem küldenek soha semmit. Azt is megbocsátottam már, hogy megtépte a hajamat, amikor elárultam, hogy Pataki Attilának nagyon kicsi a farka.
Apostol, November 13., Papp László Sportaréna
Bassza meg. Bassza meg. Megint bõgök, mint egy szopós malac. "Nehéz a boldogságtól búcsút venni" - hányszor dúdoltam magamban. Úgy volt, hogy Nikivel elmegyünk erre a koncertre. Delhusa Johny megígérte, hogy elviszi helyettem. Bassza meg. Ezerszeresen kapják ezt vissza az Istentõl azok, akik ide juttattak.
Tereskova, November 15., A38
Tereskova volt az elsõ nõi ûrhajós. Egy moszkvai kulturális seregszemlén, ahol én is énekeltem, õ volt a díszvendég. Éjjel a Népek Barátsága Kollégiumban többször is felvittük egymást a csúcsra, imádta a melleimet. Azt mondta, a Kozmoszban sem járt ilyen közel a Mennyországhoz. Én nem vagyok buzeráns, de az embernek ki kell próbálnia mindent, én ezt nem szégyellem. A magyar Tereskova is sok mindent kipróbált, megfestette magát, ahogy baszik az Árpa Attilával és a pinájáról is írt számot. Sajnos amikor én voltam ilyen fiatal, még szûkebbek voltak a mozgásterek.
Jean Luc Ponty And His Group, November 17., Petõfi Csarnok
Luc figyelmes szeretõ, mint minden francia. Olyan érzékenységgel játszott a testemmel, ahogy a hegedûjén húzza el a nótákat. Könyörögtem Bökönyi István bv. vezérõrnagynak, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, hogy csak erre az egy estére engedjen ki a hûvösbõl. Nemet mondott. Itt a sok repedt sarkú nõ pedig azt hiszi, hogy egy ponttyal szeretkeztem át azt a csodálatos éjszakát Párizsban. Nagyon primitívek itt a nõk, a franciázást is csak cidának hívják.
Urszula Dudziak, November 25., A38
Urszulával a hatvanas években nyomultunk együtt Varsóban, egy beat-fesztiválon. Õ arra volt büszke, hogy simán kiénekeli a négy és fél oktávot, és csak nyomta magába a zsubrovkákat. Én a lengyel srácokat nyomtam magamba, bár a zsubrovkát sem köpöm ki. Azt kívánom, hogy egyszer Niki is el tudjon utazni Varsóba, meg mindenhova, ahol én is jártam... Tiszta takony lett a macim, nem akarok mindig bõgni, hagyjuk ezt... Szóval ez az Urszula jazzt énekel. A francba. Kezdõdik a séta, mennem kell.
