1995-2006, 11. évf. #023 

matula guideTM
Magyar középiskolás lét: anyagiak

Matula Magazin - Ahogy azt már az elõzõ részekbõl is megtanulhattad, középiskolás éveid alatt életed elsõdleges és tulajdonképpen egyetlen célja a jóérzésed maximalizálása kell, hogy legyen. Ez rendkívül egyszerûen hangzik, van azonban sajnos egy bökkenõ: pénz nélkül nem megy. Teljesen mindegy, hogy egy szentesi lakótelepen laksz óvónõ anyáddal és alkoholista apáddal, vagy apádé a Mol, anyádé meg a Matáv - mindig több pénzre vágysz majd, mint amennyi éppen van.

Figyelem! Oktató-felvilágosító anyagunk a 14-18 éves korosztálynak szól, e kor feletti vagy alatti olvasóknál könnyen félreértéseket okozhat a szöveg.

A leges-legfontosabb dolog, és most tényleg a szívedhez szólunk, te nagy mamlasz, hogy soha semmilyen körülmények között ne dolgozz. Egyetlen egy nyáron egy hónapot esetleg be lehet vállalni, de azt is csak kizárólag kalandvágyból. Érted, nem az ipari forradalom idején élsz, semmi szükség a gyermekmunkára.

Támogasd a válást a családban

A zsebpénz intézményét csak futólag említsük meg, hogy együtt kacagjunk egy jót. Ez akkor sem lenne elég semmire, ha még mindig létezne a szüleid által emlegetett ötven filléres fagyigombóc, és te csak arra költenéd a pénzed.

A pénzszerzés legegyszerûbb módja szüleid fáradhatatlan pumpolása. Mivel úgysem vagy okosabb náluk, alapvetõen két dologra érdemes ráerõsíteni: egyrészt próbálj szánalmat kelteni, másrészt legyél annyira kitartó, hogy az ideggörcs elkerülése végett inkább nyomjanak a kezedbe egy ötezrest. Nézz szomorúan. Éreztesd, hogy a kis barátaidnak mennyivel jobb fejek a szülei. Kapcsolgasd magadba roskadva a tévét, mint akinek ez maradt az egyetlen elérhetõ szórakozása. A tudomány tényként kezeli, hogy az elvált szülõk gyerekei mindig több pénzzel rendelkeznek, mint az ép családból származók, hiszen két helyrõl is tömik õket, sokszor direkt egymással versenyezve. Minden bizonnyal jól jársz tehát, ha sikerül szüleidet valahogy válásra kényszerítened.

Ha mindez nem mûködik, vesd be a végsõ fegyvert. Bár általában az anyák pumpolása célravezetõbb szokott lenni, fiúgyermekek mindig kijátszhatják az aduászt, aminek egy kellõen szõrös tökû apa sem tud ellenállni: "apu, nõre kell". Ilyenkor elönti az agyukat a vér, hogy lám, micsoda kant nemzettek, és még arra is képesek, hogy ha egy ötezrest kérsz, adjanak egy tízest valami olyan siralmas szöveggel, hogy "érezzétek jól magatokat, meg azért vegyél óvszert is, kacsint-kacsint". Ha zsebedben a lé, lehet menni a haverokkal kocsmázni, füvet venni a dílerhez, vagy szimplán megadni valami homályos tartozást.

Fiktív számlákkal baszd át aput, anyut

A pumpolás után a repertoárban a szülõk átvágásának kell következnie. Elõre szólunk, hogy aki ilyenért bûntudatot érez, az felnõtt korában lelkész lesz vagy szociális munkás. Hát nem tele vannak a rohadékok pénzzel? Amikor gyereket csináltak, arra nem gondoltak, hogy egyenlõen kellene elosztani a családban a javakat? Menjenek a picsába, de tényleg. Az egyszerûbb út az, amikor olyan pénzt nyúlsz le, amit a szüleid valami jószándékú, ám teljesen felesleges célra adtak neked. Ebédpénz, különóra-pénz, osztálykirándulás-pénz. Ezek mind azért vannak, hogy értelmes célokra költsd õket, tudunk például valakirõl, aki több éven át spórolta meg az ebédpénzét a hétvégi betevõ hasisára úgy, hogy inkább a nagyszünetben lopkodta ki osztálytársai padjából a tízórait.

A második változat kicsit nagyobb kreativitást igényel. Ide tartoznak a fiktív számlák (késõbb nagy hasznát veszed majd ennek a tudásnak!), amelyeknek klasszikus esete a ruhavásárlás. Veszel valami olcsó szart, majd egy haverodtól elkérsz egy pár napos számlát egy pofátlanul drága farmerrõl, és ezt mutatod be otthon azzal, hogy sürgõsen tejeljenek, mert ezt a zsebpénzedbõl fizetted ki. Ha pedig igazán pofátlan vagy, a szüleid meg teljesen hülyék, érdemes egyszer az életben rémült tekintettel azt motyogni magad elé a családi vacsoránál, hogy valami iszonyú nagy hülyeséget csináltál, ne kérdezzenek semmit, csak adjanak százezer forintot, mert nyakadig ér a szar.

Ne lopj! Lopj!

A szülõk pénzének legradikálisabb megszerzési módozata minden bizonnyal a lopás. Ne utasítsd el élbõl, különösen nem, ha rendszeresen költöd valami egészen másra az ebédpénzt - végül is mi a különbség? Egy család sem tartja minden pénzét a bankban, így ha nem vagy teljesen elveszett eset, vagy nem laktok pechedre a parlamentben, 14 éves korodra biztosan tisztában leszel lakásotok dugipénz-rejtekhelyeivel. Dézsmálj, de csak okosan. Még egy rendõrségi kihallgatás is kellemesebb élmény annál, mint amikor a saját szüleid elõtt kell bevallanod, hogy igen, te voltál. Ráadásul biztosan azt fogják hinni, hogy heroinista vagy, hiszen nem fér a fejükbe, hogy csak azért kényszerültél a bûnre, mert õk nem képesek elég pénzt adni a hétvégi bulira.

A szülõk anyagi forrásainak teljes kiaknázása után érdemes korodbeli ismerõseid felé fordulni. Ott vannak mindjárt a nálad jobban eleresztett barátaid, akik már harmadik végén saját kocsival járnak iskolába és direkt csak márkás töményt isznak. Ideális típusuk csúnya és hülye, aki képes örülni annak, ha egy hozzád hasonló telepi vagány szóba áll velük. Keresd a társaságukat, bulizz velük minél gyakrabban. Részegen eleve hajlamosabbak nagyvonalúan meghívni mindenre, meg a kölcsönbe adott összegeket is jobb eséllyel felejtik el teljesen. A mértéktartás itt is rendkívül fontos, ha túl mohó vagy, még azt hiszik, hogy csak a pénzükért barátkozol velük, ami ugye igaz, viszont maradjon csak a te titkod.

A boltot se hagyd ki!

Miután a legális és családon belüli illegális pénzforrások kimerültek, nyilvánvalóan elgondolkodsz azon, hogy lehugyozva a tilalomfát bûnözésbe kezdj-e. Naná, hogy igen. Bûnözés és bûnözés között azonban rendkívül nagy különbségek lehetnek. Az autórádiók eltulajdonítása például igen paraszt dolog, ilyesmit csak lakótelepi köcsögök csinálnak, akárcsak a nagymamák táskájával elfutást és a villamoson zsebtolvajlást. Árnyaltabban, de ugyanez a helyzet a drogárulással. A dílereket mindenki utálja, még a saját vevõik is, és egyébként is: a lúzerek árulnak, a jó arcok fogyasztanak.

Összességében elmondható tehát, hogy más pénzét elvenni szemétség. Más a helyzet az árucikkekkel, hiszen ezek boltokban vannak, tehát nem magán-, hanem valójában közjavak. Egyszerûen nem tudjuk másként megfogalmazni: boltból lopni alap. Tulajdonképpen biztosak is vagyunk benne, hogy életében legalább egyszer mindenki lopott boltból, és ebbe beleértjük a saját anyánkat és Lékó Pétert is.

Szinte semmi nem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amit akkor érez az ember, amikor sikerül kislisszolnia egy közértbõl két doboz zsebre vágott cigivel, vagy addig tud ügyeskedni nyolc nadrággal a próbafülkében, amíg sikerül kettõt a derekára csomóznia. Ebbõl pedig komoly összegekhez lehet jutni, ugyanis a lopott szerkót kétszer is eladhatod. Szüleidnek a számlát kell megmutatni, az iskolában pedig találni rá egy vevõt.

Ha lebuksz

Ha bûnözöl, idõnként le fogsz bukni. Amennyire jó érzés ellopni valamit, ugyanannyira szar, amikor kiszúrod, hogy kiszúrt egy faszkalap biztonsági õr, aki valójában egy suttyó proli. A kikérdezés során valószínûleg talán elõször fogod érezni ebben a korban, hogy milyen kis szerencsétlen hülye vagy. És ilyenkor pont ezt kell játszanod, a szerencsétlen hülyét, közben hazudj mint a vízfolyás, nézzél nagy boci szemekkel. Tényleg csak tíz év távlatából látszik, hogy mennyire kis gyökér vagy még tulajdonképpen. Végül pedig abban mindig bízhatsz, hogy minden biztonsági õr, felvigyázó, raktáros volt középiskolás.

A lényeg tehát hogy valahogy szerezz lóvét, hiszen - csak ismételni tudjuk magunkat - ennek a négy évnek az élvezetek halmozásáról kell szólnia. És van még egy szerencséd, hiszen bevállalós, kisigényû fiatal vagy, aki könnyebben tudja elviselni a pénzhiányt. Ez is egy nagyon fontos erény! A hedonista szerzetesek sajátították el még keresztény mûveltség elején.










Matula Magazin © Minden jog fenntartva. 1995-2006 | Megjelenik, amikor megjelenik, kábé kéthetente. | Médiaajánlat | Impresszum