Na skacok, mindenkinek boldog Halottaknapját, itt egy videokazetta, nekem ez jutott, a VIVA-ból vettem fel 96-97 körül, van több is, de ezt az egyet találtam, amin nem konkrét mûsorok vannak, hanem csak a java összevéve, szóval válogatáskazetta. A kép hangyányit hangyás, viszont a hang sztereóban lett felvéve! Évek óta nem hallgattam, szerencsétlen a médium és beteg a videómagnó, majd egyszer talán átírom DVD-re, ha nagyon ráérek. (Ja, néhol szemét persze van rajta, (a kazettát nem sikerül mindig visszatekerni az utolsó jó szám végére), hanem például félbevágott reklámblokkok, ilyesmi, ilyenkor tekerek). Na gyerünk:
Josh Wink: Liquid Summer
Tipikus avítt számítógépes grafika, közben gyilkos acidhauz, a látványnak elsõre semmi köze a képhez, de az van, hogy egyszerûen megszoktuk és pavlovilag összkötöttük õket. Josh Wink akkor rasztahaja ellenére is egyik kedvencem volt, fõleg a Higher State of Consciousness miatt - annak micsoda savban tocsogó remixei voltak, ihaj!! Még Are you there... maxicédék is vannak tõle itthon, úgy értem, nem másoltak, pedig akkor az volt a pálya, hogy mindennap lementem az Indiegóba, megvettem annyi lemezt, amennyi pénzem volt, hazavittem, legrabbeltem, kiírtam (nem ám mp3-as szarozás!), aztán másnap visszavették az egészet n forinttal olcsóbbért. A kiadók szerintem visszasírják a cédémásolást, ott legalább volt egy konkrét cédé, amirõl másolni kellett.
New Order: Blue Monday (Hardfloor remix)
Elképesztõ, a VIVA-n kiírták a klipek rendezõinek nevét is, a New Ordert nem szerettem nagyon, de ez remix elég jó... hoppá, durván vége lett, úgy látszik, akkor a remixet se szerettem.
Ongaku: Mihon
Na ez megint az olcsó grafika + kegyetlen tech-house, úristen, milyen tiszta savas hangok, semmi szöszmötölés, gitár vagy ütemtörés (pusztul a világ!). Itt egyébként semmi strukturális összefüggés nincs a kép és a hang között, csak a ritmus, szóval olyan, mint valami jobbfajta winamp-plugin egy baromi erõs gépen. Azt szeretném, ha egyszer lenne egy egész falat betöltõ plazmatévém, és azon éjjel-nappal ilyen zenék mennének ilyen klipekkel, mint egy hangos dinamikus festmény, értitek. Ezt az Ongaku-t egyébként asszem nemrég hallottam valami válogatáson, szóval nem halt ki, de nem emlékszem, mi volt az.
Cari Lekebusch: Fragment
Ááááááááh, na végre, kezd beindulni a buli. Utazós technó, gyönyörû, gyönyörû!!! Egyszerre négynegyed és breakbeat, szétesett ütemológiával és klasszikus technóhangokkal, És a képek, nem winampos a klip, hanem cinetripes, túleffektezett képek és mozgásdarabok montázsa, akarom a plazmatévére most!
Whirlpool: Harvest
Ez pedig egy tízemeletes klasszikus. Benne van abban a pár klipben, amitõl kinyílt a szemem és laurieandersonos hülyegyerekbõl tisztességes duftahívõ lettem (még ilyen pl. a Sensorama - Echtzeit [persze az is ladomatos bagázs] meg a Mouse On Mars - Bib). Rendes, filmes klip, ami `arról szól´, hogy emberek mennek valahova a berlini(?) utcán. És hát ez gyönyörû, valljuk meg! A végén pedig mindenki bemegy egy Whirlpool feliratú ajtón. És ott valószínûleg betakarítanak (de ez már nincs benne).
Hoho, ez a Trance címû mûsorból lesz, mert Mate Galic most megjelent a képernyõn és komor arccal szavalt egyet, amibõl egy szót sem értettem.
Tricky: Hell is Round the Corner
Ez egy ütõs szám, de kevesebb lenne a klip nélkül. De jó triphopos klipeket csináltak akkor! Beleadtak apait-anyait! Ez annyira fülledt, szuggesztív és übernyomasztó, hogy vágni lehet a depressziót (persze hogy nem ez volt a kedvenc számom tõle, hanem a Makes Me Wanna Die, az még depibb, kígyókkal). Egyébként ebbõl az Ike Turner mintából (Ike´s Rap II) csinálta meg a Portishead is a ...elfelejtettem melyik trekkjét, tök függetlenül ettõl a Tricky-számtól, tehát nem egymást nyúlták, lásd még Tesó címû film, de sajnos vége.
Air Liquide: Zeitgeber
Nagyon gyors tech house, a képen emberek úsznak a vízben, víz alól fényképezve, gyakorlatilag bármely öt másodpercet kivágva elegendõ információt ad a klip reprodukálásához (de tényleg, majdnem), aztán az van, hogy mégis egy óráig simán el lehetne hallgatni és még ugrálni is lehetne rá közben, ugye milyen gyönyörû két szó a repetitív meg a monotónia>?
Orbital: The Box
Pandora szelencéje teknósítva, jaj, nem lesz elég az a pár perc, hogy leírjam, hogy egyrészt a zenéje miatt szerettem nagyon, de azért a kép! Az itt a lényeg! Nagggyon klasszikus technoklip, nagyváros, gyorsított felvételen mozog minden, csak riadtszemû fõhõsünk nem, (gy.k. úgy van felvéve, mint az autósüldözések, tehát õ lassan mozog, a végén meg felgyorsítják az egészet, Roni Size - Brown paper bag - na ez a fordítottja). Poros tematika, környezetszennyezés, elidegenedés, elandroidosodás, ma már azt mondom, kicsit ciki, overdidaktikus klip, de hogy akkor telitalálat és trendszetter volt, az ziher. Ja, és amikor nézi a tévéket, és az egyiken egy pillanatra beugranak a magyarázó feliratok, meg hogy monsters exist, na az mégse olyan gáz, mint aminek hangzik.
Nicolette: No Government
Abszolút kedvenc, egyszer megvettem egy hülye válogatáscédét (úgy értem, amit a gyárban válogattak) csak azért, mert rajta volt a No Government egy elcseszett remixe. Szintén nagyon didaktikus klip, a színészek mintegy eljátsszák az államstruktúrát és az elnyomó gépezetet. Az egész olyan életképes stílusban, mint a Mark´oh - Tears Don´t Lie, tudjátok, az idõapós klip, egyébként is jellemzõ volt ez a meseszerû klipkészítés akkortájt, túlkarakterizált szereplõk és szimbólumok (pl. idõapó kezében akkora baszott óra van, mint egy iskolatáska), meg hogy van valami sztori, amit néha megszakít az elõadó arca, amint éppen elõad. Na de a zene, lassú triphop killer hangulattal, meg még a szöveg is, pedig ez nem az a mûfaj, szóval abszolút anarchista vagyok azóta kábé a szívem 10%-os csücskéig, no government is a way of life. Még a The End is ki van írva táblára a végén, és a katonák visszafele mennek, beszarok.
Nightmares On Wax: Aftermath
Ez mekkkkora hit volt már, jézusom, (tudjátok, azt éneklik benne, hogy something unreeeeaaaal). Van benne egy adag overgroundos beütés, pl. a vokál, na az elég 2Unlimitedes, meg a tribal kórus (elnézést, törzsi), és a klip se túl absztrakt (partiképek, vazze), leszámítva a nagyfejû embert, aki takarít és vasal. Fókuszban az eksztázis.
Blümchen: Kleiner Satellite (Piep Piep)
Hát most kicsit sírok és elnézést kérek, de Blümchen volt nekem akkor a kis beteg kedvencem, akitõl még a nickem is származik (márhogy nem õ adta, hanem az élet, de akkor is). Happy hardcore, eurorave, szóval szemét, de abban a pillanatban ez nagyon erõsen kommunikált valamit, ami nem volt meg (kell-e mondanom, hogy kétszer is voltam Loveparade-on?). Életklipes klip egyébként ez is, azzal a halszemoptikával (vagy mivel) amitõl minden mozdulata olyan eltúlzott lesz. Jasmin egyébként azóta elhízott, megöregedett és valami talskhowt vezet egy német adón, de ezt a Szigeten hallottam, részegen, tehát nem 100.
Blümchen: Herz an Herz
The story of Jimmy & Patsy, who met on the internet, not knowing they live wall to wall (bocs, visszatekertem). Gott im Himmel, pelenkát kell cserélnem, ez, ez, ez, aaahh! Az elsõ klip, amiben a chat, mint olyan, fõszereplõ (akkoriban kezdtem irczni, igen). A sztori az, - ez is meseklip, persze, - hogy két fiatal (egyenruhások, na ezt nem értem) lakik egy bérházban egymás mellett, az ablakon lehet látni, amint ülnek egymással szemben, közöttük a fal, és olyanokat írnak egymásnak (#INTERNET LOGGED IN#), hogy: -I am Jimmy from Hawaii. Mire õ: And I´m Patsy from Paris. (Mert ott van a földgömb is, ugye). Aztán szerelmet vallanak, örülnek és közben verik a falat, hogy a másik kussoljon, tiszta You´ve got mail. Késõbb még gyertyát is gyújtanak egymásnak és koccintanak pezsgõvel, hát el lehet ezt hinni? -Do you still love me? -I always will. De a végén beüt a krach: -Jimmy, where are you? -GONE!!!! És akkor sír. A lány. Az interneten sincs remény. I´m kész from Budapest.
Hopp, egy HouseTV (hauztéfau) fõcím, Mate Galic és Sabine Christ, sajnos németül beszélnek, tekernem kéne, de nem mûködik a távirányító. Galic szerencsére Kraftwerket utánoz a szájával, ez már majdnem klip.
Westbam: Terminator
A HouseTV-ben meg a kiadót írják ki. A gimiben kérdezte egyszer Kardosné (számos magyartanárunk egyike), hogy szokott-e az osztály rendezõkben gondolkodni. Na õ pl. ugyanakkor nem látta a Régi idõk fociját, de ez mellékszál. Szóval gondolkodjunk kiadókban, ja. A berlini nagy építkezés képei vannak egyébként a klipben, a zene az nem annyira jó, a Westbam valahogy túl buta volt mindig is, úgy éreztem, meg is halna a klip nélkül ez a szám.
Slam: Positive Education
Ez viszont a mai napig himnusz nekem (sõt, nemcsak nekem, jönnek is ki új remixek idõrõl idõre). Az egyik legutazósabb szám ever, a klipben - na mi? - nagyváros, nagy házak, emberek jönnek-mennek, sokan, aztán az egész világ beeffektezõdik, szürreál. A zene tökéletes acidosfunkoshauz, klip nélkül is megél, nekem azt hiszem, azért jön be, mert egyszerûen gyönyörû hangokból van összerakva.
Massive Attack: Protection
Szeretem ezt a számot, Tracy Thorn miatt különösen, és az is rémlik, bár most nem írták ki, hogy a Gondry-Cunningham-Jonze hármas közül rendezte valaki. (Gondry - a Szerk.) Ez eddig az elsõ lassú szám, bérház ablakain leselkedik be a kamera, és mindenhol valami szomorú dolog történik, valami nem direkt, hanem megfoghatatlanul szomorú.
Indoor: Camel
Nem tudom, kinek fia borja ez az Indoor, mindenesetre visszatértünk a tránszparkettre, hehe, pszichedelikus transz cinetripes videoklippel, hogy ezt tényleg meg kellett-e õriznem az unokáknak, határeset.
Aphex Twin: Donkey Rhubarb
Az egyik legvidámabb horrorklip, és ezt zeneileg és képileg is tessék érteni, félelmetes és komikus is. A képi világ nekem részben valamelyik Cure-klipre hajaz, talán a Hot Hot Hot? Mármint a barna része. Rengeteg maci, egymást verik lassított felvételen és mindnek Richard James arca van (mint a Windowlickerben vagy akár a Come to Daddy-ben).
Huntemann: Turned It Up
Ezt nagyon szerettem, de azóta nem hallgattam, esküszöm, hogy meg fogom nézni a gugliban, mi van ezzel a Huntemannal mostanság. A zene transzos egyébként, de még nem bántóan, különben is, én a jó zenéket szeretem, mint B. Tóth László, oké? Szóval sok a sav, és nagyon pörög is (urbánus és bicajakrobatás - hogy mondják ezt modernül? - képekkel).
Future Breeze: Read My Lips
Hah, szép savas, inkább overground, a képi világ és sztori pedig arra a Chris Cunningham-féle Squarepusher-klipre emlékeztet, amiben a kislány meg a kutya együtt szöknek az idegosztályról vagy hasonló, elfelejtettem a címét, de biztos tudjátok, szóval itt is ez van, eh, de rövid volt.
Na innen valami ótvar Top 100 van, asszem nem kapcsoltam ki az elõzõ szám végén, hát ennyi.
