1995-2006, 11. évf. #022 

a kibaszott világ
Izrael

Adam ben Adam - Na azért ugye mindenki sejtette, hogy egyszer ide is eljutunk? A zsidó állam maga! Egyrészt a világ legviccesebb helye - kivéve, ha éppen téged robbantanak fel -, másrészt a világ egyetlen országa, amit konkrétan egy magyar ember talált ki. Arrafelé minden annyira bonyolult, hogy a helyzet szemléltetését inkább egy ott is élő echte zsidóra bíztuk.

népesség: 6 199 008 fő; GDP:19 800 dollár/fő; internethasználók: 2 millió fő; forrás: CIA Factbook
Kezdi benõni a gaz azt az ösvényt, amin járkálok mindennap suliba menet. Utam minden áldott nap a Katamon negyed völgyén át vezet egészen a sínekig, aztán fel a dombra a Bakaa negyedbe. Reggel mindig a szemembe tûz a nap. A Bakaa a Betlehemi és a Hebroni út mentén fekszik az Óvárostól délre, a Katamon pedig ettõl nyugatabbra, egy másik dombon. Szóval felkelek reggel, felveszek egy pulóvert, mert hidegnek ítélem az idõt, és mire átérek a dombom keleti, napsütötte oldalára, már meleg van.

Madonna itt járt köztünk. Most már ugyan Eszternek hívják és zsidó szegényem. A kabbalát jött tanulmányozni Jerusalaimba. Smuel barátom erre csak annyit mondott szaftos cockney akcentusával, hogy "why don´t they just fuckin´ kick that woman out of this country?". Ebbõl következtethettek Smuel bámulatos jellemére, mely tökéletesen integrálja egy személyiségben a jemeni bevándorló, a londoni futballhuligán, a manchesteri skinhead és a Gus Katif-i telepes egyaránt elbaszott lelkületét. A faszom kivan amúgy is a sráctól. Az északi kiránduláson mellettem ült a buszon és végig ordibált a jordán határ mentén, rajtam keresztül mutogatva mindenkinek, hogy "az a mi földünk, az erec jiszráél, az a mienk". Mondtam neki, "te Smulik, nézd már, ott az a zászló, az Jordánia. Mi a faszt akarsz te Jordániától?" Erre õ: "Az a mi földünk, nem Jordánia, they´re just occupying our holy land." Faszom már az összes náciba.

Smuel nincs egyedül és mindegyiküknek pontos fogalmai vannak Izrael problémáiról, valamint azok megoldásának módjáról. Egy másik idióta fasz azt találta nekem mondani (miután visszautasítottam szíves meghívását a Kach-nácipárt idei illegális tömegrendezvényére), hogy "van egy csomó hely Marokkóban, oda kell õket küldeni". A faszom megáll. A kisköcsög két hónapja van az országban, és már deportálni akar. Amúgy Smuel szerint én arab vagyok, a többiek pedig antiszemita zsidók, aki meg nem az, az egyszerûen csak áruló. Vitatkozni nem lehet vele/velük, mert a végsõ érv úgyis a Tóra.

A jeruzsálemi õsz paradox folyamat: ilyenkor kizöldül minden, a sivatag dombjai, a kiaszott völgyek és a nem öntözött hegyoldalak. Ez a reggeli pára miatt van. Hajnalban olyan ködben meg párolgásban úszik az egész Júdeai sivatag, mint a Rózsabokor diszkó jobb nyári estéken. Vagy mintha jól leöntötték volna takonnyal. Aztán reggel hétre fellebben a fátyol és ugyanolyan meleg lesz, mint volt elõzõ nap.

---

Két napja nincs pénz. Nem az, hogy nekem nincs, hanem egyáltalán nincs. Egyszerûen elfogyott a kaszpomatokból, a bankok meg sztrájkolnak. Mi pedig éhezünk. Sztrájkol a légiirányítás, az egész ElAl, az Arkia, az Egged busztársaság, a bank, a posta és az önkormányzatok. Arabok és zsidók a legnagyobb kibaszott egyetértésben, hiszen arról van szó, hogy ki kell passzírozni a kormányból az elmaradt fizetéseket. Bezzeg a Hamasz nem sztrájkolt, hanem jól megszórta Sderotot és Askelont a khasszamokkal.

Mi vagyunk az izraeli hadsereg. Mi a szart kezdjünk magunkkal?

Ez a khasszam alighanem a világ legszarabb rakétája lehet, mivel amióta itt vagyok, az összes khasszam-támadásnak csak kisgyerekek estek áldozatul, meg egy öreg nõ, aki belehalt az ijedtségbe. Sderot ma azonban egész Izráel legismertebb települése, a rengeteg khasszam miatt. Arik Saron büszke lehet szülõvárosára, ami egyébként az ország legelmaradottabb régiója, a Területeket nem számítva.

További szórványos lövöldözések éjjelente, néha napközben is halljuk a suliban. Nem gyakorlat, a hadsereg takarít jó háziasszony módjára a Gus Ecion övezetben. Közel a fal. A Gus Ecion-i gyerekeket Jeruzsálembe szállító buszok körül rengeteg a fegyveres, néha egész konvojok várják az ovi elõtt a kis nebulókat. Az ünnepek alatt amúgy is kõkemény a biztosítás mindenhol, a területek le vannak zárva, az arab munkások fizetés nélküli szabin vannak szerte Izráelben, Kalkilijától Rafahig.

Most ebben az órában is történt egy robbantás. Givat Carfatiton történt a dolog, szóval elég messze tõlünk, a város északi részén. Viszont az már Jeruzsálem, nem valami kültelki checkpoint. Zinab abu Salaam (22), a S´chem-i (Nablusz) palesztin televízió reggeli gyerekmûsorának egyik mûsorvezetõnõje gondolt egy nagyot és elhatározta, hogy felrobbantja magát. Megkötötte hát nyakán hagyományos kis kendõjét, fogta a táskáját, belepakolt hat kiló robbanószert és annyi szöget meg csavart amennyi csak belefért, majd elindult Jerusalaimba. Hogy hogy a picsába jutott be, az jó kérdés. Van még lyuk a falon, úgy látszik. Jó kis célpontként kiszemelte a francia magaslaton (Givat Carfatit) lévõ stoppos-állomást, ott nagyot lehet kaszálni, állandóan tele van emberekkel. Ezúttal is álltak ott vagy harmincan. Azonban, mivel a kis Zinab nem az elsõ lett volna, aki ott robbantást csinál, a hely már jól meg volt erõsítve katonákkal. A két magavnyik ki is szúrta a nehéz táskát cipelõ kislányt és próbálták rávenni: nyissa már ki azt a táskát, ugyan mi lehet benne. Na akkor robbant fel Zinab és a két szintén alig húszéves magavnyik, Mumja Tahio és Manasze Komemi.

Atya isten, itt tiszta robbantás minden. Húzzunk valami könnyebb terepre.

Magavnyik - mishmar ha gvul, azaz határõrség. Az egyik legkeményebb rendõrségi cucc, ami csak létezik itt Erecben. Akik még náluk is keményebbek, azok a szintén a rendõrség kötelékében szolgáló mistaravimok. A mistaravim egy szellemes kis szójáték a héberben, a mistara (rendõrség) és az aravim (arabok) szavakkal. Szóval rendõrök, akik arabnak öltöznek. Többnyire drúz, beduin, fekete zsidó meg ilyen-olyan népség, akiknek anyanyelve az arab. Civil ruhában nyomatják kis kiemelõs-elkapós counter-terror akcióikat, Kelet-Jeruzsálemben, vagy mélyen a területeken. Elég nagy presztízsük van a fegyveresek közt, még egyenruhát sem kell hordaniuk.

Nagyon sokat számít, ki hol szolgált a seregben. Avi/Abere haverom a legtökösebb egységnél, az ejtõernyõsöknél (canhanim) volt. Ez majd jól jön neki, amikor beadja a felvételi kérelmét a jogi egyetemre. Andrej, az orosz meg nem máshol szolgált, mint az úszómester egységnél és három évig nézte a lányok seggét a Tel-Avivi strandon. Imádta a sereget, amit nem is csodálok. Viszont õ nem a jogi egyetemre fog járni, az is biztos. Tényleg, miért akar valaki a jogi egyetemre járni? Fõleg itt, ahol a buszsofõrnek nagyobb presztízse van, mint egy ügyvédnek. Legalábbis nagyobb arca, az biztos. Hát megõrült ez a kusi, hogy jogásznak akar tanulni?

A különbség a kusi (néger) és a fekete (schorim) között az, hogy a fekete az lehet iráni, iraki, marokkói, tehát bárki, aki keleti vagy afrikai arab országból származik. Kell hozzá még az elmaradhatatlan schori akcentus, a héber nyelv arab módon való megszólaltatása. Ez nagyon érdekes, én szeretem hallgatni, de a nyugati (askenáz) zsidóknak a fasza kivan tõle.

Mi vagyunk az izraeli hadsereg, és szétrúgjuk a segged, ha kukáskabátot hordasz!!!

Aki pedig kusi, az néger, mindegy hogy honnan. Bob Marley kusi, Kofi Annan kusi, és Avi haverom is az. Az itteni kusik, ha nem nigériai vendégmunkások vagy szudáni menekültek, akkor etióp zsidók, azaz falassák. Õk egyébként soha nem neveznék így magukat, amúgy rendkívül érdekes népség, nagyon kedvesek. Sok bajuk van itt Izraelben, az õ kultúrájuk is eléggé más volt, mint az izraeli élet a kilencvenes évek elején, mikor idehozták õket. Vannak durva sztorik feleséggyilkosságokról, családi viszályokról és elég sokuk került börtönbe is.

Ebben a nagyon sokszínû és nagyon kicsi országban vannak, akik frankón többezer évvel ezelõtti normák szerint élnek. Csak most, hogy lecsengett a palesztin éhségsztrájk és a kis autonómiai (PAT) polgárháború hírözöne, lehet megfigyelni a hírekben, hogy mindeközben délen a sivatagban szabályos törzsi háborúk dúlnak. Csendesen, diszkréten, egymás közt, hol máshol, mint beduin barátainknál. Akik, lévén rendes hazafiak, állati módon fel vannak fegyverezve. Addig nincs is semmi baj, amíg mondjuk Nedzsib suttyomban vágja el húga megrontójának torkát és kaparja el a sivatag végtelen homokjában. Viszont, ha Nedzsib fényes nappal az utcán hajt keresztül héttonnás teherautóval riválisa egész családján, akkor hamar nagy kalamajka lehet a dologból. Jön a másik kompánia, akár a messzi északról, Szamáriából, vagy Galileából, megkeresi Nedzsibet és ha nem találja otthon, akkor is kiirtja az egész családját. Ezt játsszák most éppen, a Beér Séva-i rendõrök tehetetlenek az ügyben, ezek kifele totál zártak, soha nem fogják a rendõrségen keresztül intézni problémáikat.

A furcsa népségek között messze a legfurcsábbak a Mea Searim negyed kaftános lakói. A Mea Searim szó szerint száz kaput jelent és a negyedet szabolcsi zsidók alapították a 19. század végén. Pénzük nincsen, nem dolgoznak, nem katonáskodnak, amijük van azt az állam fedezi nekik. Õk pedig hálából mindmáig jordán útlevelet használnak, mert nem ismerik el Izráel államát. Amúgy sem utaznak sehova. A messiást várják, hogy elhozza nekik isten országát, az örök békét, ahol majd összeállnak a halottak csontjai, újra megszólal a százhangú magrefa és békében és egyetértésben él bárány meg farkas. Addig van idõ nekik is a kis játékaikra: kõdobálásra, autórongálásra, a közelben élõk terrorizálására és persze a Tórára. Lehet ilyen kis huzalokat kifeszíteni az utcán keresztbe szombaton és az se baj, ha egy-két arra járó istentelen motorost lefejeznek vele.

---

Viccesek az öreg magyarországi zsidók itt Izraelben. Egy már kikopóban lévõ korcsnyelven beszélnek, félig héberül félig magyarul, sok arab szóval megspékelve. Sajnos én, mivel már nem nagyon vannak magyar olék (bevándorlók) az országban, kimaradok ebbõl a csodás nyelvbõl. De reggelenként amikor hallani, hogy jön a Sanyi szomszéd és hangosan azt kiáltja, hogy: "Mojse! Hát e´fo ata te zsidrák, menni köll a bet hakneszetbe!" az elég vicces. A család közelében élõk is szépen elsajátították a magyar nyelv fontosabb szavait, Ruti, aki Damaszkuszból való, már úgy fegyelmezi a gyerekeit, hogy: "Al ta´asze piszok bagan Esztike!", szóval hogy ne csinálja már a piszkot az udvaron. De a legjobb a "lech a Krisztusba!" felkiáltás volt.

Ezt a képet egyaránt lehet propagandaanyagként felhasználni európai szélsőbaloldali és szélsőjobboldali újságokban, valamint a palesztin és a cionista médiában. Egyszerűen tökéletes.

Ganef jiddis szlengszavunk itt ganav névet fut. További hasonlóságok következnek zsidónyelvbõl. Lekaszálni (füvet, embert egyaránt) az ivritül lekaszéach. Kipaterolni valakit valahonnan, az lepater, vagy lehitpater. A baj, az beaja. Az én beaja-m (habeaja seli) a zsidónyelvvel az, hogy fél év kevés lesz egy jó szinthez. Meg hogy otthon majd mi a faszt kezdek vele. Latinul is megtanulhattam volna, mehetnék ministrálni a Mátyás-templomba, oto davar.

A többi hibbant népség (drúzok, maroniták, koptok, nachman-hívõk, retardált serut-sofõrök, gnóm biztonságiak, amerikai telepesek, turbános zsidók, arszimok és frechák) leírását a következõ részben találjátok majd. Az arszimokat és a frechákat imádni fogjátok.

Allah jeme lak, hada hu jiszalmak wa´asszalaam alejkum w´el Urszalim ´al Qudsz.
Allah erõsítse meg szíveteket, hozzon áldást és békességet, rátok és Urszalim szent városára.










Matula Magazin © Minden jog fenntartva. 1995-2006 | Megjelenik, amikor megjelenik, kábé kéthetente. | Médiaajánlat | Impresszum