Matula Magazin: Szevasz Gáspár, összejött a múltkor?
Tamás Gáspár Miklós: Ne haragudj, de azért tegezõdésrõl nem volt szó. Egyébként mirõl beszélsz?
MM: Jaj ne szopass már ezekkel a formalitásokkal. Egyébként meg arról beszélek, hogy valamikor láttalak éppen itt a Castro teraszán ücsörögve egy, a tanítványodnak tûnõ hamvas bölcsészlánnyal csacsogni. A kérdésem arra vonatkozik, hogy megdugtad-é?
TGM: Ne is haragudj, de ehhez az ég világon semmi közöd nincs. Egyébként ha meg ennyire kíváncsi vagy, elárulom, hogy a hölgy valóban egy nagyon kedves tanítványom, ám találkozónk célja csupán annyi volt, hogy konzultáljunk a szakdolgozatáról, amelynek címe "Modern európai baloldal: bassz teherbe".
MM: Jó. Kösz. Akkor most mirõl beszéljünk?
TGM: A telefonban azt mondtad, fiatal barátom, hogy az Élet és Irodalomnak írt "Szegény náci gyermekeink" címû dolgozatomról szeretnél beszélni, mivel interjút készítesz egy - állításod szerint - egyedi hangvételû weboldal számára.
MM: Igen, igen, pontosan errõl van szó. Olvastam a cikked, meg az utóbbi tíz évben egy pár másikat is, és elsõ sorban azt szeretném kérdezni, hogy te tiszta hülye vagy-e bazmeg, vagy van valami cél, amit ezekkel a baromságokkal el akarsz érni, úgy mint például pénz vagy pina?
TGM: Az az érzésem, hogy te nem érted az írásaimat. Így nincs mirõl beszélgetnünk.
MM: Ha zsidóznék egy kicsit, akkor szenvedélyesebben tudnál vitatkozni?
TGM: Én antiszemitákkal nem tárgyalok. Úgyhogy ha megbocsátasz: szerbusz.
(TGM úgy tesz, mint aki el akar indulni.)
MM: Na, csak vicceltem. Figyelj, esküszöm, hogy elolvastam a cikked, és tényleg vannak kérdéseim is ezzel kapcsolatban. Kérlek szépen azt mondd meg elõször, hogy mi ez a te nagy rögeszméd a csoportszexszel kapcsolatban?
TGM: (Visszaül a helyére.) Fogalmam sincs, hogy mirõl beszélsz.
MM: Ne csináld már, hidd el, hogy nincsen benne semmi égõ. Ebben a cikkedben is arról beszélsz, hogy a fiataloktól "nem idegen... a csoportszex", meg volt régebben valami cikked a Népszabadságban, amiben szintén valami gangbangekrõl írtál csorgó nyállal. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy van-e tapasztalatod orgia-ügyben, esetleg csupán internetes pornó-tanulmányaidra hagyatkozol?
TGM: Ha figyelmesen olvastad a cikkem, akkor azt is láthattad, hogy nem csak a csoportszexet említem a mai magyar fiatalság meghatározó élményeiként, hanem a heroint, a kokaint és a mobiltelefont is. Ugye nem feltételezed, hogy ezekrõl is elsõ kézbõl származó tapasztalataim vannak?
MM: Ezt elfogadom válaszként. Nem tudsz valami címet, ahol az olvasóink is kefélhetnének egy jót egyszerre több emberrel? A cikked után kaptunk egy csomó olvasói levelet, amelyben mind tõlünk kértek tanácsokat kollektív kúrásokkal kapcsolatban. Nem akarunk beégni, mert van egy ilyen imidzsünk, hogy kenjük-vágjuk az ifjúsági kultúrát, és mindenrõl tudunk, ami Magyarországon történik.
TGM: Én nem strici vagyok, hanem elsõsorban szuverén gondolkodó, másodsorban pedig egyetemi tanár.
MM: (Bizalmaskodva.) Tényleg mondj már egy címet, esküszöm, hogy nem írjuk meg.
TGM: (Közelebb hajolva.) Hívj fel a hétvégén, esetleg kinéz valami. De nem garantálok semmit.
MM: (Hangosan, mintha semmi sem történt volna.) Oké! Akkor beszéljünk arról, hogy te honnét a fenébõl is vagy ennyire tájékozott az ifjúsággal kapcsolatban. Itt például írsz mindenrõl a Mumustól kezdve a "menõ koncerteken" át egészen a jointokig. Neked vannak ilyen beépített embereid, akik ezt a sok marhaságot összehordják, vagy ezeket laboratóriumi körülmények között állítod elõ?
TGM: Kérlek vegyél vissza egy kicsit. Egyébként is: a sokflekkes cikkem három bekezdésén lovagolsz, teljesen figyelmen kívül hagyva a mondanivalóm lényegét, nevezetesen hogy az egykor sokunk által progresszívnek hitt magyar fiatalok ma már kimutatták foguk antiszemita fehérjét, és a modernitás köntösébe bújva futják le ugyanazt a kört, amit a nagyapáik egyszer már megtettek a harmincas években...
MM: Khmmmpffrrfff... ssttsskmpppfffmkppffhhh... tsktsktskmppffffhhhhh... Öööööö. Egyébként mi a fasznak írsz az ÉS-be?
TGM: (Félig felháborodva, félig meglepõdve.) Miért, mégis hova írjak? Szoktam egyébként az Eszméletbe és a Népszabiba is, sõt, a Narancsba...
MM: Úgy értem, hogy bizonyítva vagyon, aki az ÉS-be ír, annak definíció szerint van valamiféle mentális problémája, kivéve esetleg a Váncsát, mert õ legalább kedves fickónak tûnik. Érted baszki, a Vásárhelyi Máriával írsz egy lapba.
TGM: (Zavarban.) Na ide figyelj: ha nem írjátok meg, akkor elárulom, hogy a Marcsinak szerintem sincs valami sok esze. Csak vannak ezek az összefonódások, hogy például az Estreházy szerint a Marcsi férje a legnagyobb élõ magyar zenész, és a Kovács Zoli ezért inkább hagyja, hogy a Marcsi kéthetente írjon valami ordas nagy baromságot tíz flekken keresztül, csak nehogy a Péter elkezdjen fújni az ÉS-re, mert akkor nekik annyi.
MM: (Tartózkodóan.) Ja jó. Ez mondjuk kurvára nem érdekel minket. Figyelj: ismered a Machomedia nevû weboldalt?
TGM: Nem. Mi az?
MM: Ahogy mondtam, egy weboldal. Elsõsorban pinával foglalkozik. Most erre eléggé rá vannak pörögve a fiatalok.
TGM: Még soha nem hallottam róla, de egyébként sem vagyok az internet nagy rajongója. Általában egy munkatársam szokott nekem mindenféle kinyomtatott oldalakat mutatni, elsõsorban a Magyar Hírlap Online fórumát.
MM: Pedig vannak ott ilyen csoportszexes képek is, szóval szerintem érdemes lenne egyszer lecsekkolnod. Befejezésként még arra szeretnélek megkérni, hogy a munkásságod minden rezdülését nyomon követni képtelen olvasóink kedvéért határozd meg, hogy a jelen pillanatban politikai gondolkodásodat melyik skatulyába tudnád a leginkább elhelyezni.
TGM: A baloldaliba.
MM: Kösz. Egyébként király a szakállad. Most én is növesztem, de még nem ilyen igazi "filozófusos".
TGM: (Mosolyogva.) Hidd el, az enyém sem egyik napról a másikra nõtt ki. Örülök, hogy beszélgethettünk. Üdvözlöm még egyszer a weblapotokot olvasóit!
