A oldal
1. Deep Purple - Fireball
Király kezdés. Afféle intróként lemegy egy lift, majd a világ egyik legjobb dobszólóját halljuk, mintegy öt másodpercben. Jogos lenne a kérdés, hogy tudok-e még jó dobszólókat. Nos nem, nem tudok, de biztos van. A Zeppelint és a Sabbath-ot mindig felfedezi magának egy generáció, a Purple-nek sajnos ennél sanyarúbb sors jutott, bajuszos, barokkos gitárszólókra áriázó, vén trotlinak vannak elkönyvelve, pedig a klasszikus felállás mindegyik lemeze világbajnok, és nélkülük valószínûleg sose tudtuk volna meg, hogy milyen, ha valaki JS Bach stílusában játszik hard-rockot egy Hammond orgonán. Elárulom, egyáltalán nem olyan borzasztó, amilyennek elsõ pillantásra tûnik. Ja, Ritchie Blackmore pedig feltalálta a gitárszólót. Ez a szám meg olyan kemény, mint a Metallica, csak épp ´71-bõl.
2. Everclear - Heroin Girl
Na már rögtön az elején csalok, mert ez a szám már egy perce megy, és én még csak most fejeztem be a Deep Purple-t. Na de errõl mi a szart lehet írni? Valami menõ amcsi alternatív zenekar volt valamikor, vagy lehet hogy még most is az. Hootie and the Blowfish punkrockban. Jee.
3. New Model Army - Vengeance
Jó, nagyon jó. Ugye te is azt hitted, hogy a NMA olyan, mint a U2, csak éppen a darkok hallgatják? Rosszul hitted, legalábbis az elsõ lemezük tökéletes, valahol a Clash és a Cure között van félúton. Ez persze hülyeség, de most hirtelen nem jut eszembe jobb hasonlat. Melankolikus, ámde politikus punkzene, vagy mi. Már megint hülyeség, ez például egyáltalán nem melankolikus, inkább lelkesítõ, szívesen leütnék most pár fasisztát, ha nem tiltanák az elveim. I believe in justice / I believe in vengeance, ezt a refrént bármelyik OI-banda megirigyelhetné.
4. Bis - Kandy Pop
Egy haverom rakta rá ezt a számot bonuszként valami lemezre, amit nekem írt szülinapomra, de nem tudta megmondani se az elõadót, se a számcímet, úgyhogy hosszú évekig fogalmam se volt róla hogy mi ez, egészen addig, amíg Inkei Bence kollega úgy 2 (3?) éve kölcsön nem adott nekem egy Bis lemezt, hogy hallgassam meg, mert biztos tetszeni fog, és hát nem ez volt az elsõ szám?! Képzelhetitek, hogy örültem. Mindjárt vége, úgyhogy még gyorsan leírom a tagok neveit, mert az még mindig mosolyra tud fakasztani: Sci-Fi Steven, Manda Rin és John Disco. Diszkópunk, most épp diszkó nélkül.
5. Therapy? - Isolation
Tininyomor témakörben a Troublegum szerintem majdnem annyira jó lemez, mint a Nevermind. Minden dal magától értetõdõen sláger, zajos és nagyon szép, lehet rá eret vágni és bakancsban rugdosódni, a dob pedig úgy szól, hogy az földöntúli. Kár, hogy Andy azóta elfelejtette, hogyan kell jó számokat írni. Bár ez meg éppen egy Joy Division feldolgozás.
6. Rocket From The Crypt - On a Rope
Ezt a bandát valamiért mindig keverem a Butthole Surfers-el, nem tudom miért. Amúgy ez egy jó szám még mindig; hiába szól benne trombita és hiába olyan keményre hangszerelt, mégis valahogy szomorú.
7. Spermbirds - You´re Not a Punk
Hát igen, ez állat. Egyértelmû üzenet, egyértelmû zene, ezt egyszer mindenkinek meg kell hallgatnia, ha punk vagy akkor azért, ha meg csak szeretnél az lenni akkor azért. Amúgy ez egy német banda, amcsi énekessel, ha jól emlékszem. Take your skateboard, and FUCK OFF!
Ilyen refrénekre van szüksége a világnak. OI!
8. Nick Cave - The Mercy Seat
Atyaúristen, ezt már nem vállalom. Két kérdésem lenne: 1. A Birthday Party tényleg jó volt? 2. Sikerült valakinek végigolvasnia az "És meglátá a szamár az úrnak angyalát" címû könyvet? Én háromszor futottam neki. Ez amúgy egy kurva hosszú szám, és csak refrén van benne. Hát ennyi.
B oldal
1. Rancid - Maxwell Murder
Ez a szám két perc sincs, úgyhogy gyors leszek. Az And Out Come the Wolves szerintem a kilencvenes évek legjobb kommersz punklemeze, akkor is, ha ma már inkább Pinknek írnak számokat a fiúk. Ez egy nagyon bunkó és nagyon lendületes dal, plusz van benne egy basszgitárszóló. Az Operation Ivy-t pedig sajnos nem nagyon ismerem, kellene?
2. Warren G - Regulate
Éles váltás. Ciki, nem ciki, sosem voltam nagyon oda a hip-hopért, nem is értek hozzá. Cypress Hill-em meg Beastie Boys-om persze volt, mindenkinek volt, de ezeket inkább rockzenekarnak tekintettem mindig is, majd egyszer kifejtem, hogy miért. Na szóval ez a g-funk, asszem ez Warren G találmánya, de javítsatok ki, ha tévedek. Mindegy, zene ennél kúlabb gyakorlatilag már nem is lehet, csak azért szeretnék megtanulni vezetni, hogy ezt a lemezt nyomathassam a kocsiban, letekert ablakkal.
3. Garbage - Stupid Girl
Na brávó. A zene amúgy nem lenne rossz, de ettõl a nõtõl rosszul vagyok. Persze a legbénább számuk nem ez, hanem a James Bondos. Jut eszembe, remélem nem lesz a kazettán Skunk Anansie, szorítsatok nekem.
4. BlaBla - Értem Én
Végre egy magyar szám. Most nyílván azt várjátok, hogy magyarázkodjak, de nem teszem. A BlaBla király zenekar volt, kiadtak egy fasza lemezt, csak aztán valahogy nem jött össze nekik. Bérczesi Róbert pedig ugye már egy jóideje a Hiperkarmában Jim Morrisonosodik, hát tényleg kár. Ez pedig egy nagyon szép dal, nagyon tinédzseres, de nagyon jó. A vége pedig szinte már brutális.
5. The Cardigans - Rise and Shine
Õszintén szólva én a Lovefool-al ismertem meg a zenekart, ez nem tudom mennyire ciki, de azt hiszem, azért ezzel nem vagyok egyedül. Ez a szám viszont a kettõvel korábbi Cardigans lemezrõl (Emmerdale) van, és ma is imádom. Nagyon buzis, ha azt írom, hogy jó kedvem lesz tõle? Pedig így van, mit csináljak. Kár, hogy mióta Nina feketére festette a haját, ez a banda is csak egy nagy rakás szar.
6. The Cardigans - Last Song
Megint egy Cardigans. Elég hülye párosítás, ugyanis az elõzõ számmal ellentétben ez lassú és szomorú, búsképû vonósokra hangszerelve. Azért akkor azt még elmondanám, hogy nem a feketére festett hajnál kezdõdtek a problémák, hanem eggyel korábban.
7. AC/DC - Walk All Over You
A Highway To Hell-rõl. Tudom, hogy ezt a lemezt eredetileg anyukámnak vettem (Isten tudja miért), de aztán annyira megtetszett, hogy mégis megtartottam magamnak. Nincs is olyan hónap, hogy végig ne hallgatnám. Mit lehet errõl írni? Riff. 4/4. Rock és Roll. Bon Scott hangja meg huszonakárhány év távlatából is teljesen extrém.
8. Metallica - (Anesthesia) Pulling Teeth
Szerintem ez az utolsó. Mindenesetre szép lezárás. Nyugodj békében, Cliff.
9. The Turtles - Happy Together
Tévedtem. Ez a dal volt a kedvencem amúgy 10 éves koromban, úgy találtam, hogy ennél szomorúbb a világon nincs, és a kórusban tényleg van valami nagyon melankolikus. Na vége, mert ennek csak a fele fért fel. És nem volt Skunk Anansie, köszi.
Mindenki késztett már válogatáskazettát vagy -cédét. Vagy legalább kapott valakitõl. Aki úgy érzi, hogy szívesen alázná meg tinédzser önmagát azzal, hogy megosztja a Matula olvasóival akkori ízlését, az írjon egy olyat, mint a fenti, és küldje el nekünk.
