Mi, itt a Matula Magazinnál kurvára ununk egy-két dolgot, például a Matula Magazint. Borzalmas dolog csinálni ezt az amúgy remek lapot úgy, hogy azt hisszük a másikról, hogy majd elõrukkol valami jóval, és akkor nekünk elég valami szart írni. De ez még csak a kisebbik rossz. Sokkal nagyobb baj az, hogy elvesztettük a lendületet. Félreértés ne essék, ez egy jó cikk lesz, csak még nem tudjuk, hogy hogyan, hogy mitõl.
Azért beszélünk többes számban, mert így izmosabbnak tûnünk, és ez nem vicc. Múltkor például megfenyegettek minket - egy kibaszott spamre válaszoltunk -, hogy eljönnek hozzánk, és letörik a derekunkat. Azóta többes számban írunk, hogy ijesztõbbek legyünk.
Politikai elemzést ígértünk, de legalábbis publicisztikát. Na. Életünkben nem írtunk még publicisztikát, se politikai elemzést, ennek megvan a maga nagyon egyszerû oka. Persze így hirtelen semmilyen okot nem tudunk felhozni, hát ez a kurva nagy baj az újságírással például. Ti, hölgyek, urak, igen? Írtatok már publit? Páran igen, és ezeknek egy részét sajnos elküldtétek nekünk, és sajnos mi elolvastuk, és borzasztó, de mind nagyon szar volt. Akkor ezúton is válaszolunk nektek, mind nagyon szar volt, egy-kettõt leszámítva, szóval nagyon rosszak voltak, ezért nem közöltük õket, az már pedig csak sült geciség volt, hogy nem is válaszoltunk. De nekünk se válaszoltak soha semelyik újságból, igaz, soha semelyik újságba sem írtunk semmit. Nem baj, a Matula Magazin már nekünk is borzasztó nagy megterhelést jelent, nem csoda, ha nektek is.
Ne értsetek félre minket, nem a keserûség beszél belõlünk. Csak mindig ez van, ha kezdõdik az iskola, pedig már nem is vagyunk iskolások, de amikor az Ápiszban voltunk múltkor, hasmenésünk lett egy énekfüzet látványától, pedig csak egy énekfüzet volt, az az undorító lila, az isten szerelmére!
Szerintünk csak Pilhál Gyuri bácsi ír jó publicisztikát, egyébként õ is csak azért, mert nem adnak neki fél flekknél több helyet. Így Pilhál Gyuri bácsi kénytelen rövidre fogni, pedig írhatná folytatásokban is. Aki nem tudja, ki az a Pilhál Gyuri bácsi, az írja be a nevét a Google-ba, ami talán az egyetlen jó dolog az interneten, de megint elkezdünk demagógok lenni, ami hülyeség, pláne egy publicisztikában. Vagyis nem teljesen hülyeség, mert rengetegszer meg lehet gyõzni ezzel a módszerrel az embereket, például az ember csaját, csak aztán észrevesszük, hogy a csaj is demagóg lett, és elkezd hülyeségekrõl meggyõzni bennünket, ami megint csak hülyeség.
Nyilván most Gyurcsány Ferenc az aktuális téma, és már biztos nagyon várjátok, hogy mi is megmondjuk a véleményünket, de egyrészt már megmondtuk, másrészt meg leragadtunk a litván elnökválasztásnál, amit még mindig csak emésztünk, és ez eltart egy darabig. Persze egy felelõs lapnak nehéz ezt a témát kikerülni, és nem is fog sikerülni, rohamosan közeledik ugyanis az errõl szóló bekezdés!
Nagyon ijesztõ ugyanis az a jelenség, hogy újabban, tehát mióta ez a futóbolond a numeró egyes Magyar Ember (Na, ezen például vitatkoztunk, hogy jó-e ez, hogy Magyar Ember, így nagybetûvel, mert az egyik kolléga szerint ez olyan 168 órá-s, meg a faszunk tudja, milyen, de hogy szar szerinte, mi meg mondtuk, hogy nem az, pedig tényleg lehet, hogy szar.), tehát azóta a rejtõzködõ és kevésbé rejtõzködõ szocialista ismerõseink megtalálták benne az õ Orbán Viktorjukat, és ettõl kurva lelkesek. Persze az meg megint kérdéses, miért rossz nekünk, ha a szocialista szavazók, akik ráadásul az ismerõseink, nagyon lelkesek, hiszen az végül is jó, ha az ember ismerõse vidám, meg minden. Szóval akkor itt zárjuk is le egy kis idõre a politikai elemzést, legalábbis ami numeró egyest illeti, mert kurvára nem értünk az egészhez, és nem is lyukadtunk ki sehova. Ez nem ritka eset persze. Fogadjunk például, ha numeró egyestõl megkérdeznénk, hogy: "Na, mi a hézag, pajtás?", vagy valami ilyesmit, amibõl kiderülne, hogy õ például ért-e hozzá vagy sem, akkor össze-vissza kezdene beszélni, mert ilyen. És még az is lehet - Úristen, ha van, akkor ilyen nincs! - hogy õ ért hozzá, és a többiek nem. Errõl jut eszünkbe, állat lehetett a harmincas években politikai újságírónak lenni. Az a sok kényelmetlen cipõ és fájós fog!
Hát, lehet, hogy ti nem érzitek, de nem lóg a levegõben semmi, és nem vagyunk biztosak abban, hogy valaha is lógni fog. Mindenesetre Görög Zita tényleg nem vette le a bugyiját, és ez jelent valamit. Lehet, hogy csak mi vagyunk hülyék, és tényleg vannak érdekes jelenségek az öregedésen kívül, mindenesetre a várva várt földön kívüli rádiójelrõl csúnyán lemaradtunk, miközben a gyermekkórusok már bõszen készülnek október 23-ára, ami most szombatra esik. Pfúj!
