Igazi zenebuziként természetesen egy csomó válogatáskazettát, -cédét gyártottam, ám ezek túlnyomó részét másoknak. Egy kicsit jó érzéssel is tölt el, hogy mennyi mindenkire erõltettem rá a saját ízlésemet, ugyanakkor riaszt a gondolat, hogy igen nagy százalékuk vélhetõen tok nélkül, porosan kallódik valami rettenetes pincében. A válogatáskazettásdi Meztelenkedõ Mátyás barátommal vált intézménnyé, vele több kazettát is csináltunk egymásnak 1999 és 2002 között. Ezek azért voltak izgalmasak, mert - kissé sarkítva - Meztelen fekete, én pedig fehér vagyok. Szerinte a Sex Pistols és a Smiths is szar, én viszont sokáig csak ska zenekarokban bírtam négereket hallgatni. Nyilvánvaló ellentéteink dacára kiderült, hogy számos közös nevezõnk van a zenében, és a kazetták összeállításakor nagy kihívást jelentett eltalálni, mi is jöhet be neki. Így aztán büszkeségre adott okot, amikor mondjuk elismerõen nyilatkozott egy Zombies, They Might Be Giants vagy Blur számról. Ezt a kazettát 2001 tavaszán készítette nekem Pucér, és a 3. válogatás volt a sorban, ezért a címe Cs (azaz Csupasz) Hits 3. Lássuk, halljuk!
A oldal
1. Supreme Beings of Leisure - Never The Same
Erre emlékszem, akkor is kapásból megtetszett. Pedig kicsit morcsíbás cucc, nõi énekessel, és nagyon fülbemászó. Tipikusan 4-5 évvel ezelõtti zene, slágeres trip-hop. Kölcsön is kértem akkor a lemezt, az se volt rossz, de messze nem volt rajta más, ilyen jó szám. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a második Morcheeba lemezt kedveltem, pedig anyámnak vettem születésnapjára, de neki túl hiphopos volt, így hozzám került. A lemez fele tetszett is, de aztán elkezdett az egész itthoni õrület idegesíteni, és már a szigetes koncertjük is halálra untatott.
2. FFF - Leyaourt
Ezek francia funksterek, akik felléptek itt is, így tetszettek meg Meztelennek. Ez is teljesen rendben van, bár nagyon bénák ezek a dobhangok. Ebben is van egy ilyen jellegzetes kilencvenes évek-rész, furcsa, hogy ezek a zenék mennyire hamar avulnak. A yaourt asszem joghurtot jelent. Volt egy francia ska válogatásom, kicsit valamiért arra is emlékeztet, pedig teljesen más tészta. Kár, hogy ma már nem hallgatok kazettákat nagyon.
3. Gnawa Diffusion - Reche Sous Le Cheche
Ha nem tévedek, akkor az ilyen típusú francia hip-hop nagyon menõ volt pár éve itthon. Én persze sose voltam menõ, és még MC Solaar kazettám se volt, pedig végül is bírtam õt. De nem passzolt az imidzsemhez, na. Ezzel sincs semmi gond, de nem tudom elképzelni, hogy egy reggel úgy keljek föl, hogy ugyan, de hallgatnék egy kis francia hip-hopot.
4. Imani Coppola - Legend of a Cowgirl
Huh, ki is ez a csaj? Pedig annak idején utánanéztem, de meg nem mondom, hogy van-e köze ahhoz a Coppolához, vagy sem. Most azt mondom, hogy nincs. Viccesek ezek a countrys hangminták. Ez is slágeres keményen, de nem rémlik, hogy máshol hallottam volna.
5. Thievery Corporation - Lebanese Blonde
Na, ez az elsõ, ami szerintem gázos. Már háborogtam a Matulában a downtempo irányzat miatt a Zero 7 kapcsán, a Thievery Corporation meg dettó, csak még szofisztikáltabb, semmilyen juppizene, ingerszegény nõi énekhanggal. Pedig a cím király, ráadásul Libanonban vannak talán a legszebb nõk a világon. A Szívtipró gimiben is a libanoni származású Rose tetszett a legjobban az elsõ szériában, aztán mikor 2 éve ismételték, akkor már annyira nem. Közben beúszott egy kis szitár, ami ciki. Pedig néha jó, beszéltük is egyszer haverokkal, hogy kéne csinálni egy instrumentális zenekart, dob-basszus-ritmusgitár-szitár felállásban, de nem ám ilyen keleties bénaságokat játszani, hanem húzós, hatvanas éveket idézõ rock and rollt.
6. Gnawa Diffusion - Frik Fashion
Nem tudom miért, de ez a raggázás általában kurvára idegesít, most is ez a rábádárábádádobá, ki lehet vele kergetni a szobából. Errõl a számról például nem tudom, miért gondolta azt Meztelen, hogy tetszeni fog.
7. Crystal Method - Coming Back
Ez nagy csalódás volt. Akkor még valamiért azt hittem, hogy a Crystal Method nekem való, de ez a szám szerencsére lebeszélt róluk. Másodvonalbeli big beat, és az énekesnõ is csak ront a dolgon. Nem csodálom, hogy igazából sosem sikerült befutniuk. Más kérdés, hogy ma már egy Chemical Brothers lemezt sem bírnék végighallgatni, és a Fat of The Land is szar volt. Utóbbit már akkor is sejtettem, de bevallani csak késõbb mertem, ám nem véletlen, hogy nem vettem meg, sõt, még csak át sem másoltam magamnak. Miért gondolta bárki is, hogy 7-8 perces számokkal és keleties hangmintákkal megtûzdelt, dögunalmas lemezek jók lehetnek?
8. Supreme Beings Of Leisure - Last Girl
Hát igen, ez meg sem közelíti az elsõ számot. Errõl is Morcheeba jut az eszembe, meg még a jó ég tudja, mi minden. De azért jobb, mint a Massive Attack. Érdekes, egyáltalán nem emlékszem, hogy akkor zavartak volna az ilyen modoros énekesnõk, de ma már nagyon. Dzsesszkonzi ide vagy oda, ezekbõl tizenkettõ pont egy tucat. Most nagyon örülök, hogy elmúltak a kilencvenes évek.
9. Gnawa Diffusion - Bab El Oud
Három Gnawa Diffusion szám, hát ez már kicsit túlzás. Fõleg ez az arab refrén, ilyet utoljára a Mano Negrától tudtam elviselni. Õket is már évek óta nem hallgattam. De azért ne legyünk igazságtalanok, nem rossz ez a maga nemében, csak én vagyok ilyen beszûkült barom. És ez is kurva hosszú, de minek? Nem létezik, hogy õk nem unják.
10. Belga - Bene-tone
A kakukktojás. Belgát én mutattam elõször Meztelennek, de ezt a számot tõle hallottam elõször. Akkor tényleg tetszett, meg sokat is röhögtem a Belgán, de azért semmi több. Más kérdés, hogy ez se kevés, fõleg Magyarországon nem. Ennek ellenére az új Belga már nem tud érdekelni, amit hallottam belõle, elég. Jobban meggondolva a német és a japán paródia kicsit közhelyes ebben a számban, az igazi nyerõ a szlovák volt (DJ Sitnyik-nyik-nyik!!!). Ezen még évek múltán is el tudok mosolyodni, na.
11. Medeski, Martin & Wood - Dracula
Pont a napokban lelkendeztek róluk egyesek egy internetes fórumon. Hát nem tudom, ez egy ügyes kis orgonás szám, de semmi több. Csupaszkodónak van egy gyengéje, a Hammond orgona, amit én is szeretek sok mindenben, de itt most annyira nem tud meghatni. Többet ha agyonütnek sem tudok írni errõl a számról, sajnálom.
12. Mofro - Lazy Fo Acre
Ezt a billentyûhangzást imádom én is (Klavinet? Electric piano? ... ???). A zenekarról semmit nem tudok, rémlik, hogy Meztelen - aki évekig Kanadában tanult - lelkendezett róluk e-mailben, de ennyi. Egész jó hangulatú szám, valami lusta nyári napról énekelnek benne, és hát igen, az a fíling... még a hosszú szóló sem zavar. Meztelennek egyébként a múlt héten volt az esküvõje. Zártkörû volt, és most nászúton van Szlovéniában. Én is voltam a múlt héten Szlovéniában, de nem nászúton.
13. Butthole Surfers - Whatever
A Butthole Surfers nekem mindig is kimaradt, ez a szám meg teljesen más, mint amilyen képem van róluk. Elektronikus alapok, meg az énekhang is... komolyan inkább hinném azt, hogy Fun Lovin´ Criminals, bár ez lehet, hogy hülye párhuzam. Kicsit azért kezd bedurvulni az ének a végére, én meg álmosodni. Nehéz meló ez a mixtape review, én mondom.
14. Very Special Forces - Call of Kuthulu
Ez is jó nagy állatság. Izé... virtuóz gitárjáték, élettel teli ritmusok. Mi a fenét lehet még errõl írni? Mert semmilyen asszociációs láncot nem akar beindítani. Az oldal végén majd tartok egy kis szünetet, vacsorázok, meg ilyenek. Csak nincs itthon semmi, a ház aljában levõ kis boltban elfogyott a kenyér meg a zsemle is, mire hazaértem. A srác, aki ott dolgozik, szeret bizalmaskodni. A múltkor mentem valami haverokhoz, beugrottam hozzá egy zacskó chipsért meg üdítõért, mire õ megkérdezi: "Hmm!...Vacsora?" Nyugodtan lõjetek le, ha egyszer chipset vacsorázom.
15. 3 Mustaphas 3 - Anapse To Tsigaro
Ez a 3 Mustaphas 3 régóta érdekelt, és anyám akkori barátjának a lemezboltjában helyettesítve a kezembe is került egy lemezük pár éve, de annyira nem tetszett. Ez jó szám, keleties bohóckodás, de ha az ember tudja, hogy ezek angolok és vicc az egész, mindjárt máshogy áll hozzá. Ezt sznobizmusnak hívják, vagy szimplán hülyeségnek?
B oldal
1. Jimmy Castor Bunch - King Kong
Örömmel jelentem, hogy sikeresen és hasznosan töltöttem a szünetet, de errõl majd késõbb. Ez a szám viszont zseniális. A második oldalnak Csupasz a "Then" munkacímet adta, és igen, itt találhatók a fõként hetvenes évek-beli funk, soul cuccok. Ez messze a legjobb közülük, többek között egy mélyhangú néger hallat majomhangokat (és ez most kivételesen nem rasszizmus akar lenni, nézzétek meg a számcímet). A refrén is tökéletes, ezt tényleg töltse le mindenki, még ha kicsit túl hosszú, akkor is, itt le van vágva egy rész belõle.
2. Funkadelic - Alice In My Fantasies
Van nekem egy SPIN Alternative Record Guide címû könyvem, amiben a Funkadelic fantasztikus dolognak van beállítva, és kíváncsi is voltam rájuk. A kazettával való elsõ szembesülésemkor, 3 éve nem gyakoroltak rám akkora benyomást, most viszont ez is tetszik. Teljesen õrült, és alig van mikrofonfejû funky jellege.
3. Graham Central Station - Crazy Chicken
Róluk semmit nem tudok, ez már inkább tipikus, de tetszik a ritmusszekció monoton zakatolása. (Egyébként rántottát vacsoráztam, és még észrevettem azt is, hogy a mosás bent van a mosógépben, ezért gyorsan kiteregettem. Kinyírtam még két csótányt is - nem ilyen óriásiakra kell gondolni, nálunk kisebb fajta van a házban, de azért ez is elég ocsmány. Amúgy tavaly nyáron azt hittem, velük kell leélnem az életem, de idén tök eltûntek, ez a kettõ meg is lepett. A hibás én vagyok, nem szabad elmosatlan edényt elõl hagyni. De tényleg nincsenek már nagyon, és ezt most nem azért írom, mert ki akarom majd adni a lakásomat.)
4. Rasputin Stash - Get Down
Kezdünk belemászni a funkyba rendesen, de azért nem Earth, Wind & Fire-re kell gondolni (bár róluk is azt mondta Meztelen, hogy a korai lemezeik jók). Emlékszem, évekkel ezelõtt néha elcsaltak ismerõseim az Old Man´s Pubba, na, ott aztán volt funky, szelebréjsön dögivel, borzasztó esték voltak. Persze egy ilyen számmal nem tudtak volna mit kezdeni a köcsögök.
5. Bar-Kays - Holy Ghost
Most õket lehet, hogy keverem valakikkel, de nem õk voltak Otis Redding kísérõzenekara? Bár õ lezuhant, és ha a zenekara is vele volt, akkor ezek nem õk, mert ez késõbbi zenének tûnik, mint ´67, valamikor akkortájt halt meg Redding. Érdekes, nekem a klasszikus soul egyre jobban tetszik (Northern Soul!), míg Meztelennek meg nem. A soul szóra még pár éve is allergiás voltam, azt hittem, hogy Whitney Houstont jelöli.
6. Ocho - Undress My Mind
Ez utóbbi tévedéssel nem voltam egyedül. Úgy négy éve egyszer az akkor még létezõ Jazz + Az-zal ültünk egy asztalnál a Ráckertben (a három csaj mínusz Geszti), és a hármuk közül leginkább részeg Kozma Orsival beszélgetni is kezdtünk. Õ magyarázta, hogy Whitney "milyen fontos a soul mûfajában", vagy valami hasonló hülyeséget. Amúgy Kozma Orsi igazából jó fej volt, de aztán egyre hülyébbek voltunk én, meg a barátaim, és a végén le is fasisztáztam (természetesen minden ok nélkül, de õ megsértõdött egy kicsit). Aztán elmentek, és még valami olyasmit magyarázott, hogy benne van a telefonkönyvben, ha esetleg fel akarjuk hívni. De nem hívtuk, én legalábbis biztosan nem. Ez egy elég uncsi szám volt.
7. Funkadelic - Can You Get To That
Ez tényleg Funkadelic? Mert ez is kurva jó, de nem funkys, viszont a címet sem hallom benne. Vibrafonos, dallamos szám, és inkább latin fílingje van. Most rémlik, hogy mintha Meztelen elkúrt volna valamit. De akkor ez mi? Valami "out of my head" van a refrénben.
8. Funkadelic - I Wanna Now
Na, mindjárt kiderül, hol is tartunk éppen. Igen, ez a Can You Get To That lesz, de akkor miért mondják benne azt is, hogy "I Wanna Now"?? Megõrülök. Lényeg, hogy ez biztosan Funkadelic, benne egy néger Szörényi Szabolcs (õ mondja, hogy "I Wanna Now", kb. "Lökd ide a sört"). Szörényi Szabolcs nagyon nagy király ("Ha nem szól ránk a házmester"). Közben elkezdõdött a következõ szám, és ebben is van "I Wanna Now", szóval akkor a hetes szám nem Funkadelic. Ez viszont az, és emlékszem, akkor is megdöbbentem, mennyire hangsúlyos gitárszólók vannak benne, valahogy ez nem illett a bennem kialakult funk-képbe.
9. Voices Of East Harlem - Little People
Vonósokkal, nõi kórussal, fúvósokkal együtt ez például tipikus funksoulbrada zene, és jó. Érdekes, hogy ez a retro oldal mennyivel jobban bejön, mint az eklektikus és coolabbnak szánt A oldal, ami három éve még tényleg jobban is tetszett. Megöregedtem, na. Vagy inkább itt vannak a jobb zenék.
10. Parliament - Coming Out Of The Rain
Ez ugye a Funkadelic folytatása. A Jamiroquai próbált valami ilyesmi zenét csinálni, de õket mindig is utáltam. Végül is tényleg nem tettek hozzá sokat, kicsit fehérítettek rajta, aztán gyerünk. Persze lehet, hogy nem így van, ettõl függetlenül nem volt jó, és kész. Részemrõl is inkább Funkadelic, mint Parliament.
11. Sly Stone - Who´s To Say
Õk még fehér folt, pedig már nincs messze a nap, amikor Sly & The Family Stone-t fogok hallgatni, mert ez határozottan jó szám. Furcsa, hogy az ember ilyesmit jelent ki, mert ha tetszik, akkor hallgasd most és kész. Mi az, hogy "majd fogok"? Lányok, kerüljétek a zenebuzi pasikat, szörnyû egy népség.
12. Bar-Kays: Don´t Stop Dancing To The Music Part 2.
Még egy instrumentális valami, mondjuk pszichedelikus soul. Tudom, hogy van olyan, de hogy mire használják, azt már nem. Én valami ilyesmit tudok elképzelni.
13. Steely Dan - Showbiz Kids
Ez egy utalás a Super Furry Animals - The Man Don´t Give A Fuck címû számára, amit én mutattam Meztelennek. Az ugyanis egy ebbõl a számból vett hangmintára épül ("They don´t give a fuck about anybody else"). A Steely Dan egy barátomnak nagy kedvence, én ettõl azért messze vagyok. A Super Furries viszont a legnagyobbak egyike, tényleg. Bécsben láttam is õket, és Lévai kollegával megvártuk õket a koncert után. Le is vagyok fotózva velük, de Lévai elcseszett valamit a beállításoknál, bezzeg az a kép, amit én csináltam róla a szuperszõrösökkel, az remekül sikerült.
Mindenki késztett már válogatáskazettát vagy -cédét. Vagy legalább kapott valakitől. Aki úgy érzi, hogy szívesen alázná meg tinédzser önmagát azzal, hogy megosztja a Matula olvasóival akkori ízlését, az írjon egy olyat, mint a fenti, és küldje el nekünk.
