A Fuji legjellemzõbb tulajdonsága a borzalmas árfekvés. Van olyan étterem Budapesten, ahol ennél is többet lehet fizetni, de ahhoz direkt össze kell válogatni a fogásokat az étlapról, a Fujiban viszont éppen hogy odafigyelés kell a túlköltekezés elkerüléséhez. Két személynek húszezer alatt belekezdenie is felesleges, huszonöt-harminc már reálisabbnak tûnik, és ebben még nincs is semmilyen alkohol. Tiszta szerencse, hogy a japán konyha annyira nem kívánja a vörösbort meg a Hennessyt. Szénsavas ásványvíz rendelésekor dicséretesen külön megkérdezik, hogy Perrier lesz-e, vagy megfelel a Margitszigeti is, és hát ugye, hogy megfelel, ki az isten fog sok pénzt fizetni két és fél deci franczia szódáért.
A Fuji árai meg is határozzák a vendégkört. Egyfelõl vannak a külföldiek, akik láncdohányos japánokra és amerikai picsákra oszthatók tovább. Másrészt meg a Magyar Emberek, akiknek egy része sunyítva stírölhetõ csöcsös csaj a hozzájuk tartozó parasztokkal, akik a pálcikát úgy használják, hogy simán felszúrják rá a makit, aztán beletömik abba az undorító tolvaj pofájukba, amelyikkel naponta három Hummert vesznek el elõlünk, rendes emberek elõl. Végül ott vannak a normális, kedves magyarok, akiken többnyire látszik, hogy csak azért vannak itt, mert alkalom van, meghalt a nagyi, a cég véletlenül utalt a fizetés nélküli szabadság idejére is, vagy esetleg tejelt a kiadó.
A japán éttermek szélsõséges reakciókat váltanak ki mindenkibõl - több embert is ismerek, aki megengedhetné magának, és mégsem hajlandó betenni a lábát - az viszont biztos, hogy hírhedtségük ellenére a Fujiban csak úgy virágzik a demokratikus légkör. Nincsen felesleges flanc és nincsen idegesítõ minimalista buzulás sem, csak visszafogottan ázsiai belsõépítészet és IKEA bõrfotelek. Az viszont lehet, hogy Japánban csak a papír a divat, de Budapesten igenis jogosan lehet elvárni, hogy ha van az étlapon tíz rugós lakkozott angolna, akkor adjanak már damasztszalvétát.
A leges legjobb dolog az etnikailag elkötelezett éttermekben, hogy ha nagyon leül a beszélgetés, mindig lehet dünnyögve vérlázítóan rasszista megjegyzéseket tenni a személyzetre, vagy ha az esetleg fajmagyar, akkor az anyaország kultúrájára és történelmére. A Fujiban a neurotikus japán középiskolai tanárnõre emlékeztetõ maitre d´ mellett a szusiszakács is oridzsinál sárga, így bõven van alkalom a tréfás gyalázkodásra. Minél primitívebb a szöveg, annál könnyebben telik az idõ a rendelés és az étel megérkezése között. A japán konyha természetébõl kifolyólag a Fujiban sokat kell várni, így egy idõ után felmerült, hogy oda kéne menni a kisméretû szusimesterhez, hátbavágni kedélyesen, és a fülébe üvölteni, hogy "na gyerünk Papaszan, tempósan, mint Hirosimában!".
A Fujiba az ember szusit megy enni. A Magyar Ember eurpeerségét alapvetõen két dolog határozza meg: van-e haverja, akinek kölcsön lehet kérni a nyaralóját a horvát tengerparton a hotelfoglalás nyûge helyett, és hogy eszik-e szusit. Kedves olvasó, most ebben a szent minutumban is legalább ezer céges dohányzóhelységben mondja ezer divatos-, ám nem dizájner-szemüvegkeretes marketinges hülye picsa ezer másiknak, hogy a hétvégén Bécsben ruhavásárlás után szusit ettek a barátnõivel.
Engedve a társadalmi nyomásnak partneremmel ettünk szusit is. A Fujinak fényképekkel illusztrált étlapja van, ami ugyan nem valami elegáns megoldás, viszont különben nem értené meg senki. A legszebb a kétszemélyes szusitál, amit a képnek megfelelõen fahajón hoznak ki, van rajta vagy hatféle tengeri izés rizscsomó, wasabi, pácolt gyömbér, ami kell. Két ember ebbõl nem tud jóllakni, nekünk még egy kis tál szusi, két adag szasimi és egy adag maki kellett.
Nem tudom, jót ettem-e. Ízlett, de a Mekiben a sültkrumplinak is jó íze van, ha nem állott vagy a fritõzbõl frissen kiemelt olajtól csöpögõ szar jut az embernek. Semmiféle összehasonlítási alapom nincs az igazi japán konyhával, mivel nem ettem még Japánban, és nem is találkoztam soha senkivel, aki igazán értett volna a japán konyhához (olyannal igen, aki úgy csinált, mintha értene hozzá, de mindegyiküknél kilógott a bullshit lába). Az oké, hogy a hozzávalók beszerzési ára miatt egyszerûen nem lehet olcsóbban kihozni az ételeket, de ennek a pénznek a töredékéért Budapesten lehet hasonló szinten enni, ahogy azt kiváló rovatunkban ezentúl be is fogjuk mutatni. Parasztvakításra viszont egyértelmûen a Fuji Budapest egyik legjobb helyszíne, ráadásul itt nem csak parasztokat, hanem kispolgárokat, reklámszakembereket, filmproducereket és a társadalom többi kétes elemét is kiválóan lehet vakítani.
Fuji Japán Étterem
Budapest II., Csatárka út 54
325-78-70
