Hülye egy csütörtök volt. Anyámnál voltam bent a melóhelyén, mert akartam pénzt kérni tõle a Szigetre. Bogiékkal mentünk volna ki, meg Szaszáék, és úgy volt, hogy talizunk Lekvárral, azzal a hülye punkkal, aki még a Hegyalja bulin jött oda tüzet kérni, aztán átpogóztuk részegen az éjszakát. Ebbõl persze semmi sem lett. Anyám összesen egy ezrest adott. Mindegy, mert így is ki tudtam volna még menni. Indultam vissza éppen, vártam a 87-esre, amikor durrr, kezdõdött a tűzijáték. Szóval a robbanás. Bogiékkal szoktunk üzenni az Extrém Rádión, ott tök jó fejek, mindig beolvassák. Küldtem egy sms-t, hogy aki tűzijátékot akar látni, az jöjjön Törökbálintra.
A Kosztolányin leszálltam, és vártam a 19-est, hogy vigyen le a Batyira. Volt ott egy elég jó csaj, szemeztünk meg minden, már gondoltam elkérem a számát, hogy kint pörögjünk a Szigeten, amikor megjött a csávója. Anyám alig adott zsét, a csaj ott smárol, gondoltam muszáj lesz Lekvárral berúgnunk, mert így el van cseszve az egész napom. A Bogi amúgy nem a csajom, csak haverok vagyunk, mindig mondja, hogy milyen jó, hogy nem akarunk egymástól semmit, és így lehetünk barátok.
A villamoson meg át kellett adnom a helyet, mert a Bertalan Lajosnál jött egy néni, hogy tele van csomagokkal, ne haragudjon fiatalember. Na majd Belgán jól kiabálok majd, hogy "a helyemet akkor sem adom át", ez volt tényleg az egyetlen vigaszom, meg a Lekvár, akinél lehet, hogy lesz fû is. Mondtam is Szaszának, ha minden jól megy, akkor ma tekerünk egy jó kis rakétát.
A Lánchíd alatt voltunk, amikor anyám keresett mobilon. Ott a kanyarban mindig rohadtul csikorog a villi, gondoltam nem veszem fel, majd visszahívom, vagy inkább holnap megbeszéljük. Vagy tanuljon meg küldeni sms-t. Hívott még egyszer, de kinyomtam, hagyjon már nekem békét. Mondtam, hogy a Szigeten ne hívogasson, annyira égõ volt tavaly, "bocs, anyám keres" és ki kellett menni a Cinetripbõl, hogy halljak valamit, aztán vagy másfél óráig nem találtam meg Szaszáékat, akik közben átmentek inni a Táncdalba.
A Batyin aztán muszáj volt visszakapcsolnom, mert rájöttem, hogy hívnom kell a Bogit, hogy akkor hol találkozzunk. Persze anyám megint nem bírt sms-t írni, volt két üzi a hangpostámon, elég idegesítõ lehallgatni, amikor már alig van egységem. Hívtam elõször a Bogit, de nem vette fel, biztos kint volt már valami koncerten és nem hallotta, és akkor lehallgattam az üziket, hátha õ volt az egyik.
Az elsõ így hangzott: "Kedves Tamás! Krajczár Gyula ezredes vagyok. Adategyeztetési célból kérem azonnal jelentkezzen a legközelebbi rendõrnél! Az ön érdekében nagyon sürgõs, hogy ezt megtegye." A másik meg anyám volt, sírva "Itt vannak a rendõrök, az egész környéket lezárták, téged keresnek, azonnal gyere haza!"
Hát úgy beparáztam, hogy azonnal kidugult az orrom. Mert egyébként allergiás vagyok és már napok óta alig kaptam levegõt. Tudtam, hogy nem kellett volna mondanom Szaszának a telefonba, hogy a Lekvárnak lehet, hogy lesz füve. Remegni kezdtem, és arra gondoltam, hogy most Szaszát is keresik-e, meg mit mondjak majd, ha Lekvárról kérdeznek. Meg eszembe jutott, hogy anyám milyen hisztit fog csinálni. És az jutott eszembe még, hogy egy évvel érettségi elõtt kiraknak majd a suliból is. És eszembe jutott még, hogy ki kellene menni a Bogiékhoz, de ez se sikerül.
Rendõrhöz nem akartam odamenni, úgy döntöttem ezért, hogy gyorsan hazamegyek. Fel a 19-esre, hat perc várakozás olyan volt, mint máskor egy fél óra, vagy inkább két óra. Láttam egy rendõrkocsit a csarnok elõtt. Úgy fostam, hogy megint elkezdtem remegni. Gyorsan zsebre vágtam a telefonomat, nem akartam, hogy rájöjjenek, hogy éppen azt hallgatom le. A Móricztól mentem ki még busszal az Elõpatak utcába. Iszonyú lassan ment. Mindenki ment Balatonra, alig mozgott a busz. Izzadtam, mint állat. Úgy dobogott a szívem, mint még soha. Amikor leszálltam a buszról, rögtön futni akartam. Majdnem elestem. Fellöktem egy csávót, ott üvöltött, hogy mindjárt behúz egyet, meg menjek a gecibe. Leugrottam a lépcsõrõl, de a walkmanem zsinórja beakadt, és becsípte a busz. Idén már két fülhallgatóm ment tönkre, az egyik kontaktos volt, a másiknak leszakadt a vége osztálykiránduláson, tuti anyám nem vesz még egyet. Úgy rohantam, hogy vissza se néztem, hátha kinyitja az ajtót mégegyszer.
Aztán leálltam, mert féltem, hogy feltûnõ leszek. A sarkon kaptak el.
Észre se vettem hogyan. Hátulról rámugrottak, én meg elõre estem. Bevertem a fejem a betonba, egy kutyaszer mellett egy centire, teljesen éreztem a szagát. Hátracsavarták a kezem, hogy sikoltottam, aztán egy mûanyag dróttal megkötözték. Közben jött egy ilyen mikrobusz, és bevágtak hátulra. Anyám mondta késõbb, hogy az összes tetõn mesterlövészek voltak.
Valami udvarba érkeztünk, felvittek az elsõre, egy irodaszobába. Egy bajszos fószer volt ott, ketten maradtunk, de elõtte leszedték a mûanyag szíjat a kezembõl. Állni kellett, a fószer meg ült és nézett.
- Miért nem jelentkezett?
Egy szót nem értettem. Adott egy pohár vizet. Öklendeztem, mert a kutyaszar szaga benne maradt az orromba, ami közben újra bedugult.
- Talán nem hallotta az üzenetemet?
Nem tudtam mit mondani.
- Krajczár ezredes vagyok. Dereng?
- Akartam, de anyám is hívott és...
- A lényeg, hogy tudunk végre beszélni. Nem igaz?
Nem jutott erre eszembe semmi.
- Foglaljon helyet! - és egy székre mutatott vele szemben.
Nem mertem semmit se csinálni. Pisálnom kellett.
- Én már bemutatkoztam.
- Tóth Tamás vagyok.
- Magáé a 06/20-239-7124 számú telefon, igaz?
- Igen.
- Mesélje el nekem, mit csinált ma?
Nagyon kellett már pisálnom. Tudtam, hogy lehallgatták, amikor a füvet mondtam.
- Nem mondtam komolyan, csak a haveromnak akartam... Hogy lesz egy rakéta... Illetve, hát...
- Hát az lett. Több is. Ketten meghaltak, egy ember eltûnt.
- Kimehetek a mosdóba?
Hosszan nézett. Aztán behívott egy egyenruhás fószert. Újra hátrakötötték a kezemet, kivittek a klotyóra. Ott kikötötték a kezem és ketten nézték, ahogy brunyálok. Aztán visszakötötték a kezem, visszavittek és újra leszedték a karperecet. Az orrom újra kidugult.
- Ne húzzuk tovább. Mit csinált ma?
- Aludtam délig, aztán ettem. Otthon voltam, tévéztem, beszéltem két barátommal telefonon, aztán elmentem anyámhoz a munkahelyére. Onnan ki akartam menni a Szigetre, de a Batthyány téren hallottam az üzenetet, és visszafordultam.
- Szóval mégiscsak hallotta.
- Igen.
- És mi van a rakétákkal? Most monda, hogy azok is voltak.
- Mondom, csak vicceltem, hogy majd... Szóval, hogy csavarunk egyet a Szigeten.
- Mondja el pontosan, hogy mire gondolt.
- Hogy szerezhetünk füvet és akkor kint... Hogy véletlenül összefuthatunk valakivel, és akkor õ esetleg... Ha valaki olyan jönne szembe, akinél van...
- Honnan tudta, hogy fel fog robbanni a raktár?
- Elnézést, nem értem... Mi...
- Kölcsönadta ma valakinek a telefonját? Írhatott sms-t ma bárki önön kívül a telefonjáról?
- Nem....
- No, hát akkor csak nem volt annyira befüvezve, hogy nem emlékszik, hogy írogatott valami tûzijátékról.
- Nem füveztem...
Ekkor belépett egy öltönyös. Kihívta Krajczárt. Krajczár már nem is jött vissza többet. Az öltönyös mondta:
- Köszönjük az együttmûködést. Szerencsére az üzenete kettõ perccel a robbanás után érkezett. Ezt a szakértõ kollégák most állapították meg. Az édesanyja munkatársai igazolták, hogy nem járt a környéken. Arra kérjük, hogy a következõ napokban ne utazzon el Budapestrõl. Még keresni fogjuk. Kérem, itt írja alá a jegyzõkönyvet.
Kimentem az utcára. Anyám otthon kisírt szemmel várt. Az utcában azóta félnek tõlünk. Még kétszer voltam kihallgatáson. A Bogi nem haragudott, hogy aznap nem tudtam kimenni, mert összejött egy sráccal. Már elsõ este lefeküdt vele.
"Korábban az MTI azt közölte, hogy egy ismeretlen személy a csütörtöki törökbálinti robbanás elõtt fél órával a következõ SMS-t küldte egy kereskedelmi rádiónak: "ha tûzijátékot akarnak látni, menjenek Törökbálintra!" A rendõrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal megvigázsgálták az Extrém Rádió mûsorát, és megállapították, hogy az üzenet akkor érkezett, amikor már égett a gyár. Vagyis nem igaz, hogy elõre szólt volna valaki a robbanásról. Arról is érkezett hír, hogy robbanószerkezetet találtak a romok között, de kiderült, hogy ez sem volt igaz. Ignácz István dandártábornok, pest megyei rendõrfõkapitány péntek délután azt mondta, hogy "nem merült fel szándékosságra utaló adat vagy gyanú, ezért a rendõrség nem is vizsgálja ezt." (2004. aug. 6. 13:54, MTI)
