Kedves Olvasó, én soha az életemben nem fõztem semmit. Szalonnát tudok sütni, sõt, még a tüzet is meg tudom rakni hozzá. Ezen kívül készítettem zacskós levest, és néhányszor melegítettem már mikróban ételt, pontosan leírt nõi utasítások alapján. Soha nem is éreztem igényét annak, hogy a lakásomban lévõ tûzhely közelébe menjek. Minek? Ugyanakkor nem akarok meghalni úgy, hogy legalább egyszer ne kóstoljam meg a saját fõztömet. Ezért elõször és utoljára fõztem - sõt, sütöttem.
Amikor elhatároztam, hogy megpróbálkozom a dologgal, rántottát akartam készíteni. Ezt azonban sajnos nem tudom, hogy kell. Odáig világos, hogy össze kell keverni egy edényben a nyers tojásokat, viszont nagyjából biztos vagyok benne, hogy utána még hozzá kell adni valamit, amitõl a tojásokból rántotta lesz. Sütõport, élesztõt, vagy valami ilyen egyéb szarságot. Ezért mégis inkább a tükörtojás mellett döntöttem. Választásomban segített, hogy két éve figyelem a vállalati menzán, ahogy a grillezõ szakmunkás kérésre tükörtojást készít. Néhány hónapja már úgy éreztem, én is utána tudnám csinálni. Ha neki megy, nekem is fog. Tényleg nem akarok most felsõfokú nyelvvizsgákkal meg egyetemi diplomákkal jönni, maradjunk csak annyiban, hogy õ azért biztos nem kertes házban nõtt fel.
Mivel a háztartásomban a sütéshez csak két hozzávaló, a gáztûzhely és a só volt meg, ezért kénytelen voltam alapos elõkészületeket tenni. Kedves hölgyismerõsömtõl, aki az anyám, kölcsönöztem egy teflonbevonatú tepsit, és egy ilyen mûanyag lapátszerûséget, mivel a fém - amint megtudtam - felsértheti a teflont. Tojást elõször a hentesnél próbáltam venni, viszont csak a zöldségesnél volt. A menzán nem sikerült rájönnöm, hogy milyen olaj kell a sütéshez, viszont helyesen kikövetkeztettem, hogy nem az extraszûz olíva, pedig abból lett volna két decis kiszerelés is. Végül maradtam a literes napraforgóolajnál.
Eddig még soha nem foglalkoztam azzal, miért vannak különbözõ méretû gázrózsák a tûzhelyemen, és most is rövid gondolkodás után rátettem a serpenyõt a legnagyobbra, a bal elsõre. Ezt késõbb megbántam. Ezután a serpenyõbe öntött olaj mennyiségérõl kellett döntenem, végül annyit nyomtam bele, hogy olyan fél centi mélységben mindenhol álljon az alján. Éreztem, ahogy egyre jobban izgalomba jövök, hiszen már közel volt a cél, másrészt pedig végre rá kellett szánnom magam az egész fõzõcskézés legfélelmetesebb pillanatára, a tojás feltörésére.
Eltörni elég jól tudok bármit, és lágytojást is törtem már fel. Azt azonban remélni sem mertem, hogy ez a serpenyõhöz kocogtatás elsõre sikerülni fog, és nem is sikerült. Bár a berepesztés tökéletes volt, amikor megpróbáltam kettészedni a héjat, az egész belecsúszott a serpenyõbe. Mindegy, ennyi nem volt elég a lelkesedés megtöréséhez, a dzsuva mehetett bele a vécécsészébe, amelynek érdekes módon Jamie Oliver mûveiben soha nem jut szerep, pedig a retyó és a konyha közötti rohangálás minden fõzõmûsoron sokat lendítene. Ahogy Stahl Judit lehúzna egy adag sütõtök-levest a vécén, az valami fantasztikusan mutatna.
Második próbálkozásra a fokozottabb körültekintés meg is hozta a gyümölcsét, a tartalom szépen kicsúszott a héjból bele a rotyogó olajba, hogy ott a sárgája jól szét is folyjon, majd az egész forró gány elkezdjen kifelé lövellni. Rövid gondolkodás után sikerült beazonosítani a kettõs problémát: mivel túl sok olajat tettem a serpenyõbe, ezért csak jóval a fortyogó láva fölül mertem beleejteni a tojást, ami így természetesen nem tudott egyben maradni.
Harmadszorra már minden majdnem tökéletesen sikerült. A serpenyõ alján éppen csak minimális olaj volt, a feltört tojásból egészen közelrõl leheltem bele a matériát az edénybe, így az szépen együtt maradt, mosolygott a sárga napocska a büszke gazdájára. Ekkor gyulladt meg a kibaszott konyhabútor. Sajnos a serpenyõ széle végig hozzáért a kurva szegélyléchez, az pedig túlforrósodott, elfeketedett, majd füstölni kezdett. Amíg felmértem a kárt, a serpenyõt áttettem a második legnagyobb gázrózsára, a jobb hátsóra.
A mûanyag lapát is hibás döntésnek bizonyult, mivel a túl hosszú igénybevétel miatt néhány ponton megolvadt. Szerencsére nem a serpenyõben, így a konyhabútortól biztos távolságban, életem negyedik feltört tojásából elkészíthettem a tökéletes tükörtojást. Az olaj nem robbant kifelé, a sárgája szépen egyben maradt, csupán az alja égett egy kicsit oda. Mint azt késõbb megtudtam, érdemes lett volna a lángot takarékra tenni, igazán kár, hogy mivel már soha az életben nem fogok semmit sem fõzni, ezt már nem lesz alkalmam kipróbálni.
Miután húsz perc alatt az alapokat megtanultam, eljött a virgázás ideje. A kísérlet elõtti napon tekintettem meg a Decline of Western Civilization címû dokumentumfilmet, amely a nyugati parti amerikai punkszíntér elsõ éveirõl szól, és minden Matula-olvasónak kötelezõ kulturális kaland. Nos, ebben a Germs együttes legendás énekese, a 22 éves korában aranylövés által elhunyt Darby Crash interjú közben éppen tükörtojást készít, és igazi nihilista fiatalhoz méltóan egy kézzel végzi a tojás feltörését és a serpenyõbe csorgatását. ELSÕRE SIKERÜLT NEKEM IS, BAZMEG!!! Ezután még eljátszottam a félig átsütött tojás oda-vissza forgatásával, majd lezártam életemnek ezt a fejezetét is.
Finom volt, bár nem különbözött semmiben a mások által készített tükörtojásoktól. Teljesen mindegy, hogy az ember a nehezen megkeresett pénzét, vagy egyszerûen a másét költi el, és az is, hogy kinek a tükörtojását eszi. A harminc perc, amit az életembõl fõzésre szántam, idõpazarlás volt. Semmit nem tanultam belõle és senkinek nem lett jobb.
