A gang ablakai be voltak falazva, itt csak akkor vehetnek lakást a kelták, ha már dózeroltak, és újra felhúzzák a házat. Én nem bántam semmit, de az Óvás Egyesület aznapi tiltakozó túrájáról beszélt M., így hát az erzsébetvárosi ingatlan-ügyek alakulásáról is folyt a diskurzus. Hamar az Európai Parlamentre terelõdött a szó. M.-mel gyors számvetést tartottunk, és kiderült, furcsa veszteség érte a hazát. Elmentek azok, akik bizonyos polgárok érdekeire figyelhettek volna, miközben Európa elmélázhat, hogy most internálnak, vagy nagyon toleránsak a magyarok.
A két nagy pártról van szó persze. Konkrétan két olyan emberrõl (innen is, onnan is), akik tudottan mások. M. mondta, én erre nem figyelek, engem nem érdekel, hogy ki kit visz az ágyába otthon, én a politikusban nem a szeretõt, hanem a törvényhozót nézem. Az én ágyamban nem fordul meg úgyse egyik sem. Legyen az a hû feleség Dávid Ibolya, vagy a csapodár playboy Kovács László vagy éppen az örök útkeresõ Deutsch Tamás, úgyse kapok soha virágot egyiktõl se. Csak azt figyelem, hogy ki hogyan interpellál. A lepedõ és az ülésterem távoliak egymástól, mint ég és föld. M. mégis kajánul forszírozta a dolgot, és hidat vert libidó és demokrácia közé.
M. szerint mégiscsak gyanús, hogy pont Szájer Józsefnek (Európai Néppárt) és Tabajdi Csabának (Európai Szocialista Párt) kellett a Duna mellõl Strasbourgba mennie. Mert õk... Szóval egyik sem lenne jó református diák. Nem mintha ez fontos lenne, hiszen nem errõl szól a politika, õk nem lelkésznek készülnek, még csak hitoktatónak sem. M. szerint azonban fontos gesztus, hogyan teszik-veszik õket a Köztársaság téri és a Szentkirályi utcai központokból. Elküldik õket melegebb éghajlatra? Viccelõdtünk egy nagy fröccs után. Jó ez nekünk? Mit állítunk ki magunkról? Szegénységi bizonyítványt vagy büszke toleráns nemzet képét?
Mert mindkettõjük itt volt velünk, de sohasem értünk. Szájert évek óta Brüsszelbe és Strassburgba tartották, Tabajdit pedig a határon túli magyarokra állították rá, biztos a káderlapján csak a kisebbség szó szerepelt. Én ezt nem hiszem, de M.-bõl minden fröccs egy-egy összeesküvést buggyant elõ, mintha az elméletek és a szódás bor nem férne meg a testében egyszerre. Vagy egyik, vagy másik, és bizony azon az udvaron õ úgy döntött, hogy most a fröccsnek erõltet helyet. Hát így böfögte fel a téziseit, hogy bizony kivetették õket.
M. szerint az SZDSZ-nek befellegzett. Mert az a bizonyos "meleg" 5 százalék kell most a szocialistáknak. Ezért nyithatta meg Tabajdi Csaba az idei melegfesztivált, szivárványos zászlók lobogtak, de valójában szegfût rajzoltak a fürdõkultúra rajongóinak politikai horizontjára. M. szerint ez fontos, mert most divat olyannak lenni. A Párizs-Berlin-San Francisco tengelybõl idegurulnak a csapágyak. Csak a fröccsöcskék miatt gurgulázol ilyeneket, gondoltam magamban, de ha M. mond valamit, azt én meghallgatom. Meghallgatok egyébként mindent. Figyelek. Végül is ez a demokrácia. Kimondunk dolgokat, és meghallgatjuk egymást.
Tabajdi elveszi az SZDSZ szavazótáborát M. szerint, de elég messze van a magyar tûzvonaltól ahhoz, hogy melegségével az MSZP ne égesse meg magát. Szájer a cigánylánnyal árulja a felvilágosult párt képét külföldön a Fidesznek. Van emögött koncepció? Én nem hiszem, hogy ez számít. Csak úgy szõrmentén körmölök.
