Kedves, büdös pofájú testvéreim! Egy kis idõre eltûntem, de ennek is megvan a maga Istentõl eredeztethetõ oka: kicsikét szélnek ment a gyülekezet, a drogos tivornya után bizony engem is elsikáltak. Elmagyaráztam pedig a püspök úrnak, hogy Biblia szakkört akartam szervezni, amin a hívek eksztatikus állapotba kerülnének, hogy jobban értsék a szöveget. Hiába mondtam, hogy más lehetõség nem volt, ez a gyülekezet józanul olyan, mint egy disznóól! A püspök úr viszont azt találta nekem mondani, hogy már régóta ismernek mint a rossz pénzt, és baszhatom a karrieremet.
Erre én mondtam neki, hogy nem akarok én pápa lenni, a falusi papi tiszt pont rám van méretezve, egyszer voltam Rómában, de annyi dögszagú apáca volt ott, hogy tömegiszonyom lett, és a motel alatti trattoriából sem mozdultam ki, amíg haza nem indultunk. Azt mondja nekem erre a püspök úr, kicsit megenyhülve már, mert azért ivócimborák voltunk mi valamikor, amíg ez a karrierista köcsög nem kezdett el kétszer annyit imádkozni, (persze suttyomban) mint én, és elindult felfelé a létrán, szóval azt mondja nekem ez a hétmérföldes tömjénfüggõ, hogy: "Ide figyelj, Kocsis atya! Amíg a felfüggesztés tart, nézzél körül egy kicsit az ellenségnél, mit fõznek odaát. Kosztot, kvártélyt kapsz hozzá."
No, ezért ma nem szentmisét fogtok hallani, hanem a munkanaplómból olvasok fel részleteket. Ezen a vasárnap új küldetésem elsõ állomásán, ortodoxéknál jártam, tudjátok, szájbabaszott hülye magyar római katolikus testvéreim, akik majdnem olyanok, mint mi, csak sokkal szõrösebbek.
Szõrös talpú románok, oroszok, bolgárok, macedónok vannak itt és görögök, akikrõl köztudott, hogy göndör fürtök borítják még a belsõ szerveiket is. Egy koldust az elõtérben elõtte jól pofán rúgtam, mert látszott rajta, hogy bûnös figura, és vezekelni akar. Mondtam neki, miután vigyorogva felkelt a földrõl, gyere át a Veres Pálné utcába, abba a barokk kócerájba, nálunk több a zseton. Csórikám vigyorgott tovább, és amint beléptem, hát igen, rájöttem mitõl ilyen vidám ez a sátánfajzat.
Nyári ruhás, karcsú feleségek mindenütt, tizenéves lánykák akkora cickókkal, hogy Fenék Tibi élete végéig sajnálhatja, hogy nem ortodoxnak szülte a nimfomán anyja, hanem proletárnak. Volt persze egy-két szerencsétlen vallásos fiatal, ilyenbõl sajnos nálunk is rengeteg van. Azok a fehér bõrû johnlennonszemüvegesek, akik reggel nem tudják eldönteni, hogy Beatlest hallgassanak, vagy inkább Bibliát olvassanak-e. A templomban meg elborult arccal huzigálják a kölkeiket, és azt hiszik, hogy a Jóisten, aki az én legnagyobb haverem (És a tiétek is, ha akarjátok!), kíváncsi a beképzelt pofájukra. És akkor feltûnt néhány igazi orosz vállalkozó is, hatalmas szõrös családapák, olyan ábrázattal, mint amilyen James Gandolfininek van a Maffiózókban, mire az összes páros ujját az égnek tartó szentéletû derék ember az ikonokon ökölbe szorította a kezét, és azt suttogták, tökös legény ez a Vlagyimir!
"A kis cárista gecik!" - mondtam erre magamban, és jól megszorítottam a rózsafûzéremet. Ezek még arra is képesek voltak annak idején, hogy szentté avassák az orosz nép nagy sanyargatóját, II Miklós cárt! A kutyafáját neki!
Amúgy a templom (Petõfi tér, V. kerület) rendben van, leszámítva, hogy olyan mint egy óvoda. Mert persze rengeteg kis gyökér is volt, akik lófaszt sem tudnak a Jóistenrõl, meg Jézus Krisztusról, csak tologatták a medzsókat a szõnyegen, aztán meg üvöltöttek mint a sakál. Ha nálam ilyen van, kirakatom a büdös kölköket a kertbe.
Na mindegy, római katolikus tesókáim, az igazi mûsor csak ezután kezdõdött. Van elõl egy hatalmas oltár, alul meg egy ajtó, azt látom ám, hogy négy-öt beöltözött hippi motoszkál fel alá, és minden fordulónál megpuszilnak egy magasra tartott könyvet, aminek aranyozott a borítója. Nem tudtam sokáig, mi az, elõször arra gondoltam, hogy az aranyrészvényük lehet a Juganszknyeftegazban, azért csókolgatják, csak sokára derült ki, hogy a Szent Írást buzerálják ily módon. Az egész templom amúgy is egy csurom nyál volt, mert ezek amit láttak, megpusziltak, fõleg, ha egy szakállas alak integetett róla.
Aztán kiderült ám az is, hogy az a négy-öt szakállas hivatalból van itt, de nem ám, kijönnek a nyáj elé, és szemtõl szembe elmondják a frankót! Én még ilyet nem is láttam, mint a sztárok a lakókocsiban, bent maradtak abban a kis lukban szinte végig, néha az egyik kijött, és döntötte a tömjént köbméterszámra. Én nem tudom, mit maszekoztak ott bent, hogy nem értek rá normálisan végigcelebrálni a liturgiát, de ez a pofátlanság teteje! Mi legalább tiszta kártyákkal játszunk! Ekkor már azon sem csodálkoztam, hogy nem tudnak keresztet venni, néha meg leborulnak a földre, mintha atommal jönnének a bolsik. Amúgy a mise érthetõ volt, az egyik hippi óbégatását leszámítva, meg azt a nem elhanyagolható tényt, hogy itt két órát is elmaszatolnak egy ilyen vasárnapi összejövetelen. Hát nem érdemesebb római katolikusnak lenni?! (Saját egyéni rekordom 28 perc 35 másodperc az utolsó Ámennel együtt!)
Mondom erre magamban, még egyet áldozok, mert akkor nem kell elmennem egy római misére, és korán letudhatom a vasárnapot. Sorba is állok, és nézem, mit adnak itt az ember szájába: hát valami trutyit. Megkordul erre a gyomrom, és szétlökdösök néhány balkánit, hogy közelebb jussak a vályúhoz. Odaérek, már alám tartják a szalvétát, már arra is rájövök, hogy mit osztogatnak: vörösborba mártogatott igazi kenyeret! Nem egy sóher társaság! Nálunk azért egyre kevesebb a nyugdíjas, mert az az ostya még egy villamosra való felkászálódás energiaigényét sem fedezi! Ez be is kerül a jelentésembe, az fix.
Visszakanyarodva a történésekhez, állok meredten mint a harmadik teve Noé elõtt, õk meg néznek rám. Ó, bassza meg, jövök rá hirtelen: Nem tudom a kódot! Mit kell ilyenkor mondani? "Krisztus teste"? De hát ez boros kenyér! "Zdrasztvujtye?" Ez nem jön össze! "Szorult helyzetben Kocsis ügynök, vétel, a besurranó vatikáni a lebukás határán, vétel!" Izzadok, mire a fõhippi rájön a turpisságra, és lebuktat! És elküld a frászba! Azt a picsa! Hát keresztény kereszténynek farkasa? Hogy az úristenit?! Hát úgy lehúzom õket a pápánál, hogy visszasírják fénykorukat! Bekebelezni õket, és visszaragasztani a római anyaszentegyház testére ezt a bandát, de azonnal!
