A fattyú és a NATO
Béla II. elment, de a vérrel és gumibottal megerõsített párt hatalma megmaradt. Béla halála után nemzetközi megfigyelõk is azt várták, hogy összeomlik a kormánypárt, de nem ez történt. A rendkívül agilis, inkább technokratának tartott, legendásan nagy munkabírású Géza II-t jelölte a kormánypárt miniszterelnöknek, és ezzel a kivéreztetett kálmánisták utolsó reménye is elszállt a hatalom megszerzésére. Géza II-vel simán gyõzött a Béla Párt a következõ választásokon, és a kemény kezû vezetõ belebonyolódott a nemzetközi diplomáciába.
Géza II. már öt éve vezette az országot, amikor 1146-ban elõször gyûlt meg a baja késõbbi fõ ellenfelével, a korabeli magyar sajtóban csak "a fattyú"-ként emlegetett Borisszal. Kálmán éppen azért vált el ukrán feleségétõl még 1114-ben, mert Boriszt hordta az asszony a szíve alatt, márpedig - ahogy az akkori bulvársajtó fogalmazott - "Kálmán az állam ügyeinek sok gondja miatt akkor már hónapok óta nem ismerte meg test szerint asszonyát". A külföldön világra jött Borisz azonban úgy érezte, hogy helye van a magyar politikában. Az alig 32 éves világfi titkos kapcsolatokat épített ki a magyar ellenzékkel, és elérkezettnek látta az idõt, hogy életében elõször méhen kívül is, a saját lábán Magyarországra lépjen. Kicsi, de erõs magánhadseregével lépett be az országba, és sikeresen megszállta Pozsonyt. Géza II. azonban alig egy hetet adott neki, és visszaszerezte a várost. Borisz viszont életben maradt, és sikeresen Ausztriába menekült. Ott Jasomirgott Henrik bajor nagyvállalkozótól kapott munkát, és Európa-szerte ismert playboy és vállalkozó lett, Jasomirgottal fél Európát õk látták el fegyverekkel.
1147-ben Géza II-t hasonló kihívás érte, mint annak idején Kálmánt: a NATO újabb háborút indított a nemzetközi terrorizmus ellen a Közel-Keleten, és a szövetség ismét számított Magyarország segítségére. Géza II. júniusban jóváhagyta, hogy több ezer német katona vonuljon át Magyarországon Palesztina felé. A nyár második felében azonban még ennél is nagyobb, ezúttal francia csapatot kellett átengednie az országnak. Ez az év legnagyobb diplomáciai botrányát okozta. A francia expedíciós erõk egyik fõparancsnoka ugyanis maga Borisz volt, aki jó kapcsolatainak köszönhetõen szerezte meg pozícióját, annak ellenére, hogy addig egyetlen hadvezéri tapasztalata a pozsonyi fiaskó volt. Géza II. remek titkosrendõrsége azonban leleplezte az álnéven mûködõ "francia" parancsnokot, és azt is kiderítették, hogy Borisznak esze ágában sincs Jeruzsálemig menni katonáival: valójában a francia csapatokkal Esztergom, Székesfehérvár és Buda elfoglalására készült.
A francia csapatok már az országban voltak. A magyar kormány írásbeli jegyzékben tiltakozott a francia követnél, követelve Borisz kiadatását. A franciáknak rendkívül kínos volt az ügy, a NATO elõtt is, ráadásul kiderült, hogy a magyar kémelhárítás sikeresen beférkõzött a felsõ vezetésbe is. Lajos VII. francia köztársasági elnök végül Esztergom számára is elfogadható alkut ajánlott: Boriszt leváltják, de nem adják ki a magyaroknak, hanem egy harmadik országba számûzik. Borisz így került Oroszországba, ahol hamarosan egy hatalmas olajvállalat vezetõje lett.
Fegyveres diplomácia és a generációváltás
Géza II. a következõ években komoly erõkkel vett részt az éppen aktuális ukrán polgárháborúkban, és komoly sikereket ért el. A magyar befolyás egyre erõsebb lett a szomszédos országban. 1150-ben a magyar hadsereg annyira erõs volt, hogy sikerrel viselt háborút az ukrán puccsisták ellen és a szerb felkelõk oldalán is, egy idõben. Magyarország katonai értelemben is a térség vezetõ nagyhatalmává vált, hiszen sikerült a korábbi horvátországi és boszniai foglalásokat is megtartani.
Az 1150-es években az orosz kormány elsõsorban Borisz aktivitásának köszönhetõen szintén beleszólt az ukrajnai harcokba, a magyarok által támogatott kormány megdöntése érdekében. Egy ízben Borisz maga is megjelenik a hadszíntéren, és betört magyar területre is, de Géza II. csapatai gyorsan kiverték az országból. Jasimirgott Henrik ugyanakkor hatalmas megrendelést kapott a német hadseregtõl, és a magyar titkosszolgálat úgy tudta, hogy Magyarország miatt kell a berlini kormánynak a sok új fegyver. Az állandósult feszült helyzetet azonban Géza II. és hivatalnokai hihetetlen diplomáciai érzékkel, és a magyar hadsereg segítségével ügyesen megoldották. Elsõsorban a hagyományos orosz-német rivalizálást sikerült kihasználnia a magyar kormánynak.
A folyamatos háborús hisztériát az 50-es évek végén megpróbálta kihasználni egy kicsi, de radikális magyar csoport is. Élükre István IV. állt, aki még a Béla II.-kormány idején volt országos rendõrfõkapitány. A mellõzötté vált fõrendõr saját pártot alapított, de amikor fegyveres milíciákat is szervezni akart, akkor Géza II. lecsapott a szervezetre, és tagjait súlyosan megbüntette. István IV. azonban kicsúszott az államvédelmisek kezei közül, és elõbb Berlinbe, majd pedig Moszkvába menekült, ahol Borisszal együtt már ketten is készen álltak egy Magyarország elleni támadás megszervezésére. Sõt, hamarosan László II., Géza egy másik politikai ellenfele is követte õt Moszkvába, mondván nem érzi már magát biztonságban Magyarországon. László II. szintén a Béla-kormány idején dolgozott a Miniszterelnöki Hivatalban, és mellõzve érezte magát a pártban, melyben a 60-as évek elejére a régi párt-elitet már teljesen háttérbe szorították Géza emberei.
Géza II. 1162-ben meghalt, és a külföldön várakozó régi "nómenklatúrások" nekiestek a "technokratának" nevezett Géza-féle elitnek.
Anarchia Magyarországon
A következõ néhány évben szétesett a stabil államhatalom Magyarországon. Géza II. után a kormánypárt István III-at jelölte miniszterelnöknek, aki a technokrata irányzat fiatal politikusa volt. A régi, még Béla II idején nagy karriert befutott keményvonalasok azonban szinte azonnal támadásba lendültek. Néhány hónapja volt még csak István III. hivatalban, amikor hazaérkezett elõször István IV., majd László II. is. Orosz támogatással, részben a Borisz-féle olajmilliárdok felhasználásával mindketten komoly fegyveres erõket szerveztek, és István III. elmenekült az országból.
László II. ekkor ideiglenes kormányt alakított, melyet egyetlen nyugati ország sem ismert el, de István IV. is csak úgy támogatta, hogy közben saját fegyvereseit nem engedte felesküdni az új "nemzeti megmentési kormány"-ra.
László II.-nek nem volt ideje választásokon legitimizálnia hatalmát, mert a kiírt referendum elõtt néhány héttel, 1063 januárjában, váratlanul meghalt. Az MTI szûkszavú, és egyetlen hivatalosan megerõsített hírében arról számolt be, hogy infarktus végzett vele irodájában. Az emberek azonban biztosak voltak benne, hogy valamelyik István valamelyik ügynöke végzett vele. A rejtély örökre titok maradt.
László II. halála után egy héttel István IV. csapataival megszállta a fõvárost, és új kormányt alakított. Egyik elsõ intézkedése az volt, hogy látványos temetést szervezett Székesfehérváron László II-nek. Néhány "Temet a gyilkos!" matrica és plakát tûnt fel a város utcáin, az üggyel kapcsolatban többeket letartóztattak.
István IV.-nek szintén csak fél év kormányzás jutott. István III. ugyanis nyáron Ausztria felõl hadjáratot indított, és sorra csatlakoztak hozzá a nyugati megyék. Székesfehérvárnál ütközött meg egymással a két István, és III. gyõzelmet aratott. István IV. orosz testõreivel ismét Moszkvába menekült.
István III. gõzerõvel látott hozzá az ország rendbetételéhez. A kormánypártot átnevezte Géza Pártnak, mert úgy érezte, hogy Béla Párt néven már túl sok frakció próbált hatalomra törni. Az új párt fényes gyõzelmet aratott a választásokon. Sikerült úrrá lennie a boszniai zavargásokon is, ahol István IV. is szervezkedni próbált. Vele 1165 április 11-én magyar mesterlövészek végeztek, egy észak-bosnyák kisváros szállodájában. István III. annyira erõsnek érezte magát, hogy Székesfehérváron nyilvános temetést rendezett neki. István III. 1169-ben komoly hiteleket vett fel a Valutaalaptól, hogy a belharcokban megroggyant magyar gazdaságot rendbe tegye. 1172-ben halt meg, és viszonylag stabil országot hagyott maga után, a zûrzavaros esztendõket követõen. Halála után néhány órával azonban egy repülõgép szállt fel Esztergomból, mely befolyásos magyar vezetõket vitt Moszkvába. Egy erõs hatalmi klikk ugyanis az István IV. szürke eminenciásának is tartott, dúsgazdag olajvállalkozót, Béla III-at akarta hazahívni.
(folytatás következik)
