-Érdekel mik ezek a plakátok és hogy is kerültek ide.
-Köszönjük érdeklõdésedet! A plakátokat a Magyar Jövõ Csoport aktivistái helyezték el. Szervezetünk a Hungarista Mozgalom aktív tagjaiból áll, célunk nem más, mint az, hogy 50 év bolsevik, majd liberális hazugságáradata-agymosása ellenére megmutathassuk a magyar Nemzetiszocializmus, a Hungarizmus világképét-eszmerendjét Nemzetünknek. A Magyar Jövõ Csoport hitvallása a "vegytiszta" Hungarizmus, olyan alapmûvek alapján, mint a mártír Nemzetvezetõnk által írt Út és Cél, a Cél és Követelések vagy a Nagytér, élettér, vezetõnép (szerintem Te is biztosan olvastál már ezek közül). Küzdelmünkkel ki akarunk lépni a pusztán "baráti társaság" szintbõl és néhány év múlva párttá fogunk alakulni. Jelenleg az elõszántás munkálatai folynak: legfontosabb tevékenységünk a heti rendszerességgel megtartott gyûlések illetve ideológiai szemináriumok. Ezekre - ahogyan minden más tevékenységünkre is - szeretettel várunk Téged és minden magyar Testvérünket. Rendezvényeink teljesen nyilvánosak (bárki jöhet) és természetesen díjmentesen látogathatók.
Helyszínük: Bp. IX. Üllõi út 51 Magyar Világ Klub helyisége (megközelíthetõ a 3-as metró Ferenc körúti megállójától) Idõpontjuk: minden kedden 18 órától elõadás a Hungarizmusról, minden szombaton 18 órától Út és Cél-szeminárium (kötetlen beszélgetés történelemrõl és az Eszmérõl). Honlapunk beköszöntõszövege már most elérhetõ a http://mjcs.srv.hu címen, a többi menüpontot fokozatosan töltjük fel.
Kitartás! Éljen Szálasi!
A mielõbbi találkozás reményében,
Faltörõ
Kedves Faltörõ!
Kevéssé ismert történelmi tény, de a náci koncentrációs táborok alfája és origója volt az a honlap, amit még 1927-ben hozott össze Hitler és Goebbels. A dolog ártatlan viccelõdésnek indult, két fiatal német srác azt gondolta, hogy remek vicc lesz összehozni egy olyan oldalt, amelynek a mondanivalójával ugyan egyáltalán nem értettek egyet, ám minden bizonnyal sok képzetlen olvasót fel fog idegesíteni.
Arra azonban nem számítottak, hogy a honlap címe két nap alatt eljut szinte valamennyi email-címmel rendelkezõ német polgárhoz, akiknek a többsége kritika nélkül azonosult az ott közölt ordas eszmékkel. A többi már történelem.
Üdv,
Matula
Kedves Bence!
Tetszett az angliai élménybeszámolód, csak kíváncsi lennék, hogy te vagy-e a fõszereplõje. Azaz: saját élmény alapján készült, vagy az, aki egyes szám 1. személyben meséli a sztorit egy fiktív alak? Igazi jelentõsége nyílván nincs, egyszerûen csak kíváncsi vagyok!
minden jót: bs
Kedves bs
Modern, posztmodern, vagy poszt-posztmodern? Él még a szerzõ, vagy elütötte egy ökrösszekér? Vajon Homérosz tényleg létezett, vagy eleve többen volt, vagy X? Shakespeare mûveit tényleg egy másik, Shakespeare nevû ember írta? Borges novellái tényleg csak irodalmároknak való kakagombócok, vagy a létünk korlátait feszegetõ, kristálytiszta remekmûvek? Szélhámos-e David Lynch? Tényleg meghalt negyven éve Paul McCartney? Who´s afraid of Virginia Woolf? Vannak kérdések, amelyeket jobb fel sem tenni.
Üdv,
Matula
Kissé elfogultak vagytok "Kongó Köcsög Müller" ellenében, nemdebár.
Mire föl?
- G
Kedves - G!
Sajnos most le kell szögeznünk, hogy ezt a levelet nem mi küldtük saját magunknak, hogy aztán ismét belerúghassunk a népszerû elõadómûvészbe. Minden erre mutat, de esküszünk, hogy nem. Tényleg nem. A legkevésbé sem. Ha bele akarnánk rúgni, akkor egyszerûen belerúgnánk, de páros lábbal és akkorát, hogy azt higgye, õ a Menyhárt Jenõ.
Ûdv,
Matula
Hellóbelló,
A legutóbbi szám szar volt.
Üdv,
zombi
Hé, Müller!!!
Kapd be a faszunk!!!!
Üdv,
Matula
Kedves fijjugg!
Alapvetõen rendben vagytok, alapvetõen el is olvasom a cikkeiteket. Néha persze vannak szarok is, de hát istenem, ugye ha nagymamám sárga lett volna meg kereke is lett volna... hehe.
De nem ezért írok, hanem mert arra gondoltam, hogy kurrrrvára kellene nektek vidéki tudósítói hálózat. A magyar valóság kell a Matulára inkább, nem az idõnként elviselhetetlen belvárosi nyavalygásotok.
Azért hajrá!
S.Ára
Kedves S.Ára!
Alapvetõen nincs igazad. És intoleráns is vagy.
Neked, ropogós mellû vidéki magyar lyánynak is el kellene fogadnod, hogy a belvárosi nyavalygás is a magyar valóság része. Sõt, tulajdonképpen nem is valósabb és magyarabb semmi a belvárosi nyavalygásnál. Az ekét tényleg fogalmunk nincs, melyik végén is kell megfogni, de hidd el, amikor nyavalyogni kezdünk, csak úgy ömlik belõlünk a magyarság.
Üdv,
Matula
