Magyari Péter: Jó estét kívánok a kedves nézőknek, szervusz Márton! Eljött a nagy nap. A legnagyobb sportünnep, amire négy éve várunk, és legközelebb csak négy év múlva élhetünk át újra. A tömeggyilkos sport legfontosabb eseménye, a világbajnokság döntője következik néhány percen belül. A baseli Szent Jakab stadion százötven kilométeres körzetében hónapok óta nincs szabad szoba, a világ 114 országában közvetítik élőben a mai mérkőzést. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy százmilliók figyelik lélegzetvisszafojtva a tömeggyilkosság legnagyobb ünnepét.
Bede Márton: Gombóccal a torkomban köszöntök én is mindenkit. Egyszerre vagyok boldog, hiszen hamarosan a döntőt izgulhatjuk végig, ugyanakkor viszont szomorú is egy kicsit, mivel ma véget ér ez a csodálatos tömeggyilkos világbajnokság. Mi magyarok talán egy kicsit nosztalgiával is figyeljük majd ezt a mérkőzést, hiszen ötven évvel ezelőtt éppen ugyanitt bukott el a legendás Aranycsapat a labdarúgó világbajnokság döntőjében. És ha már évfordulóknál tartunk: tegnap a világbajnokság szinte összes résztvevője közösen ruccant át Normandiába, hogy együtt emlékezzenek meg a partraszállás hatvanadik évfordulójáról.
MP: A mai este azonban már csak két emberről szól: Matsui vagy Sztálin? Matsui vagy Sztálin! Sztálin vagy Matsui! Hihetetlen hangulat van a helyszínen. A japánok nem számítottak a döntőbe jutásra, ezért az utolsó pillanatokban kellett megszervezni több tucat charter gép fogadását, hogy a távol-keleti szurkolók a helyszínről drukkolhassanak. Bezzeg orosz vállalkozók jó előre felvásároltak több ezer jegyet, csak Abramovics 2000 jegyet ajándékozott csukcsföldi árváknak, akik szinte a teljes hatos szektort elfoglalják. Márton, te évtizedek óta közelről figyeled a sportág fejlődését. Én remekül szórakoztam, de most mint szakértőt kérdezlek, mi a véleményed az idei vébéről?
BM: Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Talán kissé lassan melegedtek be a versenyzők, sokukon érződött, hogy évek óta nem láttak közelről vért. Az elődöntők azonban már minden várakozást felülmúltak, a Sztálin-Hitler összecsapásról érzésem szerint még évtizedek múlva is játékfilmek fognak készülni.
MP: A statisztikák mindenképpen rekordok sorozatáról árulkodnak: 470 467 eladott jegy, tizenhatosra bővült mezőny, 34 921 halott és 64 802 sebesült a küzdőtéren. Ezek mind új csúcsot jelentenek, és hát a házigazdák is elégedettek lehetnek, nincs még végső költségvetés, de már bizonyos, több tízmilliós svájci frank nyereséget fog mutatni a mérleg. A nemzetközi tömeggyilkos-sport szövetség is annyira elégedett, hogy lehetséges, négy év múlva 24 résztvevősre bővítik a mezőnyt.
BM: Ha már az előbb megemlítettem az ötven évvel ezelőtti futballmeccset, el kell mondanom, hogy most is hasonló a helyzet, csak ezúttal a magyar csapat Sztálin, a német pedig Matsui, ha nem teremtettem ezzel totális zavart a kedves nézők fejében. Mind korábbi eredményei, mind a torna korábbi mérkőzésein mutatott formája alapján szinte mindenki elképzelhetetlennek tartja, hogy ne Sztálin nyerje meg a mai döntőt. A Neue Züricher Zeitung szerint például - idézem - "Ezt a meccset Matsui nem nyerheti meg. Csak Sztálin veszítheti el".
DÖNTÕ
 |
MP: Még ma kiderül. A mérkőzés egy perces néma csenddel kezdődik, a negyeddöntőben elhunyt ruandai Joseph Nyanguru emlékére.
BM: Mielőtt elkezdődne az öldöklés, hadd mondjam el gyorsan, hogy egyvalami azért mégis van, ami Matsui győzelme mellett szól. A történelem során az orosz medvét csak egyetlen egyszer sikerült két vállra fektetni, mégpedig a japánoknak 1905-ben. A nézőtéren összezsúfolódott távol-keleti szurkolók mindent meg is tesznek, hogy ezzel zavarba hozzák Sztálint, egy hatalmas transzparensen csupán ennyi áll: Port Arthur.
MP: Ezúttal a versenyzők nem az eddig ismert rend szerint egymás után mutatják be produkcióikat. A döntőben a sportolók egymással szemben kell hogy bizonyítsanak. A "hirtelen halál"-nak is nevezett rendszer 1972 óta szerepel a döntők programjában. Matsui és Sztálin egyszerre jelennek meg az öltözők kijáratánál! Mehr Blut! Mehr Blut! Villog az eredményjelző táblán. Azt hiszem megkezdődött.
BM: Érdekes látvány a két klasszis, ahogy egymással szemben méregetik egymást. Sztálin arcán talán a torna során először mintha valami érzelmet vélnék felfedezni, mindenesetre érdeklődéssel szemléli japán ellenfelét. Matsuinak viszont arcizma sem rebben, szenvtelen arccal néz a grúz szemébe. Érdekes, hogy míg a minden fedél alá bekukkantó bulvársajtó zaftos történetek tömkelegét szállította az utóbbi néhány napban Sztálin magánéletéről, addig Matsuiról szinte semmit nem tudunk.
MP: Matsui szerelme a gyilkolás, míg Sztálinnak lételeme az ölés, ahogy Moldova György írta egyik feledhetetlen regényében. Sztálin és Matsui a kezdőkörbe léptek. Luo főbíró szájába veszi a sípot. Megfújja. Suttogva folytatom, teljes a csend a stadionban. A versenyzők farkasszemet néznek egymással. Sztálin mintha most hunyorítana. Matsui hirtelen támadásba lendül. Nekimegy Sztálinnak és belemar az arcába. Sztálin elhajol. Matsui üvölt és megpróbálja lefejelni Sztálint. Egyoldalú eddig a harc.
BM: Ha tudnám, mi japánul a blitzkrieg, akkor már mondanám is. Sztálinnak mindenesetre nincs ínyére a dolog, és szovjethez talán méltatlanul visszavonulót fúj. Az öltözőkből máris előbukkan néhány hadosztálynyi páncélos, és Matsui felé indulnak. Ha itt a puszta embertömeg lesz a döntő, Matsuinak nem sok esélye lesz a vörös henger ellen.
MP: Megszólaltak a Sztálin-orgonák, alig tudom túlkiabálni a rakétavetőket! Micsoda káosz, japán repülőgépek bombázzák a gyepet! Elviselhetetlen már a forróság a robbanások okozta lángoktól! A lelátó alsó karéján ülők közül többen megpörkölődtek! Márton, Márton, jól vagy? Alig látok a füsttől, a közvetítőpáholyban is ömlik a füst és khmm, ehhmmm, bocsánat, nagyon meleg van most itt...
BM: Én sem látlak, de a hangod szerencsére még hallom. Szerencsére a szervezők mindenre gondoltak, ezért most gyorsan bekapcsolják a hatalmas ventillátorokat, amelyek pillanatok alatt elűzik a stadionból a sötét füstfelhőt. A táj egészen apokaliptikus, Matsuinak most minden bizonnyal eszébe jutnak Hiroshima romjai, hiszen bár Sztálin atomot nem vetett be, a tökéletes összképhez már tényleg csak lefoszló bőrű meztelen kislány hiányzik.
MP: A gépfegyverropogástól viszont még alig hallani valamit, próbálok üvölteni, elnézést, ha berekednék, és ettől furcsa kappanhangom lenne később esetleg. Te jó ég, a japánok egy anyahajóval jönnek elő, amiről tucatnyi gép száll fel. Mit csinálnak ezek a gépek? Hát minden pilóta megőrült?! Ezek nekimennek egyenesen a katyusáknak, nem is lövik őket, csak belevezetik őket! Irgalmatlan, Matsui duplán öl, a japán pilóták szovjet dandárokat visznek magukkal a halálba.
BM: Továbbra is azt mondom, Matsuinak hiba egy ilyen jellegű adok-kapok, szemet-szemért játékba belemenni. Még ha minden kamikáze tíz szovjet katonát is visz magával a sírba, a japánok akkor sem tudnak mit kezdeni a vörösök hihetetlen túlerejével. Lám, el is fogytak a felkelő napos gépek. Időközben azonban a pálya olyan mértékben roncsolódott, hogy érzésem szerint már alkalmatlan egy ilyen rangú mérkőzés bonyolítására. Talán Sztálin és Matsui is ráébredtek erre, hiszen úgy tűnik, mindketten tanácstalanul állnak a kezdőkör maradványaiban.
MP: Fütyül és pfújol a közönség, talán igazságtalanul is egy kicsit, hiszen eddig is fantasztikus öldöklést láthattunk, azt hiszem ilyenkor szokás azt mondani, hogy megnyíltak a pokol kapui. A nézők persze érthetően ünnepelni akarják a győztest. Mi történik ilyenkor? Az elégett hullák orrfacsaró bűzében álldogálnak az ellenfelek. Márton, lehet, hogy ma nem avathatunk világbajnokot?
BM: Ha a versenyzőkön múlik, akár kettőt is. Matsuit először látom mosolyogni a tornán, ahogy előbb kezet nyújt Sztálinnak, majd át is öleli a bajszos grúzt. Komikusan hat a kis japán, mintha egy méretes fatörzset próbálna átfogni. A közönség egyre ingerültebb, mindkét tábor azt várja, mikor állít kedvencük ellenfele hátába egy konyhakést. Ennek azonban semmi jele, most éppen Sztálin paskolgatja barátian Matsui arcát.
MP: Furcsa ez a befejezés. Nem mondom, hogy szemen köpik a gyilkolást, mert mindketten mérkőzésről mérkőzésre kitettek magukért, de azért furcsa ez nekem. Pláne, hogy kedélyes piknikezés kezdődik, kérem szépen, kedves nézőink, Matsui friss bálnahússal kínálja Sztálint, és jóízűen falatoznak. Talán még vicceket is mesélnek egymásnak, sajnos a térmikrofonok csak a partvonal mentén vannak kirakva, nem halljuk, hogy miről beszélgetnek ilyen kedélyesen.
BM: Az idilli piknikhez Sztálin is igyekszik hozzájárulni. Zubbonyából előhúz egy újságpapírral bedugaszolt vizesüveget, és két méretes poharat színültig tölt belőle. Ő le is húzza egyben, ám Matsui arckifejezéséből arra következtetek, hogy nem a Léna friss vizébe kortyolt most bele. Gyorsan erőt vesz magán, és ő is kiüríti poharát. Sztálin mosolyogva veregeti hátba, uborkával kínálja, és újból tölt mindkettejüknek.
MP: Kedélyes kocsmázássá változott az este. Javaslom, aki otthon dühöng a képernyő előtt, vegyen elő egy üveget, és igyon a játékosokkal. Szerintem megérdemlik: ha egyformán nagy gyilkosok, akkor egyformán nagy gyilkosok, itt nincs értelme tizenegyes párbajnak. Ejnye, de mintha Matsui nem élvezné ennyire a helyzetet. A negyedik poharat alig akarja elfogadni, és mintha remegne ez a kis ember. Furcsán dülöngél ültében, és nagy mozdulatokkal gesztikulál.
BM: Mérgezett nem lehet a vodka, hiszen Sztálin is ugyanazt issza, és ő szemmel láthatóan kiváló hangulatban van, most éppen valami ősi orosz népdalt énekel arról, hogy Oroszország Anyácskát soha nem hagyja el Cár Atyuska, és hej de szépek az ikonok Nyizsnyij Novgorodban. Matsui közben mintha eszméletét vesztette volna, teljesen mereven, fennakadt szemekkel fekszik, kezében egy üres poharat szorongatva.
MP: Ezek megdöbbentő képek. Matsui öklendezni kezd és teleokádja a kiégett gyepet. Jaj, istenem, szerencsétlen japán hörögve okádik, és közben Sztálin újra teletölti a poharát. Sztálin csak mosolyog, felhúzza szemöldökét, kicsit hátba veregeti a nyeldeklő Matsuit. Kész, Matsui ezt nem bírja tovább. A hátára fekszik, talán elalszik. Így lesz vége a találkozónak?
BM: A pályára berohan néhány svájci orvos, és kétségbeesetten küzdeni kezdenek Matsui életéért. Szívmasszázs, mesterséges lélegeztetés, van itt minden. Sztálin közben ismét jelét adja kiváló humorának, egy gyógysört nyújt a haldokló japán felé. Itt azonban már nincs mit tenni, a ruandai Nyanguru után újabb sportember távozik a pályáról fekete nejlonzacskóban.
MP: Sztálin igazi férfias küzdelemben lett világbajnok. Kedves nézőink, befejeződött a 2004-es tömeggyilkos világbajnokság! A győztes: Joszif Sztálin, Grúzia! Csodálatos vébét láttunk, fantasztikus karaktereket, és megmondom őszintén, Sztálin szerintem megérdemelten nyert, valóban legjobb volt a legjobbak között. A bajnok mámoros arccal integet, és rajongói egy hatalmas, legalább tízszer tíz méteres Sztálin-portét húznak ki, alatta ugrálnak a szurkolók. Néhány pillanat, és Luo főbíró átadja a kupát.
BM: Kedves nézőink, búcsúzik Svájc, búcsúznak a tömeggyilkosok és búcsúzunk mi is. Négy év múlva ismét találkozunk.
