Versenyzõ bárki lehet, aki mértékadó közírói munkássággal rendelkezik. Elsõ versenyzõnket a Matula állandó szerzõje, Protarics Jenõ jegyzetíró szorongatja meg. Protarics úr a Népszabadság majd a Népszava publicistája volt, azonban sikerült végleg elhódítanunk a baloldali érzelmû nyugdíjas szerzõt.
Házi bajnokunk kihívója egy ugyancsak nem mai gyerek, de nem ám: õ Pilháááááááál György, a Magyaaaaaaaaaaaaar Nemzet Tollhegyen sorozatának szerzõje! Pilhál korábban a Magyar Hírlapnál dolgozott, és a sportújságírás faragott belõle éles eszû, nyelvileg igen leleményes szerzõt, a központozás nemzeti érzelmû nagymesterét. A verseny szabályai: a dolgozatok megírására két órát adunk, a publicisztikákat egy elõre megadott témára, aktuális eseményre kell komponálni, a terjedelem maximum egy flekk lehet. A mûveket röviden értékeljük, és gyõztest hirdetünk.
Téma: Április 20-ával lejárt a brókerbizotság mandátuma, az utosó ülés hat percig tartott. Sem az ellenzék, sem a kormánypárti képviselők nem adták elő jelentéstervezetüket, amelyből a testület munkáját lezáró bizottsági zárójelentés készülne.
Kedves gyerekek! Marhulni lehet, sõt a szellemesség a vita legjótékonyabb ösztönzõje. A Matula Magazinról úgy gondolom azonban, otrombaságokkal, mások (köztiszteletben álló személyek!) személyiségi jogainak semmibe vételével egyszerûen utolsó bugris dolog szórakozni. Hogy mégis elfogadtam a kihívást, annak tisztán pedagógiai célzata van. Tanuljatok tisztességet és könnyed szellemességet. Többet ésszel, mint erõvel! - Pilhál György
Komédia a homokozóban
Komédiának nevezte a brókerbizottság utolsó ülésén a testület féléves munkáját a szocialista Tóth Károly. Tette ezt az után, hogy a bizottság munkáját lezárni hivatott jelentéshez készült szocialista tervezetet sem volt hajlandó felolvasni. A sajátját sem. Tekintetes párttitkár úr! Miért nem olvasta fel, mi is kíváncsiak lettünk volna! Talán fél valamitõl? Önnek lehet, hogy komédia, ami itt zajlik, az ön kenyéradóinak (a kormány, vagyis a gyengébbek kedvéért: az adófizetõ állampolgároknak) már annál kevésbé! Komédia? Kutyakomédia.
Ön azt üzente Demeter Ervinnek, elmehet a saját jelentéstervezetével a homokozóba játszani. Mi meg azt üzenjük magának innen a Zöldtetõs vendéglõ kultúrköreibõl vitéz battonyai Tóth Károly, hogy maga kászálódjon ki a homokozóból végre, és ne Demeter Ervint hívja oda komédiázni! Tudja, nekünk itt nem mosolygásra áll a szánk, amikor minden idõk legnagyobb sikkasztási botrányáról van szó, tisztelt bohóc úr!
Maguk valóban nem félnek, kedves Tóthék? Nyakunkon az európai parlamenti választás (Igaz, a maguk nyakába inkább kötelet látna szívesen egynémely derék kultúrember innen a Zöldtetõsbõl...), és maguk még mindig nem félnek! De úgy tûnik, ha a saját maguk igazára sem kíváncsiak, akkor úgyis mindegy, komédiázzanak még egy csöppöt. Júniusban majd eldöntjük, kinek van igaza, talán majd abból tanulnak. De az nem ám komédia lesz!
Értékelés: Igazi remekmû! Nem véletlenül Pilhál György a magyar nemzet Pilhál Györgye! A téma felvezetése a tõle megszokott objektivitással történik, hogy aztán a következõ sorok könnyed nyelvi játékával és szarkasztikus hangnemével adjon csattanós választ a szerzõ. Külön dicséret jár a találó jelzõkért ("vitéz battonyai"), és az utolsó szakasz kérlelhetetlenül kemény mondataiért, amit ügyesen ellensúlyoz az egyenesen irodalmi közeggé esztétizált vendéglõ, Pilhál állandó "dolgozószobája".
Elõször is köszönöm a Matula Magazinnak, hogy korom ellenére egy fiatalos laphoz kerülhettem, és publicista vénámat a jövõben nem elszorítanom, de kibontakoztatnom kell. Nagy kihívást jelent számomra, hogy az ország legismertebb publicistáival mérhetem össze tudásomat, és csak annyit mondhatok: állok elébe! - Protarics Jenõ
Már megint a Fidesz
Brókerbotrány. Már akkor is a hideg rázott ki, amikor a televíziókészülék elõtt a pénztárcámban kutakodva, meghallottam ezt a nevet. Éppen hó eleje volt, nyugdíj pedig még sehol. Hiába vártam a milliárdos szatyrokra, csupán hetvenezer forint érkezett bõrtáskában. Brókerbotrány. Hát a nyugdíj talán nem botrányos? Mindegy, hozzászokhattunk már, hogy mindig másról van szó. Aztán õsszel megalakult a brókerbizottság a Parlamentben, és vártuk, kiderül-e az igazság, és ha igen, mi az?
Egy nagy nulla, kérem szépen! Az igazság az, hogy nincs semmiféle igazság. Ez pedig a végletekig elkeserít. A lakóközösségben már szólássá vált, és újból csak ezt hajtogathatjuk: Már megint a Fidesz. Én kérem szépen az egypártrendszerben nõttem fel. Ismerem tehát annak elõnyeit és hátrányait, de tisztában vagyok természetesen a demokrácia rendszerével is. Tudom, és bár mindenki tisztában lenne azzal, hogy az ellenzék feladata nem az, hogy ellehetetlenítse a kormány munkáját, hanem épp ellenkezõleg, segítséget kell nyújtania a nehéz kérdésekben.
A brókerügy pedig igen nehéz dió, a szálak nagyon összekuszálódtak. Úgy látszik, Demeter Ervin a kusza dolgokat szereti, csak nem a torzonborz bajuszával gondolkodik? Mert mirõl szólt ez az egész szemfényvesztés? Vagy önöknek nem tûnt annak? Én tapasztalatból beszélek, tudom, hogy mire ment ki a játék. A gazemberek és a bûnözõk megpróbálták eltûntetni a nyomokat, akár annak az árán is, hogy szocialista politikusok hírnevét bemocskolják. Demeter és két szárnysegédje látványos és mindenféle jogi meglapozottságot nélkülözõ akcióikkal csak a hírverésben voltak érdekeltek, majd kétségbe vonták Tóth András szavait, hogy minden ilyen "fantáziamorzsából" aztán jót lakmározzon a szélsõjobboldali Magyar Nemzet! Kérem szépen, csoda, hogy ezek után Tóth Károlynak nem volt gusztusa elõadni a bizottság munkájáról készült jelentéstervezetét? Segítek: nem csoda, csodák nincsenek, már megint a Fidesz van.
Értékelés: Elképesztõ merész indítás, amiben minden benne van, a brókerbotrány eleje és vége, és az a közeg (pesti lakóközösség), amiben a téma a szerzõ számára érlelõdni kezdett. Az értékteremtõ jobboldali publicisztikával szemben Protarics nem színezget, hanem észérveket sorakoztat fel (az ellenzék szerepe), hogy végül a jegyzetet lezáró, a címre és a szöveg közepére visszautaló poén hatalmasat üssön.
Szerkesztõségünk részrehajló módon Protaricsot választotta gyõztesnek. Indoklásul a kollégák elmondták, nagy tisztelõi Pilhál Gyuri bácsinak, de a Matula házi szerzõje a lényeget ragadta meg, míg a Nemzet munkatársa a felszínen tapogatózott csupán.
