Lilu pasija nem más, mint Tóth Norbi, a volt válogatott futballista. Róla azt kell tudni, hogy fiatalkorában nagyon nagy tehetségnek számított, és már tizenhat éves korában játszott a Ferencváros ellen a Magyar Kupa döntõjében. Persze, ahogy ez nálunk már lenni szokott, nem vitte sokra, pedig egy idõben olyan pletykák is szárnyra keltek, hogy az olasz Lazio csapata szeretné leigazolni. Mondani sem kell, hogy ez sosem valósult meg. Na most, Norbi egyszer még Szombathelyen elkötötte a szülõk autóját, és átgurult vele a közeli községbe, Pornóapátiba. Ez a vicces nevû település arról nevezetes, hogy már a háború elõtt volt áramfejlesztõje és fûrésztelepe. Persze a Norbi nem a fûrésztelep miatt ment, hanem csak úgy, kalandvágyból. Ahogy ott döcögött a kocsival, egyszer csak kifordult egy Skoda a Rákóczi fejedelem útjáról, és a Norbinak félre kellett kapnia a kormányt, hogy elkerülje az ütközést. "Jók a reflexeid, öcsi!" - kiabált elismerõen a Skoda vezetõje, és nagyot nevetett, mintha ennyivel el lenne intézve a dolog.
Csapó Miklósnak hívták ezt a középkorú férfit. Csak névrokona dr. Csapó Gábornak, a híres vízipólósnak, aki régebben Zalatnay Cini férje is volt. Miklóst egy idõben komolyan foglalkoztatta a dolog, hogy esetleg õ és Csapó "Dudi" ténylegesen rokonok lennének, és el is határozta, hogy utánanéz, de aztán feledésbe merült a dolog. Ezt akkor bánta igazán, amikor egyszer a rákbeteg feleségét látogatta meg az Onkológiai Intézetben, és a látogatás elõtt vásárolt egy kiló narancsot a Fény utcai piacon. Ahogy ott válogatott a déligyümölcsök között, észrevette, hogy az a nagydarab férfi elõtte, aki lendületes mozdulatokkal dobálja a sárgarépát a kosárba, nem más, mint Csapó Gábor! Nagyon megörült a találkozásnak, és hirtelen ötlettel megszólította a népszerû Dudit. "Azt ugye tudja, hogy mi ketten névrokonok vagyunk?"
A Csapó Dudi persze kicsit zavarba jött, de azért õ az életben is olyan jó svádájú, talpraesett fickó, ahogyan azt a tévében látjuk, és kezet rázott Miklóssal. "Csakugyan?" - nevetett. "Hát akkor szervusz! Akár tegezõdhetünk is!" - újra kacagott, és kért még gyorsan fél kiló TV paprikát, mert õ került sorra. "A feleségemet látogatom meg. Holnap operálják" - próbálta folytatni a beszélgetést Miklós, de a Dudi már nem nagyon figyelt rá, mert hátulról kiszúrt egy nõt, aki valamiért nagyon emlékeztette õt egy sráckori szerelmére.
Gyorsan le is rázta Miklóst, és az asszony után eredt, ami nem volt egyszerû, mert tele volt a piac nyugdíjasokkal, akiket alig lehetett odébb taszigálni. A hentespultok elõtt érte utol, és ahogy megfordult, egybõl látta már, hogy ez bizony nem a gyerekkori szerelme, hanem Barsiné dr. Pataky Etelka, aki még 1990-ben az MDF jelöltjeként indult a fõpolgármesteri székért. Barsiné dr. Pataky Etelka ismerte jól a tévébõl Csapót, és mindig is nagyon imponált neki. Ahogy észrevette a lendületesen felé tartó férfit, biztosra vette, hogy tõle akar valamit. Pedig az nem akart semmit, de már nem volt mit tenni, beszélgetni kellett. Ekkor jutott eszébe a mentõ ötlet, és kivett a kosarából egy csomag répát, Barsiné dr. Pataky Etelka felé nyújtva: "Asszonyom, ezt ott felejtette!"
Barsiné dr. Pataky Etelka persze nem vett sárgarépát, õ csak gyümölcsöt és padlizsánt vásárolt, de azért elvette azt Csapó kezébõl és rámosolygott a volt válogatott pólósra. "Köszönöm, nagyon kedves. Örülök, hogy találkoztunk." "Én is örülök" - felelte Csapó, majd gyorsan hátrafordult, és már ment is a dolgára. Barsiné dr. Pataky Etelkának mindez nagyon imponált, és kicsit sajnálta is, amiért nem hívta meg legalább egy lángosra Csapót. Annyira bosszantotta a saját tehetetlensége, hogy még a 21-es busz megállójában is ezen gondolkodott.
"Csókolom!" - zökkentette ki a gondolataiból egy köszönés. Bea köszönt, a bakfislány a szomszéd házból. Már tizenhat éves volt, és kicsit hülyén érezte magát, amiért még mindig csókolommal köszönt a felnõtteknek. Barsiné dr. Pataky Etelka sosem tartotta szimpatikusnak a lányt, akirõl elterjedt, hogy volt bent egy hetet a pszichiátrián is. Most is csak foghegyrõl köszönt neki, majd gyorsan felmászott az idõközben megérkezõ buszra, és egy olyan ülést választott, hogy véletlenül se kelljen társalognia Beával. Évekkel késõbb megbánta, hogy ilyen visszautasító volt a lánnyal szemben, hiszen tényleg öngyilkos lett, állítólag a fogaskerekû alá ugrott.
A Bea szülei elváltak, és kiskorától fogva az apja nevelte. A Bea apja egy szomorú arcú, ártalmatlan külsejû férfi volt, aki mindig lenyomta a napi nyolc óráját, és utána vagy hazament, hogy a lányával foglalkozzon, vagy pedig egy Liviu nevû, nagyszebeni születésû férfiprostituálttal találkozott. Volt hónap, hogy a keresete nagy részét ennél a Liviunál hagyta. Egyszer még egy verset is írt hozzá, amit szerencsétlen egybeesések folytán Bea talált meg. Már amúgy is labilis idegállapotban volt, és ekkor vitték be a pszichiátriára. Ott napokig nem szólt senkihez, de egy András nevû beteg az egyik nap beszélgetést kezdeményezett vele.
"Bazmeg, buzi az apám!" - mondta neki feldúltan András, aki egyébként évekkel késõbb sikeres ügyvéd lett. Bea annyira mulatságosnak találta az egybeesést, hogy hamar összebarátkozott Andrással. Még viszony is szövõdött köztük, de sajnos, az intézet falain kívül a fiú már nem vállalta a kapcsolatot vele, hanem inkább az egyetemi évfolyamtársnõinek csapta tovább a szelet. Egyikük, aki különösen tetszett Andrásnak, nem sokkal késõbb elnyert egy féléves ösztöndíjat Berlinbe. Zsófinak hívták.
Ez a Zsófi tényleg szép lány volt, de igazából egy unalmas és érdektelen alak, akirõl mindent elmond az a tény, hogy Berlinben, a világ egyik legizgalmasabb városában is csak estérõl-estére otthon bújta a könyveit, és hosszú e-mailekben ócsárolta otthoni barátainak a görög szobatársnõjét. Pedig nem volt igaza, mert Ana, a görög lány ugyan szépnek nem volt szép, viszont egy szórakoztató és kedves csaj volt, akinek mindig tök jó pasijai voltak. Egyszer az egyik pasija, Guido elvitte vacsorázni egy kiskocsmába. Ana észrevette, hogy a szemközti asztalnál ülõ, nagy fekete barkós, szõrös fiatalember egyfolytában õt bámulja. Olyan zavarba jött, hogy ki kellett mennie pisilni. Amikor visszajött, a férfi már várta a mellékhelyiség elõterében. "Csak meg akarlak hívni a következõ koncertemre. Jövõ pénteken találkozunk!" - azzal átadott egy ingyenjegyet. Ana nem merte megmutatni Guidónak, hanem csak lopva nézte meg, mi szerepel a jegyen.
Gonzales, a kanadai születésû zsidó elõadó koncertjét tekinthette meg ingyen, és ez nagyon imponált neki. Bár még nem hallotta egy lemezét sem, a barátai már sokat meséltek róla. Ana persze nem tudott sokat Gonzalesrõl, aki még otthon, Kanadában nagyon sokat szenvedett a három heregolyója miatt. Egy pszichológus azt tanácsolta neki, hogy ne titkolja, hanem éppen ellenkezõleg, legyen rá büszke, és dicsekedjen vele. Gonzales megfogadta a tanácsot, és legközelebb egy partin oda is lépett egy középkorú férfihoz: "Azt tudja, hogy nekünk kettõnkek összesen öt heregolyónk van?" - kérdezte.
"Miért, magának egy sincs?" - kérdezett vissza döbbenten a férfi, aki nem sokkal késõbb szörnyethalt, amikor lezuhant a vitorlázó repülõgépe. Alex Grabowskinak hívták a férfit, apai ágon lengyel, anyai ágon magyar származású, torontói lakos volt. Na most, az õ bátyja, Frank korábban a fejébe vette, hogy megkeresi azt a furcsa nevû községet, amelyben még annak idején az édesanyjuk született. Európában utazgatva útba ejtette Magyarországot is, ahol Szombathelyen szállt le a vonatról. Ott taxiba szállt, és növekvõ izgalommal a gyomrában közeledtek édesanyja szülõfaluja felé. A sofõr szentségelt, mert elõttük valami tejfelesszájú hülyegyerek ment, akinek nyilván az apja rakta a segge alá a kocsit, és még vezetni se nagyon tudott, de a taxis meg nem tudta megelõzni, mert a rozoga Ladával nem bírta a tempót. Egyszerre feltûnt a tábla: Pornóapáti. Frank Grabowski megilletõdötten nézte az egyszerû, de takaros házakat, vajon melyikben születhetett a mama?
Ábrándozását egy csúnya közjáték zavarta meg. A srác elõttük a megengedett sebességnél jóval gyorsabban haladt, így aztán alig tudta félrekapni a kormányt egy szabályosan közlekedõ Skoda elõl, aki éppen kihajtott a fõútra. "Jók a reflexeid, öcsi!" - kiabált a vezetõ, gúnyosan nevetve, de valójában ideges volt. "Neked meg a jó kurva anyádat, te köcsög!" - kiabált vissza az alig tizenhat évesnek kinézõ, szõke srác.
