NEGYEDDÖNTŐ #1
 |
Magyari Péter: Nagy örömmel köszöntöm a kedves nézõket a zürichi Hardurm stadionból, a tömeggyilkos világbajnokság elsõ negyeddöntõinek helyszínérõl! A verseny új korszakába lépett, az elõzõ napokon legnagyszerûbben teljesítõ tömeggyilkosok lépnek ismét pályára. A sorsolás izgalmasabbnál izgalmasabb párosításokat hozott. Márton, hogyan folytatódik most a sorozat?
Bede Márton: Üdvözlöm én is a kedves nézõket. Hallatlanul izgalmasnak ígérkeznek a negyeddöntõ összecsapásai is, a vakszerencse nem akármilyen párviadalokat hozott össze. A Nemzetközi Tömeggyilkos-sport Szövetség ugyanis ennél a sorsolásnál sem alkalmazta a favoritok kiemelését, így elvileg bárki összekerülhetett bárkivel. Az egyes mérkõzések lebonyolítása természetesen nem változott, továbbra is akármennyi idõ alatt lehet akármivel akárkiket megölni.
MP: A hivatalos prospektus arra is felhívja a figyelmet, hogy a zsûri soraiban sincs változás. Bár sokszor vitatták a Luo fõbíró vezette testület munkáját, végignézve a negyeddöntõ erõs mezõnyén nem érzem azt, hogy nagyot tévedtek volna eddig.
BM: Teljes mértékben egyetértek veled. Kihullottak már azok, akiknek nem is volt igazán helyük egy ilyen rangos megmérettetésen, és tulajdonképpen csak a nemzetközi szövetségre nehezedõ szponzori nyomásnak köszönhetõen utazhattak Svájcba. Talán csak azt sajnálom, hogy egy olyan tömeggyilkosi tradíciókkal rendelkezõ régió, mint a Balkán nem képviselteti magát a negyeddöntõkben, hiszen sem a makedón Nagy Sándor, sem a szerb Ratko Mladics nem jutott be a legjobb nyolc közé. Kesergésre azonban semmi ok, hiszen a 2004-es Tömeggyilkos Világbajnokság elsõ negyeddöntõjének részvevõi már a stadion gyepén melegítenek.
MP: Elsõként tehát a negyeddöntõk párosai közül a japán Iwane Matsui és a ruandai Joseph Nyanguru küzdhet meg egymással az elõdöntõbe jutásért. Matsui - talán emlékeznek - elegáns gyakorlatával az éppen általad hiányolt Nagy Sándort ütötte ki, Nyanguru pedig Timur Lenket utasította maga mögé. Mindketten tehát egy-egy õsi iskola képviselõjét gyõztek le, kérdés, hogy most mire mennek egymással.
BM: Ha ez nem a Matula Magazin lenne, megengedném magamnak azt a poént, hogy a versenyzõk színösszetétele engem leginkább a Milky Way kétszínû nutellájára emlékeztet, de így természetesen inkább tartózkodom ettõl a rossz szájízû otrombaságtól. A kontraszt nem csak a bõrszínben, hanem az öltözködésben is erõteljes a két versenyzõn, hiszen míg Matsui szemmel láthatóan vadonatúj katonai uniformist visel, addig Nyanguru már az elõzõ fordulóban viselt néhány ruhadarabját is elvetette, és ezúttal nyakláncát leszámítva anyaszült meztelenül lép a pályára.
MP: Ha már szõrmentén érintettük a rasszokat, akkor azért érdemes megjegyeznünk, hogy míg Nyanguru hozzá hasonló ébenszínûeket kért a rendezõktõl, addig Matsui kikötötte, hogy neki ezúttal fehérekre lesz szüksége. A sorsolás szerint Matsui kezd, amit Nyanguru feltûnõen idegesen vesz tudomásul. Egy hatalmas késsel hadonászik, és õszintén aggódom, hogy esetleg magát is megsérti vele, mielõtt a küzdõtérre léphetne gyilkolni. Sikerült talán megnyugtatni, mindenesetre leült a kispadjára, és most kis ábrákat rajzol maga elé a földre. Figyeljünk tehát Matsuira! Mit akarhat azzal a pálya felezõvonalánál ásatott folyóval?
BM: Ez engem is nagyon érdekel, mindenesetre az a tippem, hogy ha folyó van, azon bizony át kell kelni valahogy. És mintha ez a fütyörészett nóta is ismerõ lenne valahonnét... A pattogó vezényszavakat üvöltõ tábornok közben elõre kiéheztetett, torzonborz európai katonákat vezényel a folyó egyik partjára, ahol puszta kezükkel kell valamilyen most még felismerhetetlen építményt ácsolniuk.
MP: Kérem szépen, ezt is megértük: hidat és embert vernek egyszerre a stadion közepén! Érdekes színfoltja a gyakorlatnak, ahogy a híd elsõ pilléreinél vörösessé válik a folyó. Gyorsítja a munkát, hogy a lomhábbakat belelövik a vízbe, de félõ, hogy nem lesznek elegen, hogy befejezzék a mûvet. Márton, itt most az építkezés eredménye is számíthat a zsûri értékelésekor?
BM: Elvileg nem, de nem kétlem, hogy a japán hihetetlen hatékonysága végül plusz tizedpontokat is hozhat neki. Különösen úgy, hogy ismerve Nyanguru afrikai módszereit, ott várhatóan semmiféle haszonnal nem fog járni a gyilkolászás, nemhogy egy ilyen kiváló mérnöki teljesítménnyel. Itt azonban hozzátenném, hogy megértem azokat a sportbarátokat is, akik kifejezetten ellenzik, hogy a tömeggyilkosságnak magán a tömeggyilkosságon kívül más célja is legyen. Valami ilyesmire gondolhatott érzésem szerint az a kedves nézõnk is, aki Eperjes aláírással a következõ sms-t küldte: "Nem a Hídembert ültem le nézni! Ez a kis vágottszemû azonnal robbantsa fel azt a szart!"
MP: Talán a hozzá hasonló ortodoxok is megnyugszanak, ha most figyelik a közvetítést, Matsui ugyanis úgy döntött, néhány építõt meg kell kínozni. Pár európai fejét vízbe erõltetik, hogy aztán egészen elkékülve öklendezzenek egy kicsit, majd szuronyokkal szurkálják meg remegõ testüket. Közben a híd szélén akasztanak is, a meleg tavaszi szellõ szinte játszik a csüngõ testekkel, már elnézést a romantizáló beszédért. A fõ, hogy a gyilkolás rendben folyik.
BM: Ilyen szenvedéseket John Rambo közlegényen kívül bizony nem sokan élnének túl, és napi négy deka rizsnyi fejadag mellett talán õ sem. Nem is hallom már a foglyokat a Híd a Kwai folyón híres betétdalát fütyörészni. Matsui tábornok ruhája és fehér kesztyûje továbbra is makulátlan, úgy várja a zsûri döntését, mintha éppen a frissen elfoglalt Szingapúr valamelyik angol bárjában kortyolgatna egy hûsítõ koktélt.
Luo: A zsûri pontjait ismertetném. Lozano: 6,6; Phan: 8,4; Biesenhaus: 7,5; Tercsenko: 6,2; Luo: 7,1. Összesítve tehát 7,16.
MP: Kedves gesztus, hogy a zsûri eredményhirdetésével egy idõben a Hiroshima Memorial Foundation felajánlotta, megszervezi a híd darabjainak elárverezését, és a befolyó összeget jótékony célokra fordítják. Figyeljünk azonban Nyangurura, aki aztán tényleg önmagát adja, a nyakában lógó majomkörmöt továbbra sem egészítette ki más ruhadarabbal. A ruandai már a kispadon is feszültnek tûnt, most viszont nincs, ami megállíthatná. Késével sorra vágja le rimánkodó áldozatai alkarját. Érdekes, hogy Matsuinak mindig egy meztelenkedõ ellenfél jut, Nagy Sándortól láthattunk hasonló tobzódást utoljára.
BM: Talán magyarázatot adhat Nyanguru eszeveszett tombolására az a fehér por, amit idõnként beledörzsöl a homlokán található nyílt sebbe. Amióta Afrikában is elérhetõ népi szórakozássá vált a kokain élvezete, a kontinens tömeggyilkosai még sikeresebbé váltak. Mivel a nemzetközi szövetség döntésének értelmében ezen a világbajnokságon csak két szer, a lucerna és a boróka minõsül doppingszernek, Nyanguru serkentõszere ellen nem lehet kifogást emelni.
MP: Nyanguru önfeláldozó küzdelme mindenképpen tiszteletet érdemel. Elképesztõ dinamizmussal vág el torkokat és metsz fel hasfalakat. Sokszor arra sincs ideje, hogy a szemébe spriccelõ vért rendesen kitörölje, talán csak az Ószövetség legendás katonái küzdhettek ilyen fanatikus hévvel. Ugyanakkor a modern technika nélkül közel sem tud annyi embert legyilkolni, mint sok más versenyzõ. Nem tudom, hogy a lelkes amatõrizmus mire lehet elég ezen a szinten.
BM: Én problémásnak érzem Nyanguru hozzáállását, és elsõsorban a repertoár egysíkúságával van bajom, ahogy ezt már a Timur Lenk ellen vívott nyolcaddöntõje közvetítésekor is többször elmondtam. Ha emlékeznek a kedves nézõk, a ruandainak végül csak egy paraszthajszállal sikerült legyõznie a szilaj mongolt, és az akkori teljesítményének lekopírozása érzésem szerint kevés lesz Matsui tábornok lekörözéséhez. Ha nem vet be sürgõsen valami csodafegyvert - és szerintem a bozótvágó késen kívül nem ismer egyet sem - akkor már utazhat is vissza hazájába hutukat mészárolni.
MP: Te jó ég! Atyaisten! Ezúttal igazi dráma történik! Nyanguru a kíméletlen öldöklés közben összecsuklott! Összeesett a pálya közepén, és nem mozdul. Idegtépõ pillanatok ezek, a stadionban a döbbenettõl hirtelen mindenki elnémult. Orvost, hívjanak orvost! Elképesztõ, kérem szépen, elképesztõ. A megzavarodott áldozatok odasereglenek Nyanguru köré, ütni és rugdosni kezdik a sportolót! Én ilyenre nem emlékszem, eddigi közvetítéseim során ilyen soha nem történt meg. Az orvos és a gyúró egyszerûen nem fér hozzá, mert az áldozatok egyre vadabbul ütlegelik. Ez félelmetes és riasztó, a Heysel Stadion drámájához fogható elfogadhatatlan történés. Úristen, valaki letépte Nyanguru nemi szervét és a közönség felé lóbálja. Hol késnek a rendfenntartók?! Ezért nagyon kemény büntetésre számíthatnak a szervezõk.
BM: Azért ne szörnyülködjünk egy kis kegyetlenség láttán, elvégre ez mégis csak egy tömeggyilkos verseny! A szerepek valóban felcserélõdtek, de a sport fanatikusaként én ezt is tudom értékelni. A zsûri mindenesetre poszthumusz pontozza Nyanguru teljesítményét.
Luo: Lozano: 5,3; Phan: 4,3; Biesenhaus: 3,6; Tercsenko: 5,5; Luo: 4,0. Összesítve 4,54, a továbbjutó természetesen a japán Iwane Matsui.
Iwane Matsui: Eddigi két ellenfelemet egyformán gusztustalannak találtam. Ha a következõ fordulóban is egy vademberrel kell találkoznom, visszalépek a versenytõl, és országom is vissza fog térni a mocskos külvilágtól való teljes elzártsághoz.
Joseph Nyanguru: Sajnálom, hogy meghaltam a mérkõzés közben.
NEGYEDDÖNTŐ #2
 |
MP: Megmondom õszintén, nehéz az elõzõ tragédia után visszarázódni, mindenesetre a Nyanguru-rajongók máris aláírásokat kezdtek gyûjteni, hogy nevezzék el az itt elhunyt kedvencükrõl a stadiont. Egy perces néma gyász után azonban a shownak folytatódnia kell. Nem is akárhogyan folytatódik, hiszen két igazi nagyágyú, két egyenruhás félisten csap össze most! A grúz Joszif Sztálin és az iraki Szaddám Husszein következnek. Igazi csemege ez, nagyszerû sportemberek, elõre sajnálom, hogy ma egyiküktõl el kell búcsúznunk.
BM: Ez tényleg ínyencfalatnak ígérkezik a tömeggyilkosságok nagy vacsoraasztalánál! A szaksajtó a sorsolás után azonnal el is nevezte ezt a találkozót "Battle of the Bozontos Bajszok"-nak, ilyen arcszõrzeteket én azóta nem láttam, amikor a nyolc évvel ezelõtti filozófusok-fizikusok ökölvívó-világbajnokságon Friedrich Nietzsche és Albert Einstein álltak egymással szemben. Érdekes azonban, hogy mind Sztálin, mind Huszein díszes uniformis helyett egyszerû katonaruhában jelentek meg.
MP: Szerény viseletük ellenére azért figyelnek a külsõségekre is, hiszen mindketten felállítatták harminc méteres szobrukat a stadion két oldalára. Sztálin kezd. Lassan lépdel a kezdõkör felé, komótosan szívja a pipáját. Egy kilencéves-forma úttörõ fut felé, édesapját húzva maga után. Egy harmonikás és egy balalajkás kozák pedig vérpezsdítõ muzsikát játszik. Idilli képek. Apa és fia megérkeznek Sztálin elé, õ megsimogatja a kisfiú buksiját, aki pedig a fülébe súg valamit. Sztálin felemeli a gyermeket, összeráncolja homlokát, és elviteti az apát a tizenhatos vonalában lévõ kis asztalból és székbõl álló kompozícióhoz. Az apát egyre jobban ütik, õ is súg egy tisztnek, új embereket hoznak, és egyre több kicsi asztal és kicsi szék kerül elõ. És ahogy benépesül lassan a stadion, egyre több hulla fekszik furcsa kitekeredett pózban a székek lábainál. Gyönyörûen kidolgozott produkció, ritka, hogy szinte története van egy kûrnek.
BM: Hadd engedjek meg ismét egy szóviccet magamnak, hiszen el sem tudom néha dönteni, hogy ez vajon maga a szocialista realizmus, vagy csak egy szocialista reality show! Az mindenesetre biztos, hogy itt is csak egy maradhat állva. Én azt szeretem Sztálinban, hogy míg a legutóbbi meccsén azt mutatta be, hogy tud egész népeket kollektíve eltenni láb alól, ezúttal az egyénre koncentrálva tesz el szintén egy egész népet láb alól. Ugyanakkor amikor õt nézem, mindig ott motoszkál bennem a kérdés, mi történt volna vajon akkor, ha Lenin halála után Trockij ragadja magához a hatalmat? Biztos vagyok benne, hogy akkor sem lenne kevésbé élvezetes ez a meccs, ha az iraki diktátorral a ravasz izraelita állna most szemben.
MP: Persze a sportban soha nincs olyan, hogy ha. Sztálin továbbra is kezében tartja a kisfiút, és gondterhelten ingatva a fejét azt mormolja, hogy ehh, gyéduska, ehh gyéduska, majd egy õsz szakállas embert is elõhoznak és lelövik. Sztálin magasra emeli a gyereket, megcsókolja, a közönség pedig a kedves jelenettõl felbuzdulva ünnepel. "Ez már nyálas" - írja egy nézõnk, Hommage á Nyanguru aláírással. Másokat viszont talán megnyugtat az elõzõ tragédia után ez a befejezés.
BM: Úgy érzem Sztálin produkciója ezúttal is hihetetlenül meggyõzõ volt, láthatóan egy pillanatra sem tudták elvonni figyelmét a Grúziában zajló zavaros belpolitikai események. Ha még két meccsen tudja hozni ezt a formáját, a világbajnokság elsõ számú esélyesévé léphet elõ. De ne szaladjunk ennyire elõre, hiszen a zsûri értékelése után még hátravan a most éppen gúnyosan a bajsza alatt mosolygó Szaddám Husszein is.
Luo: Kedves nézõk! A zsûri meghozta döntését. Lozano: 9,1; Phan: 7,9; Biesenhaus: 8,2; Tercsenko: 8,6; Luo: 9,0. Az átlag 8,56.
MP: Szaddám is szereti a romantikus történeteket, a rajongók biztosan ismerik azt a sztorit, amikor át kellett úsznia a Tigrist egy merénylet után, nyomában a király embereivel. Szerencsére ez már csak a hõsi múlt, Husszein pedig most már maga kergetheti áldozatait. Ezúttal családi körben érkezik a pályára, Tikrit színe-java teázgat a gyepen. Mi lesz ebbõl, családi kupaktanács? Hol marad a valódi sportteljesítmény?
BM: Az különösen furcsává teszi ezt a pikniket, hogy éppen Szaddám két kedvence, a két fiú, Udáj és Kuszáj nincs sehol. Miért éppen õk nem kaptak meghívót egy ilyen jeles eseményre? A választ biztosan attól a néhány pisztolytól fogjuk megkapni, amelyeket Babilon Ékessége kezdett most szétosztogatni néhány családtagjának. Az elsõ lövések már el is dördültek, itt bizony mind az áldozatok, mind a tömeggyilkosok vezetékneve egyaránt al-Tikriti lesz.
MP: Óh, vejek és unokatestvérek harapnak most a fûbe, szó szerint és átvitt értelemben is persze. Néhányan zavartan köhögnek, ahogy félrenyelték a teát a legutóbbi lövés után. Igyekeznek két kézzel fogni csészét és kannát, nehogy úgy tûnjön, hiányzik egy pisztoly a tenyerükbõl. Olyan az egész, mint egy Agatha Christie krimi, ötletünk sincs, ki maradhat a végén.
BM: No de legalább a tettes személyét illetõen nem kell találgatásokba bocsátkoznunk. Ez a fajta gyilkosság tulajdonképpen kulturális csemege is, figyeljük meg egy tipikus közel-keleti család felépítését, az idõseknek kijáró tiszteletet, a rajongást a kisgyermekért. Nem is nagyon él már itt rajtuk kívül senki.
MP: Íme a slusszpoén, Szaddám is felépítette a számát. Befejezésül kilõtt egy rakétát egy partvonal mentén álló kurd falura. Szaddám szintén ünnepelteti magát, és emberei ékírásos agyagtáblákat osztanak a lelkesen tapsoló nézõknek. Úgy érzem, hogy azt kaptuk ettõl az összecsapástól, amit vártunk: színvonalat, fair playt, és valami elképesztõ könnyedséget, amire csak az igazán profik képesek. Márton, most talán te is maradéktalanul elégedett lehetsz, vagy tévedek?
BM: Tévedsz, de nem nagyon. És velem van néhány kedves sms-ezõnk is. Nabukodonozor írja: "Az arabok szaporák, de egy család még nem minõsül igazi tömegnek". Gilgames szerint pedig "gyanakvó idegeneket megölni sokkal nagyobb kunszt, mint naiv rokonokat". Érzésem szerint is ezen fog elbukni Szaddam produkciója.
Luo: Az iraki Szaddám Husszeinnek ítélt pontok következnek. Lozano: 7,4; Phan: 8,0; Biesenhaus: 6,9; Tercsenko: 8,3; Luo: 7,2. Összesen 7,56, a továbbjutó Joszif Sztálin, Szovjetunió.
Joszif Sztálin: Bár a mérkõzés elõtt néhány zsidó orvos megpróbált megmérgezni, ismét sikerült fényes gyõzelmet aratnom. Remélem a következõ világbajnokságon Sztálingrádban láthatom vendégül az egész világot.
Szaddám Husszein: Az volt a baj, hogy nem volt tömegpusztító fegyverem. Soha többé nem követem el ezt a hibát.
