Szájbabaszott hülye magyarok! Híveim!
Elsõként szeretnék bûnbocsánatért esedezni, hogy múlt alkalommal nem voltam, és csak egy tüdõkóros apácát küldtem be magam helyet, aki némasági fogadalmat kötött. Gondolom, nem volt valami izgalmas mise, ezért utólagos bocsi, köcsögöcskék! A csajt egyébként még korábbról ismertem, akkor még az volt a heppje, hogy csak szombaton megy az árnyékszékre. Három parókiáról dobták ki szerencsétlent, mert olyan büdös volt, mint Szent Margit a Nyulak szigetén!
Lófaszt az anyátok picsájába, nem voltam én Amsterdamba kurvázni, miként egyik testvérünk írta volt nekem levelébe, abba a protestáns kuplerájba én be nem teszem a lábamat!
Nem, nem kurválkodtam, hanem abban a szerencsében részesültem, hogy a Püspöki Karral nézhettem meg Mel Gibson Passió címû filmjét. Mert az nem ám úgy megy, hogy minden szarospisti megnézheti a bemutató elõtt, díszvetítésen! Csak a fejesek, meg még néhány kispap, akik jól szerepeltek a pannonhalmi továbbképzésen. Na, ne röhögjél, köcsög! A magamfajta kispapoknak minden évben rendeznek táborozást Pannonhalmán, bibliázunk, elmegyünk egymás miséire, meg jókat röhögünk. Nem akárkibõl lesz püspök, baszod meg az anyádat! Ahogy kinézel itt a harmadik padsorban, még ministránsnak se vennének föl Nigériába, hogy szállna beléd a szentlélek alulról!
Szájbabaszott hülye magyarok! Híveim! Mel Gibson!
A film nagyon állat volt!
Elõször is szeretném leszögezni, hogy nem vettem észre benne antiszemitizmust. Aki ilyet mond, az vagy nem látta a filmet, vagy zsidó, vagy nincsenek zsidó barátai, mint nekünk. Mert igaz ugyan, hogy minden zsidó egy büdös gecinek volt láttatva, de hát nem errõl szól a történet, kérdem én, szájbabaszott hülye magyarjaim?
A film az utolsó képkockáig igaz és tanulságos. Nekem például most állt össze a kép, testvérek! Eddig nem értettem például, hogy ki a faszom az a Pilátus, és hogy miért lógnak egyszerre hárman a kereszten. Meg ugye nem is Nicaraguába játszódik a sztori! Egyszóval, aki nem olvasta a Képes Bibliát, annak különösen ajánlom. Mindent összevetve nagyon állat volt, testvéreim, ezt egész egyházam nevében kijelenthetem én is. Volt egy-két rész, ami azért nem tetszett, és hát annyira ismertek, Isten férgei, hogy ilyenkor nem szoktam befogni a pofámat.
Az egyik, hogy nem is volt annyira véres. Hát a jó kurvaistenit, ha belegondolok, hogy mondjuk a vietkongok a szart is kiverték volna a Megváltóból! Hiába, a rómaiak túl egyszerû népség ehhez. A kínzás mûvészet, ezt nem gyõzöm hangsúlyozni. Itt meg mi volt? Elõször adtak neki pálcával, aztán jött a korbácsolás. Mondjuk, amikor elõszedték a kampósvégû kancsukát, a váci, meg szombathelyi püspök urak menten összevizelték magukat ijedtükben. De hát, mondom néktek, a körömágyat meg se kezelték, hogy a fogínyrõl ne is beszéljek. Az oké, hogy nem volt még elektrosokk, de azért egy spanyolcsizmát megnéztem volna!
És a Szûz Mária, milyen ronda volt már! Legalább egy tízessel öregebb volt, mint a festményeken, engem a hideg kirázott tõle! Még hogy a Szûz Mária olyan legyen, mint valami elbaszott regényíró felesége, kedves testvéreim?! Viszont a Monica Belluccit szentté kell avatni, de minimum boldoggá, kedves faszverõ testvéreim! Isten a tanúm rá, hogy nem onanizáltam, mióta letettem a papi fogadalmat. De most! A mocskos ringyója, ahogy csúszik a porban! Halleluja, szarfaszú híveim! Halleluja az égben, halleluja a földön!
Csak mellékesen, a Püspöki Kar meg a mozi, na, az egy külön történet. Elõször is mindenki feketében volt ugye, ezért a sötétben persze senki nem találta meg a barátját, így kerültem egyenest Erdõ Péter, budapest-esztergomi érsek, a bíboros mellé! Hát, gondolhatjátok, testvérek, összefostam magam az izgalomtól. Annyira izgultam, hogy a vetítés alatt végig gesztikuláltam, meg latinul tettem megjegyzéseket. "Agnus Dei, ó anyám, igitur." - sziszegtem a bíboros úrnak a keményebb a jeleneteknél, de higgyétek el, szarpofájú testvéreim, még én voltam a legkeményebb. A bíboros úr például szorongatta a combomat, úgy be volt tojva, amikor feltûnt a Sátán. Szegény még nem volt diszkóban, megnyugtattam, hogy ott már senkinek sincsen szemöldöke, szóval nem kell ennyire beszarni, ez a divat!
Az általános ijedelembõl csak a tábori püspökök képeztek kivételt, õket nem kellett félteni! Jó kiállású apostolai õk a Mindenhatónak, még közbe is kiabáltak. A Ladocsi Gáspár, volt tábori püspök a mozi után a Veres András segédpüspök úr, meg egy rózsafüzér segítségével mutatta be, hogyan kell korbácsolni. Visított a segédpüspök úr, mintha a fogát húznák, mi meg a kispapokkal jókat röhögtünk. Ladocsi ezután kért egy golyóstollat, és bemutatta, hol kell a szöggel átütni a kézfejet. A segédpüspök szerencséjére ekkor jöttek az evangélikusok és a reformátusok, hogy megnézzék a filmet. Ezeken a protestánsokon mindig lehet jókat röhögni, ráztuk a fuxot, meg a tömjént, csórikáim meg csak pislogtak! Szerencsétek van a kutya úristenit, hogy nem protestánsok vagytok, hogy basznátok meg, milyen jó dolgotok van! Az aztán a dögunalom, nekem elhihetitek, mert amikor még nem voltam képben - ez is a nyolcvanas években volt - tévedésbõl a reformátusokhoz mentem egyszer misézni. Azt a sok fapofát! Stílusérzék, az hiányzik ezekbõl, a stílusérzék!
A vetítés után fölkerekedett a díszes társaság, és elmentünk megvitatni a látottakat. Hát én hamar eljöttem, mert latinul folyt a disputa, amit én mindig utáltam. "Pater Kocsis, est nomen omen?" - viccelõdtek velem. Erre nem tudtam, mit felelni, csak annyit, hogy "Amen! Éliás Tóbiás", aztán csókolom. Engem nem húztok be csõbe, pedofil banda! Az én kicsiny gyülekezetemben, kedves drága szájbabaszott, magyar híveim, az édes anyanyelvet használjuk, semmi mást. Nagypofájúak. Soha nem lesz belõlem, püspök, higgyétek el! Engem az egyszerûség és az igénytelenség vezérel, hiszen tudjátok.
Imádság helyett nézzétek meg a filmet, és hívjatok meg két szegény embert is a moziba, hadd tanulják meg õk is, nem a gazdagság és a puha ágy, de a szenvedés, a bûnbocsánat, na meg az áldott szegénység az Út, az Igazság, az Élet.
Jézus a király!
Ámen, hogy basznátok meg, a szentmise véget ért.
