1. FRANCIAORSZÁG
Sebestyén Attila: Szaksuliba járok, kevés idõm van az iskola mellett közéleti kérdésekkel foglalkozni, de természetesen nekem is van véleményem, és örülök, hogy ezt most ki is fejthetem. Engem, mint átlagos fiatalt, elsõsorban a hülyéskedés, bulizás, ökörködés érdekel, és mivel az a tapasztalatom, hogy a franciák ebben otthon vannak, szimpatizálok velük. Imádom Louis De Funes filmjeit, nagyokat kacagunk rajta édesapámmal és édesanyámmal, valamint 13 éves húgommal, Timivel. Nagyon szerettük a Taxi címû filmet is. Meggyõzõdésem, hogy Franciaország hosszú távú stratégiai partnere lehet Magyarországnak. Szeretnék egyszer elutazni Párizsba, és nagyokat sétálni a Champs Elysées-n. A franciák barátságos és kedves, vendégszeretõ emberek, és nagyon szeretnek bennünket, magyarokat.
Kun Zita: Ami engem illet, sokáig tartottam a franciáktól. Apám azt mondta, hogy mind buzik. Nos, tanúsíthatom, hogy ez nem igaz, sõt, kimondottan kedvelik a szebbik nemet. Soha annyi bókot nem kaptam még, mint az alatt az egy hét alatt, amit Limoges-ban töltöttem a barátommal, akinek a nagybátyja él a városban. Még az arabok is kedvesek voltak. Egyszer szeretnék visszamenni...
Arany Zoltán: A francia kocsikról rengeteg téveszme kering az országban. Szerintem akinek esze van, francia autót vásárol. A németeket mindig ellopják, a japánok meg gyerekeknek valók. A francia emberek rendesek, becsületesek és tiszták. Természetesen igaz ez a nagyszámú muszlim és fekete afrikai kisebbségre is. Kollegáim a mûhelyben még használják a lealacsonyító és pejoratív "néger" kifejezést rájuk, de én elvettem ettõl a kedvüket: minden négerezésért kapnak egyet a kombinátfogóval!
Brettner Orsolya: Számomra Franciaország egyenlõ a sanzonnal! Edith Piaf, Charles Aznavour... és még sorolhatnám. Kislánykoromban önszántamból tanultam meg franciául, akkor még Verlaine és Rimbaud verseit szerettem volna eredetiben olvasni, ma mezõgazdasági szakcikkeket fordítok, és sok pénzt kapok érte. Érdemes franciául tanulni. És a francia borok, sajtok, a dijoni mustár... Mind-mind maga a tökély!
Horváth Tibor: A szüleim Nagyváradról költöztek Budapestre a háború után. Sokat emlegették a volt francia elnök, Clemenceau nevét, aki állítólag fontos szerepet játszott a trianoni tragédiában. Õ állítólag nem szerette a magyarokat, még az is lehet, hogy így volt. Hobbim a történelem, és számos francia uralkodót tudnék mondani, akik támogattak bennünket, magyarokat. Hiba lenne egy ember miatt általánosítani.
2. NAGY-BRITANNIA
Sebestyén Attila: A barátaimmal szeretünk nagyokat marháskodni. Az ilyen mókázások alkalmával felemlegetjük a Monty Python csoport munkásságát, õk nagyon vicces angol emberek voltak. A Csengetett, Mylord? is nagy kedvencünk, az egyik epizódon édesapám annyit nevetett, hogy rosszul lett és be kellett vinni éjszakára a kórházba, megfigyelésre. Szerencsére nem lett semmi baja, a doktor viccesen azt mondta, hogy humortúladagolása volt. Az angolok, skótok, walesiek és az észak-írek békében élnek egymás mellett, errõl sokat tanultunk. Ha focizunk a suliban, mindenki Beckham akar lenni, és álmunkban mindannyian Robbie Williams karrierjét szeretnénk befutni. És a gyönyörû angol lányok... de ez egy külön értekezés tárgya lenne, úgyhogy befejezem.
Kun Zita: Sokat olvastam az angol férfiak gyengédségérõl és udvariasságáról. Apám azt mondta, hogy részeges, vörösfejû bunkó mindegyik, de ez nem igaz, még a pakisztáni bevándorlók is igazi úriemberek arrafelé. Tudom, mert jártam Ibizán egy barátnõmmel. A skót pasik jöttek be a legjobban. A buta viccekkel ellentétben gálánsak voltak, de szoknyát persze nem viseltek!
Arany Zoltán: El nem tudják képzelni, mit jelentenek nekünk a mûhelyben az angol autók... egy Aston Martin, egy Jaguar, egy Bentley, nem is beszélve a Rolls-Royce-ról. Ha egyszer ilyenhez nyúlhatnék, boldog ember lennék. Nagy James Bond-rajongó is vagyok egyébiránt, szerintem Roger Moore volt a legjobb Bond.
Brettner Orsolya: Hát igen, a Bitliszek. Õket is nagyon szeretem, kislányként betéve tudtam a szövegeiket. Még mûfordításokat is csináltam, de persze ezeket már nem merném megmutatni senkinek. A britek nagyon nyitott és kedves emberek, nem egy mezõgazdasági kongresszuson szereztem már barátokat onnét. Az angolok konyháját rengeteg bírálat éri egyébként, de ez legtöbbször csak tájékozatlanságból fakadó ostoba általánosítás.
Horváth Tibor: Az angolokról nekem mindig Lord Rothermere jut az eszembe, aki Trianon után sokat tett Magyarország nemzetközi megítélésének javításáért. Churchill is nagyon karakán, kemény ember volt. Olyan mint az angolok nemzeti állata, a szívós bulldog. Ne felejtsük el, hogy száz évvel ezelõtt a Brit Birodalom a világ ura volt, és bizonyos szempontból ma is az maradt. Amióta leszázalékoltak, angolul kezdtem tanulni, mint Kossuth a börtönben. Jól haladok, remélhetõleg jövõ ilyenkor már felirat nélkül nézhetem az angol filmeket.
3. NÉMETORSZÁG
Sebestyén Attila: A húgom, Timi a suliban németül tanul, és néha lefordít nekem egy-két dolgot Stefan Raab vagy Harald Schmidt mûsoraiból. Õk mindketten szórakoztató és vicces emberek, a poénjaik még lefordítva is ülnek. Egyet elmeséltem édesanyámnak, õ másnap szégyenkezve vallotta be, hogy végigröhögte az utat a trolin a munkahelyéig, amikor eszébe jutott a poén, és persze mindenki hülyének nézte. Sokat kacagtam a Hangyák a gatyában címû német filmen is, szerintem remek kikapcsolódás. Barátaimmal, Andrissal és Robival szeretjük a német technozenét is, példaképeink a Scooter, akik nem csak jó zenét csinálnak, de vicces, jókedvû emberek is. Bárcsak mindenki ilyen vicces és jópofa lenne itthon is, mint a németek!
Kun Zita: Nagyon sokat veszekedtem az apámmal egy idõben, amikor folyton azzal tömte a fejemet, hogy a németek mind nácik. Volt egy barátom Rostockból, akivel a Balatonon jöttem össze. Két hétig jártunk, de még a hazautazása után is leveleztünk. Günthernek hívták, és nagyon szép fiú volt. Imádta Magyarországot, és sokat mesélt az otthoni barátairól, akik török vendégmunkások leszármazottai. A németek forró szeretõk és szórakoztató, rugalmas emberek, ez róluk a véleményem.
Arany Zoltán: A német autók... hát igen. Tényleg sokat lopják õket, de csak azért, mert jók. A múltkor behoztak a mûhelybe egy Audit, hát percekig csak bámultuk a fiúkkal a gépet, hozzányúlni nem mertünk. Én fociban is mindig a németeknek szurkolok, és örülök, hogy kedvenc játékosom, Lothar Matthäus lett nálunk a szövetségi kapitány. Volna mit tanulnunk tõle!
Brettner Orsolya: Istenem, hányszor olvastam Erich Kästner: A két Lotti címû könyvét kislánykoromban! A mai napig a kedvenc könyveim egyike. Agronómusként pedig azt tanultam meg, hogy a német precízitást tükrözõ eljárások a leghatékonyabbak. Ja, és imádom a káposztát! Fõleg, ahogy a németek csinálják. Aztán rajongok a virsliért is, amit le-leöblítek egy korsó bajor sörrel. Rengeteg mindent köszönhetünk a németeknek. Hogy is van a híres mondás? Vaj helyett ágyat! Hát nem aranyosak?
Horváth Tibor: Ha a németek kerülnek szóba, elõbb vagy utóbb Adolf Hitler neve is elhangzik. Mindnyájan tudjuk, milyen történelmi zsákutcába került Németország a versailles-i béke után, ezt mérlegelve kell Hitler tevékenységét is megítélni. Az viszont mellette szól, hogy szerette a magyarokat. A Hitler bizalmasa voltam c. könyvbõl kiderül, hogy valósággal rajongott értünk. Amúgy Helmut Kohl is nagy magyarbarát, és Schröder kancellár is szimpatikus ember, szívesen meginnék vele egy nagy korsó sört!
4. OLASZORSZÁG
Sebestyén Attila: Az olaszokról az a véleményem, hogy senki sem tudja magát olyan jól érezni, mint az olasz ember! Imádják az életet, a családot, az országukat, és ez nagyszerû dolog. Persze egy kis tréfálkozásért sem mennek a szomszédba. Rengeteget nevettünk a Piedone filmeken, ki ne hagyja senki sem, mert mindegyik alap! Olaszországban az a jó, hogy összetartanak: nem nézik le az jobb módú északiak a dél-olaszokat, a szicíliaiak ugyanolyan olaszok, mint a milánóiak. Andris és Robi (a barátaim, akikrõl már beszéltem) arra akarnak rábeszélni, hogvy nyáron utazzak el velük Jesolóba, ami gyönyörû hely. Most spórolok, félreteszem a zsebpénzem, hogy megpillanthassam a világ legszebb országát, Itáliát!
Kun Zita: Nálunk a kozmetikus suliban minden lány olasz pasit szeretett volna magának. Az ezzel kapcsolatos rosszízû pletykák miatt kell hangsúlyoznom, hogy ennek semmilyen anyagi, megélhetési oka nem volt, egyszerûen mind rajongtunk a kifinomult és finom olasz férfiakért. Apám persze azt mondta, hogy az olaszok folyton ordítoznak, mint a cigányok, de ez nem igaz, sem Cesare, sem pedig Carlo nem volt ilyen. Csendes és hûséges udvarlók voltak mindketten. Kár, hogy végül egyikkel sem alakultak úgy a dolgok, ahogyan szerettem volna...
Arany Zoltán: Ki ne csettintene egy Alfa Romeo vagy egy Ferrari láttán? Ki ne pattanna be egy Lamborghini volánja mögé? Álomszép kocsi mindegyik, rajongok értük. Van amúgy egy bõrkabátom Tarvisióból, már nem mai darab, de még mindig utánam fordulnak a csajok, ha kimegyek benne az utcára. Az ideális nõ egyébként az olasz szerintem. Családcentrikus, és mindent megtesz a férfiért, akit szeret.
Brettner Orsolya: Puccini, Rossini, Verdi... És még sorolhatnám a remek, világszerte ismert operaszerzõket. Tosca egyik-másik áriáját magam is dúdolni szoktam, de persze csak a fürdõszobában. Az egyetemen rengeteget tanultam a neves olasz agronómus, Giuseppe Zitelli mûveibõl is, elárulhatom: õ a legnagyobb név a szakmában. És hát az olaszrizling és -vermut, vagy az a rengeteg gyümölcs és zöldség, amit az olasz konyhában használnak... nem túlzok, ha azt állítom, nekem szakmai kötelességem megemelni a nem létezõ kalapomat az olaszok elõtt.
Horváth Tibor: Az olaszok és a magyarok mindig jó barátok voltak, számtalan frontbarátkozásos sztorit ismerek a Piave vagy az Isonzo melletti csatákból. Az olaszokról mégis sokaknak Mussolini jut az eszükbe, másoknak meg a maffia és a mindent átszövõ korrupció. Nos, ezeknek az embereknek csak azt tudom mondani, hogy nem kéne annyit nézni a Polipot. Félreértés ne essék, én nagyon szerettem ezt az igényes és szórakoztató sorozatot, de nem kell minden szavát komolyan venni.
5. SPANYOLORSZÁG
Sebestyén Attila: Sietnem kell vissza a suliba, ezért csak röviden annyit mondanék, hogy a spanyolok nagyon vicces emberek, soha nem nevettem még annyit, mint Pedro Almodóvar filmjein, az az ember egy zseni! Másik kedvencem a bikafuttatás, hát az is nagy balhé lehet, egyszer én is elmennék, csak aztán nehogy elkapjon a bika, mert akkor baj van!
Kun Zita: A spanyolok tüzes, temperamentumos emberek. Apámnak korábban szavajárása volt az "õrült spanyol" kifejezés. Annyira felhúzott vele, hogy egyszer kifakadtam: "Apuka, fejezze be ezt a xenofób és soviniszta gyalázkodást, mert kezd tele lenni a hócipõm!" Nem véletlenül: a võlegényem spanyol, és rendes, becsületes ember. Imád dolgozni, csak sajnos most nincs munkája. Ha valaki tud egy spanyoltanári állást, küldjön e-mailt a Matulának, nekik megvan a címem. Elõre is köszönöm.
Arany Zoltán: A Seat Ibiza egy nagyon megbízható, fasza kocsi. Példaértékû számomra a spanyolok nemzetiségi politikája. Ebben az országban békében megférnek egymás mellett a katalánok és a baszkok is, kár, hogy egy felelõtlen kisebbség a gyerekes robbantgatásaival megpróbálja tönkretenni a többség boldogságát.
Brettner Orsolya: Kevesen tudják, de világszerte növekszik a spanyol ajkú népesség, ezért még nagyon jól jöhet az a kis spanyoltudás, amit álmodozó gimnazista lányként szedtem össze, amikor a fejembe vettem, hogy márpedig én meg akarom érteni Julio Iglesias és José Feliciano dalszövegeit. Azóta sokat felejtettem, de azért egyes dolgokra még ma is emlékszem. Így például arra, hogy a dalszövegekbõl átjött, mennyire érzelmes, szenvedélyes emberek is a spanyolok. A gazpachómra pedig büszke vagyok, állítom, hogy nálam senki nem csinál jobbat Magyarországon!
Horváth Tibor: A spanyolokról mi magyarok sokáig keveset tudtunk. Aztán a XVIII-XIX. század fordulóján, különösen a napóleoni háborúk idején valamelyest megélénkült az érdeklõdés Spanyolország iránt. Hírek érkeztek a hõsiesen ellenálló spanyolokról, akikkel a Napóleonnal szintén szembeszálló magyarok rokonszenveztek. Mindenki egyetértett abban, hogy a spanyolok harcias, de derék emberek, míg a spanyol nõk gyönyörûek és remekül táncolnak. A tüzes, mûveletlen és vakbuzgó vallásos spanyol nõ már a múlté, ugyanúgy, mint ahogy már inkvizícióról sem beszélhetünk. Tessék végre elszokni az általánosítástól, tisztelt honfitársaim! Azt hiszem, a májusi EU-csatlakozás megadja mindenki számára a lehetõséget, hogy végre a saját szemének higgyen, és ez az, amire végre szükségünk volna!
