1995-2006, 11. évf. #010 


Programajánló

Bayer Zsolt - Szolidaritásunk kifejezése végett Bayer Zsoltot kértük fel, hogy ajánljon programokat a következõ két hétre. A Matula Magazin ezúton is tiltakozik a romániai köztársaság lépése ellen, amellyel kitiltotta az egyetlen fogalmazni képes jobboldali publicistánkat abból a szaros országból.

Köszönettel elfogadom a Matula Magazin felkérését. Nagyrabecsülésünk közös, hiszen tudják a fiúk, hogy nem lehet engem megzabolázni, mégis helyet szorítanak nekem. Talán nem lesz meglepetés, hogy meglepetéssel szolgálok: harminc éves korom óta utálom, ami nem magyar, ez nálam teljesen normális, kultúrtörténetileg levezetett, pártpolitikailag alátámasztott dolog. Szóval ez egyfajta "ellenzéki" programajánló lesz.

Március 5., Nightmares on Wax, A38

Ti semmik se vagytok. Anyagok vagytok, lizergsavak, amfetaminok, zombik. Monoton gépzenére járók, semmi dolgom veletek! De mégis, mégis! Intellektuális kihívás vagytok, hogy az Isten verjen meg benneteket, mindnyájatokat! Hiszen korunk hõsei vagytok. Rizling helyett Rizlák vagytok! George Evelyn, Dj Ease, röhögnöm kell. Mert semmiképpen sem akarok tökéletes fogyasztó, hamburgerzabáló zombi, a Nagy Testvért bámuló konzumidióta lenni, ezt elhihetitek nekem. Kitörök, ha kell. Betörök, ha kell. Visszazuhanok újra, és újra. Ha kell. Kell? De a Nightmares on Waxot akkor sem ajánlanám ezekben az idõkben, ha szeretném. Medgyessy Péter - egyesek miniszterelnöke - konkrétan megõrült, hát haragudjon meg rám az Isten, ha nekem most erre a szoft, funkos triphopra van szükségem. Persze, aki zselé, az menjen.

Március 9. Fun Lovin´ Criminals, Petõfi Csarnok

New York-iak... A terror áldozatai. Talán mi nem áldoztunk eleget a világtörténelemben? Talán nekünk szégyenkezni kéne? Szégyen... Most nem, elég volt! Katolizált zsidó barátom három évvel ezelõtt levette a Dávid csillagot a nyakából, ´96-ban pikulázni kezdett. Aztán abbahagyta azt is. "Ezeknek?" - kérdezte, és egy meztelen képekkel borított popzenei újságra mutatott. Én szégyelltem magam. A popzene mint minden más divatos, újgazdagoknak elõállított szórakoztatóipari termék a mûfajok, kultúrák összekenése lett. Az FLC erre kitûnõ példa. És miért? Mert a sekélység, a felszín el magát nem adja, csak ha az felismerhetetlenségig összekatyvasztják. Szöszölik, pancsolják, szöszmötölik. De a világ a nemzeti reneszánsz küszöbén áll. Katolizált zsidó barátom, ne tedd le hangszered, pikulázz! Ha értettétek, amit mondtam, velünk tartotok, amikor a Máramarosi bércek felé vesszük az irányt.

Március 12., Freq Nasty, Cinetrip

Na, ez meg egy új-zélandi, aki Londonba költözött, mert bevallása szerint szülõföldjén nem találta meg, amit a zenében keresett. Barátaim! Én akárhányszor nyakamba veszem a világot, bár messze visz az utam, mindig visszajárok, mindig hazajutok. Visszajárok az anyaföldre, Marosszékre, Kassára a Csallóközbe. Ezeknek a félvéreknek még szerencsétlenebb a sorsuk mint a mienk. Ajánlanám ezt a szimpatikus zenészt, de egyrészt a konzumgeneráció hõse, egy breakbeat és nu-skul lemezlovas, másrészt elfordulok tõle, mert külföldi. Hozzá se szólok, a hátamat láthatja. Na most, hogy lehet így táncolni?

Március 12., Soulfly, Pecsa

Nem mondom, a Sepultura neve még nekem is mondd valamit, pedig harminc éves korom óta próbálom elfelejteni a külföldi dolgokat. Igazából sajnálom, hogy ez a világnézeti szakadék elkezdett itt köztünk tátogni Max Cavalerával, de amikor 1996-ban otthagyta a Seput, már nekem is tele volt a hócipõm a kommunistákkal. Hol vannak a kommunisták? Átalakultak. Most például csúcsbankárokká. Nem tudom, hogy Horn Gyula keze van-e a dologban, de Max is, én is váltottunk egyet. Az irány maradt, csak kitörtünk a szélre. Maxot is sokat támadták, engemet is. Kár, hogy idegenfóbiám, meg rövid hajam van. Nagy kár.

Március 12., Nick Warren, Home

Drogos zene, undorító, okádék, mocsárvilág. Ráadásul a Home-ban rendezik, aminek már a neve is hátborzongató. A Haza, édes szó, mézfényû szó. Az nem jutott eszükbe? Talán jobb is, hogy nem. Szól a trance, kábulnak gyermekeink a sötét diszkóban, pusztulnak a jövõ gondolatai. És ezt nevezik Home-nak? Vadásszuk le Nick Warrent! (Sípot ne vigyünk, barátaim, mert náluk is sípok vannak. Vigyünk madárcsecserõt, jó ménesfa pupákot és hargitai kisfejszét. Sózzunk oda, amíg nem késõ, az iskoláját!)

Március 15., Morbid Angel, E-Klub

Talpra hát! Fõhajtással tisztelegjünk ezen a szent napon a 48-as hõsök elõtt. Még zsidó barátom is tiszteleg, miként Szerb Antal is tisztelgett volt, és Cini is, a zsidó Karinthy Cini. Mind zsidók. Ezek a másik zsidók meg? Okádnékom van az ilyenektõl. Ázalagok, mert nekik semmi sem szent. Pokolra jártok a nemzet ünnepén? Morbid Angel? Az angyalok szentek, a legszentebb szentek, és ha a Földre szöknek, a Hargitán bújnak meg, nem Floridában. Mindegy is, nektek már úgyis minden mindegy, hazudtok ébren, hazudjatok holtotokban is. Kerüljétek messze e napon a helyet, ahol arkangyalok kavarnak pokoli hangzavart, Isten bukott bizalmasai, akik Slayer ártány és az ördög Venom nyomdokában hirdették meg a Sátán tanait a 80-as évek második felében. Nekünk legyen Csend úrfi és Tisztelet bácsi remegõ lelkünk vendége, és hagyjuk meg a tõzeglelkû szegényeknek, hogy összetapossák egymást.










Matula Magazin © Minden jog fenntartva. 1995-2006 | Megjelenik, amikor megjelenik, kábé kéthetente. | Médiaajánlat | Impresszum