The Von Bondies: Pawn Shoppe Heart
Hogyan legyünk sztárok? Például veressük magunkat péppé volt jótevõnkkel és producerünkkel, akit idõközben ünnepelt rocksztárrá avanzsált a média. Jack White megtette ez a szívességet Jason Stollsteimernek, a Von Bondies énekesének ugyanis régóta levegõben lógott ez a verés. Fõleg azóta, hogy Stollsteimer nyilvánosan is kritizálta elsõ lemezük produkciós színvonalát. Hogy kinek volt igaza? Erkölcsileg valószínûleg Jack White-nak, kereskedelmileg viszont Jason járt jól, ilyen publicitást nem kapott volna bunyó nélkül.
Az egyszeri bulvárhíren túl a Von Bondiesnak állandó különlegessége is van: az öntörvényû énekes-gitáros mellett két csini csaj gitározik (az egyik megvolt White-nak) és egy ferdeszemû srác dobol. Egy ilyen felállás már félsiker. Erre hogy nem jöttek rá eddig Pesten? Sok naplopó harmadik világbeli ösztöndíjas közül csak tud valaki hangszeren játszani! Idén eljutottam oda, hogy szégyellem leírni a garázsrock kifejezést és várom a napot, amikor véglegesen visszamegy a stílus oda, ahonnan jött - az undergroundba. 2004-ben nem elég, ha a banda neve 'The'-vel kezdõdik. A garázsrock-túltermelés oda vezetett, hogy már nem minden a hangzás, már az is számít, hogy képes-e az együttes negyven percen át lekötni a figyelmet, hogy tudnak-e slágereket írni. A Von Bondies tud, így könnyen kerülik el a bonyolult második-lemez-szindrómát.
Minden garázsrock lemeznél ugyan azokat a nagy elõdöket lehet felsorolni, most csak a Stoogest és a Mudhoneyt említsük punkrock oldalról, tõlük sokat lopnak Bondiék. A Pawn Shoppe Heart azonban ennek ellenére színes és fogyasztható. Stollsteimer hangját nem ismerném meg álomból felkeltve, de benne van a skizofrén állat, ami Jerry Harrison (Talking Heads) producer jóvoltából a negyedik számtól kiegészül a csajok vokáljaival. Ezekért a punkharmónikus pillanatokért érdemes élni. Az album kétharmada zsigerbõl jövõ adrenalinfûtött partyszámok sora, élen a rádióbarát C'mon C'mon-nal. Persze egy-egy töltelékszám itt is felbukkan, de hol nincs? Ezek többnyire épp a White Stripes-ra emlékeztetõ pszichogarázs-soul-blues témák, ebben nem érik fel White-ékat, minden másban igen. Biztos van olyan, akinek épp ez a Doors utánérzés jön be. Mindegy! Akármilyen füllel is hallgassuk, ez már Detroit NB1!
7.9 - Lévai
[Electrelane | Lambchop | Madrugada | Sena | The Von Bondies]