NYOLCADDÖNTŐ #7
 |
MP: Jó napot kívánok a kedves nézõknek, a luzerni Allmend stadionból közvetítjük a tömeggyilkos világbajnokság utolsó két nyolcaddöntõjét. Elsõ találkozónkon két olyan versenyzõ csap össze, akik azonos kontinensen készültek a mai megmérettetésre, de különbözõ iskolákat képviselnek. II. Leopold a belga színeket képviseli, míg Idi Aminért Uganda szurkol. Márton, mire érdemes figyelnünk ezen a meccsen?
BM: Üdvözlöm én is a kedves nézõket, szervusz Péter. Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, ez a mérkõzés a tömeggyilkos-sport szerelmesei által talán leginkább várt nyolcaddöntõ. Leopold minden idõk legalulértékeltebb mészárosa. Úgy gyilkoltatott meg húsz év alatt nagyjából tízmillió négert, hogy neve a többi ekkora spílerrel, Sztálinnal, Hitlerrel vagy Maóval szemben egyáltalán nem vált olyan közismertté, hogy gyerekeket lehessen vele ijesztgetni. Az átlagember talán el sem tudja képzelni, hogy egy belga akár egy légynek is ártson - nos, nekik különösen érdemes lesz odafigyelni a szakállas uralkodó mai produkciójára.
MP: Idi Aminról viszont azt hallottam, hogy régóta nem játszik aktívan, most csak kimondottan az afrikai szövetség felkérésére vállalta a játékot. Évtizedekig Szaúd-Arábiában élvezte munkássága gyümölcseit. Vajon ez a kihagyás csak vérszomjasabbá tette, vagy lehet, hogy kicsit ellustult a sivatagi évek alatt?
BM: Én nem hiszem, hogy egy olyan ember számára, aki diktátorkodása elõtt közel tíz évig volt hazája nehézsúlyú ökölvívó bajnoka, gondot okozhasson a gyors formába lendülés. Egyébként is közismert róla, hogy arábiai évei alatt is napi több kiló naranccsal gondoskodott szexuális étvágya karbantartásáról. Az a tény mindenesetre még említésre méltó, hogy ezen a mérkõzésen tulajdonképpen mester és tanítványa csap össze. Leopold volt ugyanis az, aki az egyszerû törzsi csatározásokhoz és egymás falujának felégetéséhez szokott Fekete-Afrikába elvitte a modern, európai szellemû tömeggyilkolást. Amin és számos kollégája valójában mind a leopoldi úton hajtották a halálba áldozataikat.
MP: Leopold kezdhet, brüsszeli csipketerítõvel díszített antik íróasztalt hozatott a pálya szélére. Kíváncsi vagyok, ezzel az eszközzel hogyan fog gyilkolni. Mindenesetre nem tûnik túl ijesztõnek, ahogy helyet foglal karosszékében, és elgondolkodva szemléli a pálya túlsó felében szorongó négereket. Ez a kevéssé látványos bevezetõ nem hiszem, hogy meghatja a zsûrit. Miért nem öl már?
BM: Arra felesleges várnunk, hogy Leopold bozótvágó kést ragadjon, ez soha nem volt az õ stílusa. Bár az 1885-ös berlini konferencia az õ személyes játszóterévé tette Kongó teljes területét, õ maga soha sem lépett a távoli és betegségekkel teli földdarabra. A piszkos munkát néhány száz odatelepített belga kereskedõ és katona, valamint az õ szolgálatukban álló néhány ezres szedett-vedett zsoldossereg végezte el. Én most is valami ilyesmire számítok, legalábbis a pályára ültetett kaucsukerdõ ezt sejteti.
MP: Valóban, Leopold a legstabilabb pont a pályán. Utasításainak azonban máris foganatja van: egy-egy lövés dördül el a kaucsuk-fák között, és máris összeesett néhány fegyvertelen áldozat. Érdekes, hogy a hulláknak azonnal levágják a kezüket vagy a fejüket. Ez igen stílusos megoldás, de hosszú távon nehézkesnek tûnik.
BM: Talán nem mindenki tudja, hogy mi ennek a látványos gyakorlatnak az eredete. A Kongóba telepített belga telepesek rettegtek attól, hogy néger zsoldosaik összejátszanak a kiirtandó lakossággal, ezért minden általuk elhasznált golyó után kötelesek voltak egy kezet vagy fejet beszolgáltatni, így bizonyítandó, hogy nem adták át egy darab ólmot sem a bennszülötteknek. Az imperializmusnak ezt a hihetetlenül hatékony változatát talán még maga Marx is megsüvegelte volna.
MP: Valóban takarékos a sportszerrel Leopold. Többen biztosra mennek emberei közül, elõször vágnak, aztán lõnek, a biztos elszámolás kedvéért. A vér megfestette már a fákat, csak azok elégedetlenek, akik a Leopold asztala körüli szektorokba váltottak jegyet. Élelmes kereskedõk színházi gukkereket kínálnak számukra, gondolom borsos áron. Most talán Önök, kedves televíziónézõk, jártak igazán jól. Így együtt megfigyelhetjük ezeket az érdekes fintorokat a törzstõl elválasztott fejeken.
BM: Leopolddal hatékonyságban kevesen vehetik fel a versenyt, de kétségeim vannak, vajon hány pontot ad egy olyan embernek a zsûri, akinek vér nem is érintette a kezét. A belga uralkodó mindenesetre elégedettnek tûnik, a zsûri ítéletére várva békésen csipeget az asztalára kitett híres belga pralinékból.
Luo: Zsûrink az alábbi pontszámokkal értékelte a belga II. Leopold teljesítményét. Lozano 4,8; Phan: 5,6; Biesenhaus: 2,3; Tercsenko: 7,1; Luo: 4,4. Összesített pontszáma tehát 4,8.
BM: Hohó, micsoda show! Idi Amin visszatérhetett bokszoló gyökereihez, hiszen ilyen bevonulásokat már csak Las Vegas-i kaszinókban lehet látni profi ökölvívók összecsapása elõtt. A hatalmas termetû feketén színes selyemköpeny, miközben a hangszórókból üvölt kedvenc dala, az I Was Made For Loving You a Kiss együttestõl. Ha a gyilkosságai is ilyen látványosak lesznek, nem lehet gondja a negyeddöntõbe kerüléssel.
MP: Milyen kedves gesztus! A svájci bankszövetség képviselõi kis emlékplakettel kedveskednek az ugandai versenyzõnek, amely minden Svájcban nyitott ötszázadik bankszámla után jár. Mindez azonban nem befolyásolhatja a pontszámokat, hiszen a jutalom a versenyzõ korábbi eredményeinek szól. Idi Amin felveszi végre a kesztyût, most persze csak képletesen szólva, hiszen ezúttal nem ökölvívó gálán vagyunk. Bátran belelõ az embercsoportba. Idi nem számolja a golyókat, valahogy könnyedebbnek érzem ezt a módszert, bár a belga hûvös eleganciájának is megvolt a maga bája.
BM: Egyetértek veled. Elvégre a Leopold és Amin tömeggyilkosságai között eltelt hetven évben volt idõ a négerölés technikáját tökéletesíteni. Az én szememben egyébként is szimpatikusabb egy olyan atlétikus diktátor mint Amin vagy Nagy Sándor szemben az olyan kis töpszlikkel, mint Hitler vagy Pol Pot. Közben a mindig mosolygós, tökéletes fehér fogsorát a zsûri felé sokszor felvillantó ugandai pisztolyát eldobva már csak puszta ökleire hagyatkozik. Pörölycsapásai nyomán csak úgy hullanak a másként gondolkodók és a politikai ellenfelek.
MP: Most hallom a fülemben, hogy a sajtóközpontban közben érdekes bejelentést tettek Idi Amin munkatársai. Az ugandai annyira belejött a játékba, hogy felajánlotta a brit szövetségnek, hogy szívesen részt venne az északír bajnokság megrendezésében. A Brit Nemzetközösség tagjaként úgy érzi, hogy segíthet az IRA és az angolok harcában. Idi Amin mindig híres volt a kreatív ötleteirõl, de nem tudom, hogy ezt a gesztust komolyan veszik-e majd a Buckingham Palotában.
BM: Szerintem ez mindegy, a lényeg az, hogy Amin láthatóan kirobbanó formában van. Remélem ha továbbjut, ismét eljátssza klasszikus trükkjét, amikor fõvárosa, Kampala utcáin az ott lakó fehérekkel vitette magát körbe díszes hordszékén. És micsoda humor! Egy pillanatra úgy csinál, mintha bele akarna harapni az egyik korábban meggyilkolt néger vékony combjába, majd nevetve ledobja a földre a húsdarabot. Ez nyilvánvalóan utalás azokra a soha nem bizonyított vádakra, miszerint uralma alatt bizony az embersültet sem vetette meg.
Luo: Ismertetem a pontszámokat. Lozano: 6,9; Phan: 7,6; Biesenhaus: 5,5; Tercsenko: 4,1; Luo: 4,2. Az ugandai Idi Amin összesített pontszáma 5,7, tehát õ az összecsapás gyõztese.
II. Leopold: Ha annak idején az összes négert megöltem volna Afrikában, ez a szégyen most nem történhetett volna meg. Magamra is haragszom, de a vaskalapos belga parlamenti képviselõkre is, hiszen gáncsoskodásukkal nem hagyták befejezni mûvemet.
Idi Amin: PARTY PEOPLE! Ma este mindenkit várok a Grand Hotelben egy igazi afrikai mulatságra.
NYOLCADDÖNTŐ #8
 |
BM: Már kezdtem aggódni, hogy eddig miért volt olyan csendes a luzerni stadion, de most már tudom az eddigi visszafogottság okát. A lelátókon szinte kizárólag Svájcban dolgozó török vendégmunkások foglalnak helyet, akik a mai második mérkõzésre tartogatták kereplõiket és fehér félholdas vörös zászlóikat. A két résztvevõ ugyanis a szerb Ratko Mladics tábornok és a török Mehmed Talaat pasa lesz.
MP: Érdekes tény, hogy mindketten szeretik a rézfúvósokat, életrajzíróik szerint trombiták hangjára szórakoznak a legszívesebben. Kérdés, hogy ma este kiért szólnak majd a fanfárok. Mladics tábornok kezdhet a sorsolás szerint, és máris lelkesítõ beszéddel fordul frissen toborzott katonáihoz. Elég szedett-vedettnek tûnik ez a társaság, várhatunk eredményt részeges civilektõl egy ilyen komoly tornán?
BM: Aki kicsit is ismeri a Balkán utóbbi évszázadainak történelmét, annak számára az ilyesmi nem lehet kérdés - igazi eredményt tulajdonképpen csak részeges civilektõl várhatunk. Mindenképpen ki kell térnem a balkáni kvalifikációs tornára, amely valamennyi régió közül a leglátványosabb aperitifje volt a világbajnokságnak. A döntõben Arkan kapitány állt szemben Mladiccsal, és az utóbbi végül csak azzal tudott nyerni, hogy Arkannak még a meccs vége elõtt el kellett rohannia, mivel Belgrádban éppen kezdõdött a Crvena Zvezda - Partizan Belgrád örökrangadó.
MP: Mladics akkor könnyen továbbjutott, most viszont nagyon nehéz helyzetbe hozhatja a közönség. Az ordibáló, pfújoló török vendégmunkásoknak egyáltalán nem tetszik, hogy Mladics muszlimok legyilkolására készül. Egy bosnyák falu teljes lakosságának kiirtását mutatja be a programfüzet szerint. Érdekes, ahogy amolyan díszletként kék sapkás nyugat-európaiakat állítottak a gyep szélére.
BM: Szerintem is kifejezetten jól mutat, ahogy a háttérben holland katonák alkudoznak hevesen gesztikuláló tizenéves albán cigánylányokkal. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a svájci szervezõk végül nem engedélyezték, hogy Mladics emberei egy mecsetet is felgyújtsanak a kezdõkörben. Biztos vagyok benne, hogy ha megteszik, a törökök elözönlik a pályát. Mecset hiányában a stadion egyik öltözõjébe terelik be valamennyi bosnyákot.
MP: Halljuk a halálsikolyokat, de nem tudom, hogy elég-e, ha csak az öltözõbõl egyre szélesebb csíkban kifolyó vért látjuk a pályán. Nicsak, végre láthatunk akciót élõben is: elbújt áldozatokat rángatnak elõ tarkólövésre, és mintha Mladics emberei kedvet kaptak volna a holland kollégáktól egy kis testi gyönyörre. Úgy látszik ez a kutyálkodás már általános ebben a sportágban, pedig a korábbi fordulókban többször is vitatkoztak ezeken az elemeken a nézõk.
BM: Közben kémeim jelentették, hogy az öltözõkbe tereltekkel néhány behajított kézigránát végzett. A hágai nemzetközi bíróság helyszínen tartózkodó szakértõi már meg is kezdték a darabok összeillesztését. Miközben Mladics emberei a kezdõkörben ünnepelnek több liter sligovica és néhány már eléggé elhasználtnak tûnõ fejkendõs bosnyák menyecske társaságában, beolvasnék néhány friss nézõi sms-t. "Köcsög!!! Türkiye forever!"" - ez elég velõs. "Kár, hogy horvátok és koszovói niggerek nem voltak ma kéznél." - írja egy másik, Karagyorgyevics aláírással. Végül pedig Drazsen Petrovics nevû kedves nézõnk üzeni, hogy "Csókolom Carla del Pontét és Richard Holbrooke-ot! Kapjátok be a nagyszerb faszom!" Azt hiszem, itt parancsolunk megálljt a balkáni indulatosságnak, hallgassuk meg a zsúri értékelését.
Luo: Nos, a következõ pontszámok születtek. Lozano: 6,0; Phan: 6,1; Biesenhaus: 3,9; Tercsenko: 5,2; Luo: 7,6. Összesítve tehát 5,8.
MP: Mehmed Talaat pasát hatalmas üdvrivalgással fogadja a közönség. Talaat belügyminiszteri kinevezésével ért pályája csúcsára, közvetlenül az elsõ világháború kitörése elõtt, de ilyen ünnepi pillanatot talán még azokban az idõkben sem élhetett át, hiszen egyszerre kellett figyelnie az antantra és belsõ ellenségeire is. Most viszont csak Mladicsot kell legyõznie. Ha jól tudom, Talaat indulása egy ideig bizonytalan volt. Miért nem volt egyértelmû a török nevezése? Dopping-botrány árnyékolta be talán a múltját?
BM: Egészen másról van szó. A hivatalos török álláspont szerint a pasa nem hajtott végre semmiféle tömeggyilkosságot, az csupán a nemzetközi görög és örmény összeesküvés fantaszta víziója. Azonban amikor a nemzetközi szövetség megfenyegette a törököket, hogy amennyiben Talaat nem érkezik meg Svájcba, helyette Abdullah Öcsalan indulhat a világbajnokságon, Ankara végül beadta a derekát.
MP: Talaat mindenesetre itt van, és a búr háborúból kölcsönzött mintára táborok építését kezdi szervezni a tizenhatos vonalán. Furcsa, ahogy ezek a színes ruhás, kissé tunyának tûnõ kalmár népség elfoglalja helyét a haláltáborokban. Egyik nézõnk megdöbbentõ üzenettel buzdítja Talaatot: "Vesszenek az örmények! De én kiirtanám az összes keresztényt!"
BM: Érdekes, hogy a történelem nagy kereskedõnépei mind koncentrációs táborokban végezték. Talán mégsem kifizetõdõ a magas kamat... A szír sivatagban viszonylag gyorsan meghalt az a másfél millió örmény, de itt a zsíros svájci földön szerintem hetekig ki lehet bírni élelem nélkül, ha idõnként sikerül egy kis esõvizet összegyûjteni. Nekem személy szerint nincs kedvem napokig itt ülni, és a szervezõk is idegesek lennének, ha el kellene halasztaniuk a ma estére szervezett fondü-díszvacsorát, amelyet a majdani negyeddöntõk résztvevõinek tiszteletére szerveztek.
MP: A pasa szerencsére nem él vissza a türelmünkkel. Most nincs az a baksis, amivel néhány percnél tovább húzhatja egy-egy örmény, mert a korrupció ellen épp oly keményen küzd, mint a betelepültekkel szemben. Ágyúval segít ott, ahol különösen életerõsnek tûnnek az áldozatok.
BM: Nem hiába mondja a török közmondás "ágyúval ne verébre - örményre!". Kár, hogy a jelek szerint ma görögök nem kerülnek terítékre, hiszen a gyros - döner kebab összecsapások mindig élvezetesek. Talaat az utolsókat rúgó oszmán birodalom becsületéért harcol ma, ennek eredménye, hogy már alig néhány örmény jajveszékel a pályán. A török közönségnek ez már sokkal jobban tetszik, mint Mladics muszlim-irtása.
MP: Jajj, milyen szép pillanat, ahogy a hagyományos oszmán hadviselés is megcsillan a pályán, egy szépen kovácsolt szablya formájában. Az egyik török tisztnek elfogyott a golyója, és most díszes fegyveréhez nyúlt. Nem hiába mondják pestiesen, hogy "török gyerek megvágta".
BM: Nem maradt több Grigorján, Petroszján vagy Hacsaturján, halljuk a zsûri értékelését.
Luo: Nos, a zsûri döntött. Lozano: 7,3; Phan: 6,6; Biesenhaus: 7,1; Tercenko: 5,8; Luo: 5,8. Az összpontszám 6,5 - a továbbjutó Mehmed Talaat pasa, Törökország.
Mehmed Talaat pasa: Felhívnám az Európai Unió kormányainak figyelmét arra, hogy itt nem történt tömeggyilkosság.
Ratko Mladics: Rigómezõért már bosszút álltam. Nem is akartam tovább itt maradni, visszatérek végre Szerbia Anyácska édes ölére.
