Február 20., Living Room: Breakbeat.hu presents Hypnosis
"A manapság mindinkább népszerû breakbeat irányzat ébredését igyekszik bemutatni a februári Hypnosis, a kezdetektõl az ezredfordulóig bezárólag" - írják a szervezõk. Nekem itt a súgóim azt mondják, hogy a breakbeat stílus már korántsem olyan népszerû világszerte, de a fellépõk közé jelölt DJ Palotai nevét jól ismerem, tehát ebben én nem szeretnék állást foglalni. Örüljünk annak, hogy ebben a metropoliszban mindenki megtalálhatja a számítását, a kevésbé korszerû zenei irányzatok hívei ugyanúgy, mint bárki más - tekintet nélkül származásra, vallásra, testmagasságra. A félreértések elkerülése végett itt most nem a nagyszámú kínai populációra gondolok.
Február 21., Budapesti Operaház: Budapesti Operabál
Ez egy nagyon szép hagyomány. Budapest, mint a régió kulturális fõvárosa mindig is híres volt a sokszínû programkínálatáról, külföldi tárgyalásaim során rendre gratulálnak nekem a legnagyobb európai városok elöljárói. Legutóbb még a párizsi fõpolgármester, Delanoe úr is elismerõen bólogatott. Ilyenkor én mindig elhárítom magamtól az elismerést, hiszen ez valamennyi budapesti sikere, örüljünk hát együtt! Az Operabál esetében például annak örülhetünk, hogy az esemény sztárvendége a még mindig gyönyörû Katarina Witt lesz. Az ilyen rangos programok esetében mindig szívesen vállalom a fõvédnökséget, remélem, mindenki jól mulat majd, persze az alkalomhoz illõ öltözetben.
Február 23., Petõfi Csarnok: Uriah Heep
Bizony elcsodálkoztam, hogy a Uriah Heep, a legendás angol rockzenekar még mindig létezik, hiszen õk még az én fiatalkoromban voltak népszerûek. Több, mint harminc éve alakultak, és a nevük a világon mindenütt ismert. Ami azt illeti, én ezt a fajta kemény rockmuzsikát annyira nem szeretem, ezért is inkább Frank Zappát hívtam meg a Budapesti Búcsúra, amire biztosan mindenki emlékszik. Megjegyzem, én ezt tartom a fõpolgármesteri ténykedésem egyik legnagyobb vívmányának, remélhetõleg ezt senki sem veszi szerénytelenségnek. Kevesen tudják, hogy Vilniusban a litván Zappa rajongót szobrot állítottak a zenész tiszteletére, én azért örülök, hogy még személyesen láthattuk itt ezt a nagy mûvészt. A Uriah Heephez visszatérve szeretném még jelezni, hogy a koncertnek otthont adó Petõfi Csarnok a Fõvárosi Önkormányzat fenntartásában mûködik, és teljesít kultúrmissziót a fõvárosiak legnagyobb megelégedésére.
Február 23., A38: Sick Of It All
Hát igen. Ebbõl is látszik, hogy világváros az világváros. Két nemzetközi hírû zenekar lép fel ugyanazon a napon Budapesten, ezt a pezsgést gyaníthatóan bármelyik európai fõváros megirigyelhetné! A Sick Of It All nem az én zeném, nem is ismerek senkit a közvetlen környezetemben, aki szeretné, de azt tudom, hogy kérlelhetetlen, kemény hardcore zenét játszanak. Aki bólogatni, esetleg pogózni szeretne (ha jól tudom, erre a zenére ezt csinálják a fiatalok), annak irány az A38 állóhajó, az egyik legújabb és legkülönlegesebb színfolt Budapest kulturális életének palettáján. Becsüljük meg valamennyien, kedves budapestiek!
Február 26., Trafó: Subbacultcha Szobadiszkó. Fellépõk: Flash!, Burzsoá Nyugdíjasok
Fõpolgármesterként, a lendületben levõ világváros élén sajnos nagyon kevés idõm van szórakozni, így az utóbbi idõben nem láttam koncertezni a legendás Flash! együttest, pedig már több ismerõsöm ajánlotta õket. Ködös emlékeim vannak csak róluk, amikor még rendszerváltó értelmiségiként el-elvetõdtem egy bulijukra, de azért ajánlom mindenkinek. A Burzsoá Nyugdíjasok a horthysta punkzenéjükkel késélen táncolnak. Egyszer majdnem betiltottam egy koncertjüket, de még idõben szóltak a szakértõim, hogy ez csak vicc, játék. Az biztos, hogy a tûzzel játszanak, remélhetõleg a Fehér Karácsonyon nem akarnak részt venni, az már túl jó "vicc" lenne.
Búcsúzóul még egyszer szeretném megköszönni ezt a színes programkínálatot mindenkinek, aki tett azért valamit, hogy Budapest programkínálata világvárosi szintûvé fejlõdjön. Nekik is köszönhetõ, hogy felemelt fejjel léphetünk be az Európai Unió fõvárosainak társaságába, ahol nem mi leszünk a fekete bárányok.
