Magyari Peare - A klasszikus Shakespeare-mû átirata, amely Mepetrius és Oviktrion hirtelen támadt szerelmérõl szól.

Elsõ Szín
Budapest feletti dimbes-dombos hegyek, olvadó hóval takart liget a Jánoshegyi Kilátó tövében.

Puck: Cidrizek jó uram, hûvös lehelete van az éjnek. Miért hívtál megint, hisz itt nincs helye szenvedélynek. Vagy csak kicsit játszol, hogy hû szolgád követ-e? Orrát csavarja a fagy, ha jõ a szerelem követe.

Oberon: Jó hogy itt vagy végre. Vagy fertály órája vártalak.

Puck: Szaladtam, repültem, kényére vágyadnak.

Oberon: Kiszárad a Duna, sziklához fent fecskecsõrtõl töpörödik semmivé a Gellért-hegy, mire az engedetlen szolga ura színe elé megy.

Puck: Ugyan, ne pörölj, jó Oberon.

Oberon: Ajkadról édes nektárként csöppennek a szavak, csak lassan adatik meg, míg megláthattalak. De szerencséd van. Sietni kell. Az éj rövid, és a Nap mindjárt kel. Jer, mutatok valakiket.

Puck: Ifjak és szerelmesek?

Oberon: Utálják egymást, és ettõl idegesek.

Puck: Tán büszke fehérnép és öntelt lovag?

Oberon: Szádat most már fogjad! Két úr van itt, ellenfelek, alszanak alant..

Puck: És hol van itt a kaland?

Oberon: Mondanám, ha szólni hagynál. Itt. Hol a liget véget ér, és a dombok oldalában palotáik állnak, alszanak a hõsök, mert mindkettõ fáradt. Gyûlölik most egymást, de te játszol velük. Huss, Puck, utálat helyett kellem legyen velük.

Második szín
Oviktrion palotája. Oviktrion négy gyermeke között ül egy ágyon.

Oviktrion: Gyermekeim, a mesének immár mára vége. Aludjatok, s én írni fogok végre. Nagy az ország gondja, büdös felleget fú Mepetrius szele.
Gyermek 1: Apánk, õ az ki lassan kettõ éve, trónod bitorolja, de mikor lesz már vége, ádáz harcotokat a sok mester mind unja.
Gyermek 2: Embereid felkoncolják.
Gyermek 3: A többiek megkacagják.
Oviktrion: Jól van, elég. Dolgozni megyek.

Gyermek 1,2,3,4 el.

Oviktrion: Holnap szólok a népnek. Szavaim tán nem találják szépnek, de megkapja Mepetrius mit érdemel, csak fullánkjaimmal a szívén érjem el.
Puck kifele: Hogy hõzöng, de itt van Puck, és szirmot lehel. Mustármag, Kankalin, gyorsan ide, varázslatnak van ideje.

Mustármag: Egy kicsit az orrocskába
Kankalin: Szerelmes lesz nemsokára.
Puck: Mély álomba merülj gyorsan. Férfiszerelem kerít hatalmába. Ott lakik a másik dombon, a nevét is kimondom, bódult füledbe súgom: Mepetrius nevét búgom. Hahaha, kis Puck szorgos szolga, mit Oberon parancsolt, félig megoldva.

Harmadik szín
Oviktrion népgyûlést tart

Mester 1: Egész héten kaszám fentem. Ha hív a vezér, én birokra kelek bárkivel.

Mester 2: Birokra nem, de birkára, hisz tinó vagy te is.

Mester 1: Málé, én megmutatom neked...

Mester 2: No hiszen, gatyád redõiben épp csak egy kis tövis himbál.

Mester 3: Elég legyen! A vezér jön már!

Oviktrion: Álmot láttam.

Mester 2: Véreset?

Oviktrion: Kit gyûlöltem, most szeretek. Egyszerû az ember sorsa. Örül, ha süt a nap. Ha ehet finomat. A viszálykodás õsi átok, de higgyétek, csitt, kiutat látok! Ne féljen hát tõlem senki, szerelmet akarok venni, könnyû gyolcsot a hideg páncélra. Minden férfi gondoljon a jó Mepetriusra. Ki embere volt, hát keljen egybe emberemmel, emberségre kérem azt, ki izzó dühét másra ontja, ne féljen senki, szívem düh nem rontja.

Puck kifele: Csodás elixír, gyorsan hatott. Kardot hüvely fenekére dughatott.

Negyedik szín
Mepetrius palotája

Gyermek 1: Jó nevelõapám, köszönöm, a gondoskodásod. Csak hadd kérdezgetlek még, gyakorolnék, ha nem bánod, hírnök leszek szerte birodalmadban, hirdetem majd, nagyságod városban, falvakban.

Mepetrius: Kedves leány, bújj az ágyba. Holnap híveimhez szólok, és felkészül az, ki magától gyenge szónok. Szívem erõs, tele dühvel, de szót formálnom még idõ kell.

Gyermek 1 el.

Mepetrius: Elég. Holnap tüzes lesz minden szavam.

Puck: Hiszed még? Szíved majd a vágytól elég, hogy azt a másik férfit karjaidban tartsad, mert Oberon s Puck majd ezen kacag.

Mustármag: Egy kicsit az orrocskába
Kankalin: Szerelmes lesz nemsokára.
Puck: Mély álomba merülj gyorsan. Férfiszerelem kerít hatalmába. Ott lakik a másik dombon, a nevét is kimondom, bódult füledbe súgom: Oviktrion nevét búgom. Hahaha, kis Puck szorgos szolga, mit Oberon parancsolt, immár megoldva.

Ötödik szín
Törvénynap Mepetrius udvarában

Szenátor 1: Mepetrius mint a bika, a nép tudni fogja hol a határ.

Szenátor 2: Oviktrion csak meghalna már! Elég az áskálódásából!

Szenátor 1: Hallga, mit mond az Úr, itt van Mepetrius. Vivát!

Mepetrius: Mint leány, ki a zsenge kecskebakot feji, szívem Oviktriont úgy kérleli: osztozzunk testvér! Minden tíz kenyérbõl öt a tied. És a hordó míg fenékig örül, lelkem minden pohárral véled örül. Ne húzódozz, vége legyen az álnokságnak: mit a vágy parancsol, okosak annak szolgálnak!

Puck kifele: Oberon e két bakot egymás farkához kötötte, és én ismét, nagy lettem elõtte. Mert kis Puck legyen kinézetre bármily hitvány, a szerelem többet ér, mint ezer harci kiáltvány! Bár ifjú úr és bájos lányka tán szebb, ha lépnek örök nászra, mikor két torzsalkodó nagyúr egymás kebelére borúl, az is lám, mily csoda látvány: Oberon jer, de hátulról ám!