A piacon hõsünk elsõ dolga legyen a feketekávé, majd egy kis szíverõsítõ, ami nem jelent ilyenkor mást, mint a családiasan hétvégi hangulatra adott frappáns választ. Ha már nyugi van, lelkünk és gyomrunk nem háborog, biztos léptekkel vegyük irányba a henteseket, és kérjünk egy kiló disznókörmöt, amit ne felejtsünk el szétcsapatni hossz- és keresztirányba. Szerezzük be a többi hozzávalót, és tegyünk egy kört a piacon, hátha akad friss, cserepes majoránna, ráadásul a cserepes fûszernövényt nõk árusítják.

Otthonunkba érve mossuk meg a körmöket, vágjuk fel a hagymát és a szalonnát apró, szabályos kockákra. Vessük a lábosba a szalonnát, majd, ha már üveges dobjuk rá a hagymát. Ha már a hagyma is olyan átlátszó, hogy látjuk alatta a lábos fenekét, vágjuk be a körmöket is.

A pirospaprikával vigyázni kell, nehogy leégjen, mert olyan keserû lesz, mint az álmatlanságban szenvedõ férfi altatója. Futtassuk meg az olajon a körmöket, oda kapathatjuk õket, de vigyázzunk az érzékenyebb hagymakockákra. Szórjunk rá bõven édes és alkattól vagy belgyógyászunk ajánlatától függõen erõs paprikát is. Jól keverjük meg az egészet, és öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi a körmöket: a körömpörköltnek hosszú a leve, de az élethez hasonlóan besûrûsödik majd.

A körmök három-négy óra alatt fõnek meg, amikor a csontok már szinte maguktól bújnak ki a kötõszövetkabátjukból. E hosszú idõ alatt nekünk csak annyi a dolgunk, hogy fél-egyóránként ránézzünk, és pótoljuk rajta a vizet. Ezt azonban simán el lehet baszni, miként mi el is basztuk: rá kell érezni ugyanis a ritmusára, van, amikor hosszú ideig elvan magában, majd hirtelen megissza a levét, és odaég. Egy kis pörkölés persze nem árt neki (hiszen ezért nevezik pörköltnek), de a mi esetünkben az egész szaft gallyra ment.

Mielõtt azonban meggondolatlanul az utcára rohannánk egy nõért, vagy egy régi kapcsolatunkat hívnánk föl, és parancsolnánk kétségbe esett hangon a konyhába, eresszük ki dühünket mértékkel: erre remekül alkalmasak a fakanalak, törjünk össze párat, és nyugodjunk meg. Szedjük ki az egészet a lábosból, és tegyük át egy tisztába, öntsük föl vízzel, paprikázzuk meg, dobjuk hozzá újra hagymát és szalonnát. A szétégett lábos sikálásával ne szarozzunk, nyári konyhánk hasznos tagja lehet: termesszünk benne marihuánát vagy paprikát.

Aki tehát odaégette, lemaradt a szaftról, majd legközelebb sikerül. A krumplit hámozzuk meg, vágjuk gerezdekre, és dobjuk sós vízbe, némi köménnyel. Ha megpuhult a krumpli törjük össze, vagy hagymával futtassuk meg olajon, de a pacalpöci remek körítéséhez hasonlóan hagyhatjuk egészben is. Halásszuk ki az utolsó uborkát a dunsztos üvegbõl, merjük ki a körömpörköltet a köret mellé, és lássunk neki.

A villát és a kést egy idõ után úgysem kell használni, szóval akár a mosogatásról is lemondhatunk. A kezünkbe fogott körömrõl egy nagyot haraphatunk, aztán jön a szopogatás, a körömpörkölt metafizikai esszenciája: nem egy magyar költõnk megénekelte már ezt a pillanatot. Olyan mohósággal szívja magába ilyenkor a magányos férfi a csontra tapadt falatokat, mint kevés örömeit a siralomvölgynek. Ha végez, a fáradhatatlan nyelvmunkával csupaszra szopott csontokat eldobja mint kiüresedett életét. Depressziós hangulatában a körömtõl enyves ujjbegyeivel néha felragasztja Stahl Judit legújabb poszterét a falára.

Jó étvágyat!