 |
népesség: 5 499 074 fõ; GDP: 6 200 dollár/fõ; internethasználók: 20 000 fõ; forrás: CIA Factbook |
Valamelyik késő nyolcvanas évekbeli rádiókabaréban volt egy vicc arról, hogy valami magyar csecsemő első kimondott szava az volt, hogy Arafat, mert a szülei a bekapcsolt tévé mellett tartották a járókáját. A fergeteges poén akkor is ült volna, ha Arafat helyén Kadhafi tábornok neve szerepel - a vasfüggöny leszerelése előtt ő volt a világ mumusa, országa, Líbia pedig egyszerre a gonosz mindkét tengelye. 15 évvel később pedig mi van? Olyan címek az újságban, hogyaszongya: "Új alapon a francia-líbiai kapcsolatok".
Líbia is azok közé az országok közé tartozik, amelyek létüket kizárólag a gyarmatosító Európának köszönhetik. Ehhez még az észak-afrikai történelemben sem kell jártasnak lenni, elég egy térképen megnézni az ország vonalzóval húzott határait. Az a földdarab, amit ma Líbiaként ismerünk akkor lett így összefogva, amikor 1912-ben az olaszok még rá tudták tenni a kezüket Afrika egyik utolsó, parafa sisakos imperialistáktól mentes szeletére. Mivel a második világháborúban az olaszok Hitler mellett voltak (aki gonosz volt), ezért ´42-ben a szövetségesek elvették tőlük Líbiát, hogy aztán csak ´51-ben engedjék meg neki a független királysággá válást. A kemény kézzel uralkodó, és szintén gonosz Idrisz király önkényuralmát azonban 1969-ben megelégelte néhány ifjú és ambiciózus katonatiszt, és egy viszonylag békés forradalom keretében átvették a hatalmat.
Mindenkinek van egy kedvenc diktátora, így hát most én is színt vallok: szerintem a ´69-es forradalmat vezető Moamer el-Kadhafi olyan ember, akire bátran felnézhetünk, és nem csak azért, mert amint azt életrajzírói sosem felejtik megemlíteni, mindössze három év alatt elvégezte az általános iskolát. Én azért szeretem őt, mert egy ócska szemétdombon uralkodva, minimális emberáldozattal is képes évtizedek óta a nemzetközi közfigyelem homlokterében maradni, ráadásul egy imádnivalóan szórakoztató ember. Kurva könnyű volt Hitlernek (aki gonosz volt) - Németország mögötte állt, és hihetetlenül sok embert ölt meg. Az ilyesmiben semmi szeretnivaló sincs.
 |
A markáns arcélű vezér sátra bejáratából a jövő felé tekint |
Kadhafi a sivatag gyermeke, és ezt imádja is hangsúlyozni. A teljes államkassza önkényes birtoklását leszámítva puritán életet él, nemzetközi küldöttségeket is előszeretettel fogad hagyományos, sötét teveszőrből készült beduin sátrában. Emellett természetesen buzgó muszlim is, a teljes Koránt tudja fejből. Öltözködése még diktátor-bálokon is feltűnést kelt, színes lepleihez passzoló furcsa fejfedőivel csak a néhai Mobutu párducmintás sapkái versenyezhettek.
Hatalomra jutása után Kadhafi azonnal munkához látott, céljaként nem kevesebbet, mint a világ megjavítását megjelölve. A szerelést Líbiával kezdte, és át is keresztelte az Al Jumahiriyah al Arabiyah al Libiyah ash Shabiyah al Ishtirakiyah al Uzma névre, amit magyarra Líbiai Arab Szocialista Népi Nagy Dzsmaharijaként szokás lefordítani, a Dzsamahariját meg a Tömegek Államának. Ha az ember a világ megjavításán fáradozik, akkor először valamilyen kellően messianisztikus ideológiát kell találnia, ezt Kadhafi a Harmadik Nemzetközi Elméletben találta meg.
A nyilvánvalóan Mao vörös könyvéből merített ötlet szerint a Zöld Könyvben összefoglalt Kadhafi-esszencia szerint a H.E.N.-nek a kapitalizmust és a szocializmust egyaránt elutasító, pánarab és iszlám elméletnek kellett volna lennie. Sajnos a már eleve kusza gondolatokból nem sok valósult meg, tulajdonképpen azon kívül, hogy 1974-ben majdnem sikerült egyesülni Tunéziával egyáltalán semmi. Líbiában Kadhafi mindent államosított, és hiába rendelkezik az ország a világ nyolcadik legnagyobb kőolaj-készletével, a haszonból az elméletileg a hatalmat gyakorló népnek nem jutott semmi. Ez igazságtalan, és a népet becsapni aljas szemétség.
Kadhafi javára írandó, hogy bár a közjóból a köznek alig juttatott valamit, környékbeli kollégáihoz képest jószívű és szeretettel teli uralkodónak bizonyult. Líbiában például létezik egészségügyi ellátás, a nőket a férfiakkal szinte megegyező jogok illetik meg, az ország egy echte kultúrhely. Ha csak a hazai pályán elért eredményeit nézzük, Kadhafi egy cseppet sem rosszabb, mint a szomszédos Egyiptomot vezető Szadat vagy Mubarak, akiket az USA mindig is szövetségesnek tekintett. Kadhafi ott cseszte el, hogy kilépett a nemzetközi porondra.
 |
Miközben az idős Joszip Broz szivarozik, a fiatal Moamer vigyáz az egészségére és marad a narancslénél |
A Zöld Könyvben megfogalmazott internacionalista alapvetéseknek megfelelően Kadhafi a széljárás szerint hol az arab világ, hol Afrika egyesítőjének szerepében tetszelgett az idén már 35 éves uralma során. Egyedül nyilván nem érezte magát elég erősnek a feladathoz, így a világ legsiralmasabb szegleteinek fegyveres csoportjait igyekezett segítségül hívni. Egyszerre avatkozott bele a nigeri és a csádi polgárháborúba, valamint támogatta fegyverrel az északír IRA-t és Arafat PLO-ját. Ha csak ennyit tesz, akkor még meg is úszhatta volna szárazon, ám végül ő is csak azt akarta, mint az összes többi pajtása a Közel-Keleten - úgy seggbe rúgni Ronald Reagant, hogy az ijedtében felszámolja az Amerikai Egyesült Államokat.
A líbiai titkosszolgálat 1986. április hatodikán fel is robbantotta a berlini La Belle diszkót, amely a Németországban állomásozó amerikai katonák kedvelt szórakozóhelye volt. Reagan nem is sokat várt a válasszal, cserébe amerikai gépek bombázták Líbiát, a halottak között pedig ott volt Kadhafi egyik fogadott lánya is. Ettől Kadhafi még idegesebb lett ... bla bla bla ... ezt a részt mindenki ismeri ... Lockerbie ... Pan-Am ... megint líbiai titkosügynökök ... bla bla ... még egy gép Niger felett ... ENSZ-szankciók ... bla bla bla bla.
A világmegváltó tervek zátonyra futása után Líbiának 15 év teljes elszigeteltség jutott, Kadhafi is csak akkor hallatott magáról, amikor bejelentette Afrika egyesítését vagy esetleg az észak-koreai probléma tutibiztos megoldását. Aztán 2003-ban megtörtént az elképzelhetetlen: Kadhafi elkezdett rendes srác és a nyugat őszinte barátja lenni. Először a Lockerbie katasztrófa áldozatainak családjának utalt át egy rakás pénzt, amitől az angolok szíve megenyhült, az ENSZ pedig feloldotta a szankciókat. 2004 első napjaiban a franciák borultak az idősödő tábornok nyakába, amiért a nigeri gép után is fizetett, mint a katonatiszt. Sőt, a németek is már előre haverkodnak, mert Líbia ígérete szerint a berlini diszkó helyén játszóteret és kisállat-simogatót tervez építeni. Az amerikaiak ugyan még nem továbbra is fenntartják saját szankcióikat, ám ők is örülhetnek annak, hogy Kadhafi bejelentette, felhagy a tömegpusztító fegyverek, köztük az atombomba fejlesztésével.
Valamiért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a megalomán futóbolondok tettei mögött is racionális okok húzódnak meg, így nem csoda, hogy a világnak az a része, amelyiket érdekli az ilyesmi, azonnal találgatni kezdte, hogy vajon miért is javult meg Kadhafi. Az általánosan elfogadott érv az, hogy a tábornok megijedt Irak lerohanásától, meg biztosan látta a szakállasan pislogó Szaddám Husszeint, és most mindent megtesz azért, hogy ezt a sorsot elkerülje. Elhiszem, hogy jól hangzik, csak semmi értelme. Még ha Kadhafi el is hinné, hogy az amerikaiak most aztán tényleg rendet tesznek a világban, akkor is tudja, hogy Irán, Észak-Korea és Szíria jóval Líbia előtt állnak a sorban. Ezzel a hárommal végezni meg legalább húsz év, azt pedig ő már úgysem éri meg. Ugyan még csak 61 éves, ám egészségi állapota láthatóan rohamosan romlik és éppen ez az egyik ok a látszólagos megfutamodása mögött. Az agg vezérnek gondoskodnia kell az utánpótlásról, és az ilyesmit csak virágzó és boldog országban lehet zökkenőmentesen lehet megoldani. Pláne, ha az ember fia a Perugia focistájaként éppen most kapott doppingolásért három hónap eltiltást, a feltűnően jó nő lányát pedig csak a ruhavásárlás érdekli.
 |
A Zöld Könyv írója előszeretettel használ radíros ceruzát |
A legfontosabb ok Kadhafi megszelídülése mögött azonban - nem fogod elhinni, baszki - a pénz. Egyrészt ugye azt a temérdek líbiai olajat nem volt kinek eladni 15 éve. Gondoljunk csak bele. Felsővezető vagyok a líbiai gazdasági minisztériumban. Ha mondjuk bejönne az országba a francia ELF, egészen biztosan jutna nekem is abból a több millió eurónyi kenőpénzből, amit a koncesszióért cserébe szétosztogatnának. Megyek is, és szólok az Öregnek, hogy kárpótoljuk már annak a pár lezuhant szerencsétlennek a családját.
Az olaj mellett Líbia rendelkezik a világ egyik legértékesebb ingatlanjával is: 1700 kilométernyi szűz Földközi-tengeri partszakasszal. Én már látom az olasz meg német meg francia ingatlanfejlesztőket, ahogy küldik a szivart, a pezsgőt és a többi diktátor-ellátmányt Kadhafinak egy-egy zsíros szerződés reményében. És így van ez rendjén: az amerikaiaktól nem kell félni, pénzért viszont érdemes még az Egyesült Afrikai Államokról is lemondani.
A Matula tippje: A német Neckermann katalógusaiban öt év múlva jelenik meg a "líbiai riviéra" kifejezés, a magyar változatban még öt évvel később.
