Életutam...

Egy apró faluban, [születési hely] születtem, és itt is nőttem fel. Édesanyám tanítónő volt, édesapám agronómus. Gyermekkorom lelki békéjét a nehéz körülmények, a szegénység és a kommunista rendszer ellenére nagyszüleimnek köszönhetem. Nagyapám sokat furulázott nekem, nagyanyám megismertetett vidékünk legszebb meséivel. Ma is legszebb emlékeim közé tartozik, amint édesapámmal kézenfogva a hazatérő birkákat és a pásztort nézzük az alkonyatban. A magyar táj és a népművészet olyan mélyen gyökereznek bennem, mint a magyar költészet legszebb sorai, amelyre édesanyám okított.

Az elemi befejezése után a közeli [településnév]-re, a Vörösmarty Mihály Petőfi Sándor Arany János Szakközépiskolába jártam. Ekkor találkoztam eloször hozzám hasonló fiatalokkal, olyanokkal, akikkel együtt éltük át a 1989-90-es éveket, és akikkel már egy új, reményteljes polgári jövőért tanulhattunk. Sokat voltunk együtt, segítettünk egymásnak az iskolai felkészülésben, kerestény kört is alapítottunk. Életem legnagyobb változását az egyetemre való bekerülés jelentette, amikor [felvételi évszáma]-ben felvettek a Budapesti Közgazdaságtudományi Jogi egyetemre. Eleinte megriasztott a főváros hatalmas méreteivel, személytelensége, de éreztem azt is, új kihívások elé nézek. A kollégium közössége és tanáraim segítőkészsége aztán eloszlatott minden kétséget, és éreztem megtaláltam önmagam. A kollégiumbeli társaim ugyanolyan vidéki srácok lányok voltak, mint én, teli tenniakarással, célokkal. Éreztem, éreztük, eljött a mi időnk.

Nem sokat gondolkodtunk azon, hol a mi helyünk. A Fidesszel, programjával, szellemiségével könnyen azonosultam, tudtam, ez az a csapat, ahol jó játékos válhat belőlem. Barátaimmal beléptünk a Fidelitasba, ekkor kezdődött politikai pályafutásom. Az egyetem elvégzése, a diploma letétele előtt után lettem képviselő. Férjemmel Feleségemmel is ezekben az években ismerkedtem meg egy kiránduláson népzenei koncerten keresztény körben plakátragasztás -on. Első találkozásunk igazi kaland volt. [helységnév]-ben voltunk, amikor az utcán sétálgatva megállított minket a rendor. Én otthon hagytam a személyimet, és a biztos úr nem volt éppen jó kedvében. Így férjem feleségem]-mel töltött első közös éjszakán az őrszobán "esett meg".

Manapság, amikor rengeteg idot töltök a politikával, gyakran jár fejemben nagyapám emléke, egy-egy bölcs mondása. Ő igazán sok változást kellett hogy megéljen, volt hadifogságban, az 50-es években kitelepítették… Emlékszem, este, ahogy a lámpafényben elüldögélt, gyakorta mondta: hidd el, fiam, az ember életében a család békéje többet ér minden sodró ereju változásnál. Szavai tanítottak meg arra, hogy higgyek a szeretet és az összefogás erejében.

[az Ön neve]

m_ATULA h_TML®