|
 |
| Én is akartam írni a gyerekkoromról, most egy régi barátomat szeretném
bemutatni: |
Ati
|
Ati rossz gyerek volt, és károsan befolyásolta frissen fakadt
magömlésüktől egyébként is megzavarodott pajtásai kora-bakfis korát.
Ati folyton fajtalankodott. Bukott tanulóként egy évvel előbb
szőrösödött, de természetesen nem ez magyarázta, hogy muszáj volt
kivernie tornaórák előtt, az öltöző ruhaváltó izgalmában. Hosszan csorgó
nyálpatakokat eresztett szájából a faszára, amiből a feltörő gecit
atlétatrikója alsó fertályára engedte, alaposan megtörölve magát maga
után. Akkoriban szinte mindenki viselt fehér atlétatrikót. Az övé
tulajdonképpen tarka volt, alul legalábbis köldökig keményen sárgás.
Korakamasz váladékok marták be magukat a sokszor indokolatlanul
bordázottra tervezett anyagba. Általános iskolában egyébként nem
használtunk dezodort, csak a lányok, akiknek öltözőjét egy ajtó
választotta el a mienktől. Az az ajtó mindig zárva volt.
Egyszer azonban kinyílt. Ati aznap behozott egy kisollót. Divatos
kellékei voltak a maszek-boltból vásárolható termékcsaládoknak az
összecsukható körömollók, ujjazásra való két lukánál lehetett
visszahajtani őket, és élük középre, lefelé állítva nem sértett senkit.
Használat előtt újra ki kellett nyitni. Ati aznap az öltözőben kinyitotta
az ollót. Izgatottabb volt, mint amikor feszülő fitymája gyors
dörzsölgetésére készült, mert igazi behatolás volt napirenden. A kis
ollót finoman megjárogatta a kulcslyukban, abban a lyukban, ami a
legizgalmasabb, előttünk örök sóvárgást jelentő nyílás volt. Korábban
csak keveset látott, pislogó szemgolyónk szorult közel hozzá,
szempilláink söprögették az alumíniumszagú zárat. Ati forgatott és
nyitott. Egymás-hegyén hátán néztük a lassan nyíló ajtó mögötti titkot.
Egyetlen pár titok volt csak fedetlen, a kicsit duci Kati fejlődő keblei,
de ő is hamar eltakarta néhány hónapja duzzadó mellkasát.
Ati nem csak akkor kapott intőt, amikor kinyitotta azt a titkos zárat.
Amikor a vajtai tábor közös WC-jében illetlenkedett, akkor rögtön rá
terelődött a gyanú. Beleszart a piszoárba, de ennél is nagyobb baj volt,
hogy használta a WC-kefét. Belemártotta a rossz menzából lebontódott
salakba, és mintha csak festene, húzta végig a falon a kefét. Kente a még
vélhetően meleg szart a csempére, és fölé is, oda ahol csak festék mögött
rohadt az örökké dohos, málló vakolat. A tábor takarítónőjével külön
osztályfőnöki órán kellett - szerencsénkre csak erkölcsi szempontból -
szolidaritást vállalni. Ati vonzódott a fekáliához, egyszer falevéllel
felszedte a földről a kutyaszart, és azzal dobálta meg akit nem kedvelt.
Ati nagyon félt az intőktől, azokat sohasem szarta le. Könnyező szemmel
mondta minden bűne után, hogy „mért én, mért mindig én, mért mindig
engem kell elővenni”. El is hitték neki néhányszor, mert a nyurga
fiú őszintén és sokat tudott sírni, egyetlen kisfiú volt a nagyok között,
aki hagyta peregni könnyeit az osztály előtt. Nem is büntették meg,
amikor egy másik osztálytársunk Balázs (őt most késelésért körözi a
rendőrség, az ORFK honlapján megnézhettem milyen férfias lett azóta)
fingszagú sprét hozott Ausztriából, és Ati kifújta a fél flakont a
biológia terem előtt. Minden oktató WC-dugulást gyanított, de az
épületben lakó gondnok, (aki kokival büntetett ha becsöngettek hozzá)
állította, mindent rendben visz a víz. Amikor kémia órán gázsprét fújt,
mikor a gyakorló főiskolás lány kénnel kísérletezett, akkor sem bukott
le. Mi sírtunk és sírt a gyakorló tanárlány is, igaz, ő messze volt a
sprétől, de nem értette, honnan szökik hátra ily nagy dózisban a
veszélyes anyag. Nem volt kémcső, ki megsúgja neki.
Ati azért félt ennyire az intőktől, mert a nevelőapja mindig addig verte
szíjjal a beírás után, míg vizelet nem fakadt örökké ágaskodó
fütyköséből, és vonítva nem esküdött örök jóságot a mindig dühös
mostohának. A félkishúgát, akit Magzatnak nevezett, mindig rendben
elhozta viszont reggel az iskolába, Encsike rugós fémcsigába pöndörödő
szemüvegkerete mögül pislogva figyelte a nagyfiúk társalgását. Hazafelé
nem jött velünk Magzat, mert a napköziben maradt, így nem láthatta, ahogy
Ati injekcióhoz való fecskendő áttetsző bendőjét teleszívja vízzel, de
tűnek való kis nyílás száját fülzsírjával betömi. Az így kilőhetővé vált
hallójárati váladékkal remekül célzott, Adrienn fagyijában puhán tottyant
a méregsárga gombóc, csak a vizes reptető közeg roncsolta a
vaníliafélgömb domborulatát. Adriról, aki fejlett volt a fejlődők között,
dalt is írt, de csak egyszer énekelte el neki: „Adri, Adri mutasd a
pinád! Van-e benne lapostetű, baszomazanyád!” szólt a nóta, és a
rigmust hónapokig visszhangoztuk újabb és újabb nevek behelyettesítésével
feldolgozva az eredeti nótát. Ati sokszor kérte Adrit, hadd törölje meg a
punciját pisilés után, de sohasem szolgálhatta így a higiéniát az
iskolában.
Ati nem szerette az intőket, írtam is már, hogy miért. Amikor elcsentük a
Magatartásfüzetnek nevezett rettegett osztály-napló mellékletet, akkor
Ati belefújta az orrát, turhát kevert ki okádékkal szájüregében, ezt
beleköpte és levizelte a noteszt.
Ati egyszer a Laci nővérét is meg akarta baszni. Kati már 14 éves volt,
és 13 éves korában már megbaszták, és akkor megsúgta Lacinak, hogy
baszáskor nyáladzik a pina, és az direkt kell, hogy jó legyen. Ezen sokat
gondolkodtunk. Mindenki tudta, Kati laza lány. Ezért amikor ott volt
Laci, az említett Balázs és Kati is Atiék lakásában, akkor Ati megígérte,
megcsinálja a nyolcadikos lány matematika leckéjét, ha hagy egy baszást.
Ati sokat ígért, mert hatodik végét jártuk, és bizony ez nagy lemaradás
az anyagban, nem beszélve arról, hogy Atit mindig meg akarták buktatni
azok, akik a számtannyelvre fordíttatták le a szöveges feladatokat. Ati
komolyan gondolta ígéretét, nem tréfált, a baszás kedvéért benyalt volna
nyolc évfolyam matematikát, de Katit ez nem hatotta meg. Akkor is csak
sírdogált, amikor Ati elővette a faszát, és megmutatta, van szerve a
feladathoz. Nyolcadikra aztán baszhatott végre, megvolt neki Ildi a
7/c-ből, és két tanúja is volt, mert míg életében először tapasztalhatta
a beteljesült szerelmet, ketten is nézték: Tomi a kerítő és Isti a voyeur
saját maguknak is örömet szerezve lesték a nászt. Ati állította, az öklét
is feldugta, de a szájhőst rendre utasító Tomi szerint csak a középső
ujjpercek tünedeztek el a 7/c legbátrabb lányában.
Atin segítetett egyszer a családsegítő, közösen az iskolával. Elküldték
vidékre, egy bentlakásos „üdülőiskolába”, ahol egy hónapig
volt bezárva. A helyi nevelők szomorú feladata volt, hogy írásban
értesítsék anyaintézménye vezetőségét, hogy Ati a kertben egy kislánnyal
rendszeresen fajtalankodott, péniszt mutatva, vaginát tapogatva. Nem
küldték haza, szociális okokból. Amikor hazajött, megmutatta, hogy le
tudja szopni magát. Különösen hajlékony fiú volt, leült és lábfefejeit
füle mögé hajlítva kényelmesen nyalogatta makkját. Senki sem tudta utána
csinálni.
Tisztelt olvasó! Ön egy vizsgálat alanya volt.
Amennyiben Ön legalább egyszer komolyan felizgult az olvasottak hatására,
akkor nyilvánvalóan pedofil. Ebben az esetben szégyellje magát.
Amennyiben Ön undort érzett, akkor Ön álszent, és ne olvassa a m_Atulát.
Az Ön kedvéért azonban biztosítom, a leírtak szó szerint igazak, mind egy
gyerekhez köthetőek, csak a neveket változtattam meg.
Amennyiben Ön irodalmi érdeklődéssel olvasta az írást, és a forma
érdekelte csak, akkor Ön hülye. Kérjük, küldjön nekünk pénzt, hogy a
modern prózát tovább „csinálhassuk”.
Amennyiben Ön magára ismert Ati sorsában, kérjük jelentkezzen, mert nem
tudom, mi lett magával, amióta egyszerre volt pék és egy ismert díler
samesza, pedig kíváncsi volnék sorsának alakulására.
|
Péter
|
| főoldal |
 |
|
|
|
