Esőben kint felejtett holokauszt-túlélők! Gyötrő gyomortekeredés! Véres
bélszín! Nincs messze a nap, amikor egykibaszottufó is részese lesz a
nagy hétvégi örökrangadónak, a családi ebédnek.
Nyugodt szívvel tudok lekezelő lenni pultosnőkkel a vállalati menzán, de
az minden alkalommal elszomorít, amikor két hetven feletti
holokauszt-túlélőt látok az eső elől behúzódva egy Kertész utcai
kapualjba. Szegények minden héten bíznak abban, hogy az unokájuk oda fog
érni tizenkettő harmincötre, ahogy azt a lányuk ígérte.
---
A családi ebéd a CNN World Sporttal kezdődik. Szombaton tizenegy ötvenkor
ez az ébresztő, ami mögött az elmélet hétről hétre valami olyasmi, hogy a
tíz perccel később kezdődő híreknek mágikus ösztönző ereje van, amelynek
hatására a műsor első öt perce elég arra, hogy rendesen felébresszen,
kiküldjön a fürdőszobába, megállapíttassa, hogy az előző este viselt
nadrágra felkerült érdekes dolgok alkalmatlanná teszik azt bárhol
megjelenésre, majd legkésőbb 12 öra 20 perckor kizavarjon bárkit a
bejárati ajtón. Ez valóban így működik, kivéve azt az összes alkalmat,
amikor Budapest legcsúnyább ajándéka is megérkezik Gyötrő Hányingerrel és
Működésképtelen Érzékszervekkel.
Ahogy én képzelem, azon a családon kívül, amelyikbe én is delegálva
vagyok, nincs még egy olyan Magyarországon, amelyiknek egyetlen egy tagja
sem tud nálam lényegesen jobban főzni. Ez viszont a diplomák, felsőfokú
nyelvvizsgák, akadémikusok és zsidó nők sűrűsége ellenére sem tud senkit
felmutatni, aki egy zöldséglevest képes lenne büszkeségre okot adóan
elkészíteni. Mi étterembe járunk családi ebédelni.
Ugyanúgy, mint a többi ingatlanokkal, részvényekkel és sok autóval
rendelkező tisztességes család, jellemzően a Remizben eszünk
szombatonként. Szombatonként, mert apám elmélete szerint vasárnap minden
rohadt étterembe túl sokan mennek délben, mivel a magyar ember templom
után szeret étlapról rendelni. (Amikor ezt először hallottam, viccesen
megjegyeztem, hogy a Remizbe nyilván olyanok járnak, akiknek szombaton
van a mise, mert ott akkor is elég sokan vannak, és ezen anyám jót
kacagott, mert kötelességének érzi, hogy kacagjon a zsidóvicceken, hiszen
van neki humora, apám meg azért kacagott, mert szórakoztatónak tartja, ha
a család többi része azon szórakozik, aminek ő nem része, nevezetesen a
zsidó világösszeesküvésen.) A Remiz egyébként közétkeztetés, van vagy
száz asztal, de családi ebédnek megteszi, és van miről beszélni, mert
valamelyikünknek ehetetlen legalább az előétele.
Beszélgetni egyébként is nagyon sok dologról szoktunk. Elsősorban
természetesen politikáról, kivéve a húgomat, aki ezt nagyon helyesen
leszarja. A holokauszt-túlélőknek mindegy, csak semmi köze ne legyen a
Horthy-rendszerhez, amely annyira kedélyes és joviális volt, hogy
érettségijük után szülővárosuk utcáin játszhattak Quake-et fegyver
nélkül, anyám szerint az SZDSZ az egy jó dolog, és tulajdonképpen még
mindig apám áll a legközelebb a hármas skála legfelső fokozatának
eléréséhez, amelyen egyszer képes lesz Bayer Zsolt és Bolgár György
világa mellett Vásárhelyi Máriájáét is ugyanannyira gyűlölni. További
témák:
- Foci. Kivel játszunk este, dögöljön meg Van Gaal, miért nem kezdő
Riquelme, minket közvetít-e a Sport 1.
- Kulturális élmények. Nagymamám a holokauszt-túlélő mit látott a
Heti Hetesben, mit hallott a Klubrádióban. És Marci te mit láttál.
Nagymama, én megnéztem egy filmet, amiben egy japán gimnáziumban
verekedtek.
- Érdekes adatok a világról.
A családi ebéd, és különösen a másnapos családi ebéd legfontosabb öt
perce minden bizonnyal a választás az étlapról. Ezekben a pillanatokban
dől el a hétvége maradékának hangulata. Lesz-e mulatás szombat este is,
vagy csak egy jó nagy híg fos. Aki nem volt előző nap annyira részeg,
hogy az este zárásaként egy Monty Python válogatáslemezt tett be a
Winampba, majd édesdeden elaludt, annak könnyű: frissen facsart narancslé
szénsavas ásványvízzel, kiadós előétel, véres bélszín, fagylaltkehely.
Aki igen, az csak akkor maradhat életben, ha már régen kidolgozott
taktikával érkezik.
Inni kizárólag szénsavmentes italokat, leginkább vizet szabad. Kivéve, ha
az ebédelő családot nem zavarja néhány, az órákig tartó gyomorcsavarodást
reménytelenül áttörő fingocska (púzás). A saláta mint előétel szóba sem
jöhet - túl sok ecetet raknak rá, és ez megint nem annak a gyomornak
való, amit ilyenkor magában hordoz. Az ideális választás valamilyen
semleges ízű leves, ha van, nem kell az erőlevesnél érdesebb dolgokkal
próbálkozni.
A főételnek a legdrágább halnak kell lennie. Először azért, mert az
mindig viszonylag kis adag, sokat úgysem lehet semmiből megenni.
Másodszor mert a köret minden esetben petrezselymes burgonya, ezt
mindenki tudja értékelni, aki ebben az állapotban próbálkozott már zsíros
hasábburgonyával vagy ökölnyi zsemlegombóccal. A hal - amit egyszerűség
kedvéért nevezzünk lazacderéknak - leghasznosabb tulajdonsága azonban az,
hogy alig kell rágni, és ennek igazán csak az tud örülni, akinek már állt
meg a szája benne egy rágósabb falat szarvassal és azzal az érzéssel,
hogy most azonnal megöli apját, anyját, két holokauszt-túlélőt és a
húgát.
Délután kettőkor vége kell, hogy legyen. A győztesekre késő délutánig
tartó újságolvasás vár a hatszázcenti belmagasságú nappaliban, a
vesztesek mehetnek vissza Pestre tovább javítani a világ leghosszabb
takarításának világrekordját, amelynek központi gondolata a lakásban
mocsok lenyomása térd alá, majd harc az ellen, hogy az valaha is megint
csípő felé érjen.
---
Hogyan együnk családunkkal másnaposan indiai étteremben vindaloot? Hogyan
együnk családunkkal, amikor még mindig nem egészen múlt el az éjjel
folyamán elfogyasztott amfetamin hatása, és mit tegyünk akkor, amikor a
szánkba kerülő falat csirke hirtelen fapozdorjává válik? Ezeket a
kérdéseket is meg akartam válaszolni, de ezek a kilencvenes években
történtek, és a kibaszott rém azt mondta, hogy siralmas, amikor a
kilencvenes évekről írok, úgyhogy akkor nem.
|
