főoldal | Kedves m_ATULA! | 
It's a Budapest thing and you would never understand VII.

Esőben kint felejtett holokauszt-túlélők! Gyötrő gyomortekeredés! Véres bélszín! Nincs messze a nap, amikor egykibaszottufó is részese lesz a nagy hétvégi örökrangadónak, a családi ebédnek.

Nyugodt szívvel tudok lekezelő lenni pultosnőkkel a vállalati menzán, de az minden alkalommal elszomorít, amikor két hetven feletti holokauszt-túlélőt látok az eső elől behúzódva egy Kertész utcai kapualjba. Szegények minden héten bíznak abban, hogy az unokájuk oda fog érni tizenkettő harmincötre, ahogy azt a lányuk ígérte.

---

A családi ebéd a CNN World Sporttal kezdődik. Szombaton tizenegy ötvenkor ez az ébresztő, ami mögött az elmélet hétről hétre valami olyasmi, hogy a tíz perccel később kezdődő híreknek mágikus ösztönző ereje van, amelynek hatására a műsor első öt perce elég arra, hogy rendesen felébresszen, kiküldjön a fürdőszobába, megállapíttassa, hogy az előző este viselt nadrágra felkerült érdekes dolgok alkalmatlanná teszik azt bárhol megjelenésre, majd legkésőbb 12 öra 20 perckor kizavarjon bárkit a bejárati ajtón. Ez valóban így működik, kivéve azt az összes alkalmat, amikor Budapest legcsúnyább ajándéka is megérkezik Gyötrő Hányingerrel és Működésképtelen Érzékszervekkel.

Ahogy én képzelem, azon a családon kívül, amelyikbe én is delegálva vagyok, nincs még egy olyan Magyarországon, amelyiknek egyetlen egy tagja sem tud nálam lényegesen jobban főzni. Ez viszont a diplomák, felsőfokú nyelvvizsgák, akadémikusok és zsidó nők sűrűsége ellenére sem tud senkit felmutatni, aki egy zöldséglevest képes lenne büszkeségre okot adóan elkészíteni. Mi étterembe járunk családi ebédelni.

Ugyanúgy, mint a többi ingatlanokkal, részvényekkel és sok autóval rendelkező tisztességes család, jellemzően a Remizben eszünk szombatonként. Szombatonként, mert apám elmélete szerint vasárnap minden rohadt étterembe túl sokan mennek délben, mivel a magyar ember templom után szeret étlapról rendelni. (Amikor ezt először hallottam, viccesen megjegyeztem, hogy a Remizbe nyilván olyanok járnak, akiknek szombaton van a mise, mert ott akkor is elég sokan vannak, és ezen anyám jót kacagott, mert kötelességének érzi, hogy kacagjon a zsidóvicceken, hiszen van neki humora, apám meg azért kacagott, mert szórakoztatónak tartja, ha a család többi része azon szórakozik, aminek ő nem része, nevezetesen a zsidó világösszeesküvésen.) A Remiz egyébként közétkeztetés, van vagy száz asztal, de családi ebédnek megteszi, és van miről beszélni, mert valamelyikünknek ehetetlen legalább az előétele.

Beszélgetni egyébként is nagyon sok dologról szoktunk. Elsősorban természetesen politikáról, kivéve a húgomat, aki ezt nagyon helyesen leszarja. A holokauszt-túlélőknek mindegy, csak semmi köze ne legyen a Horthy-rendszerhez, amely annyira kedélyes és joviális volt, hogy érettségijük után szülővárosuk utcáin játszhattak Quake-et fegyver nélkül, anyám szerint az SZDSZ az egy jó dolog, és tulajdonképpen még mindig apám áll a legközelebb a hármas skála legfelső fokozatának eléréséhez, amelyen egyszer képes lesz Bayer Zsolt és Bolgár György világa mellett Vásárhelyi Máriájáét is ugyanannyira gyűlölni. További témák:

- Foci. Kivel játszunk este, dögöljön meg Van Gaal, miért nem kezdő Riquelme, minket közvetít-e a Sport 1.

- Kulturális élmények. Nagymamám a holokauszt-túlélő mit látott a Heti Hetesben, mit hallott a Klubrádióban. És Marci te mit láttál. Nagymama, én megnéztem egy filmet, amiben egy japán gimnáziumban verekedtek.

- Érdekes adatok a világról.

A családi ebéd, és különösen a másnapos családi ebéd legfontosabb öt perce minden bizonnyal a választás az étlapról. Ezekben a pillanatokban dől el a hétvége maradékának hangulata. Lesz-e mulatás szombat este is, vagy csak egy jó nagy híg fos. Aki nem volt előző nap annyira részeg, hogy az este zárásaként egy Monty Python válogatáslemezt tett be a Winampba, majd édesdeden elaludt, annak könnyű: frissen facsart narancslé szénsavas ásványvízzel, kiadós előétel, véres bélszín, fagylaltkehely. Aki igen, az csak akkor maradhat életben, ha már régen kidolgozott taktikával érkezik.

Inni kizárólag szénsavmentes italokat, leginkább vizet szabad. Kivéve, ha az ebédelő családot nem zavarja néhány, az órákig tartó gyomorcsavarodást reménytelenül áttörő fingocska (púzás). A saláta mint előétel szóba sem jöhet - túl sok ecetet raknak rá, és ez megint nem annak a gyomornak való, amit ilyenkor magában hordoz. Az ideális választás valamilyen semleges ízű leves, ha van, nem kell az erőlevesnél érdesebb dolgokkal próbálkozni.

A főételnek a legdrágább halnak kell lennie. Először azért, mert az mindig viszonylag kis adag, sokat úgysem lehet semmiből megenni. Másodszor mert a köret minden esetben petrezselymes burgonya, ezt mindenki tudja értékelni, aki ebben az állapotban próbálkozott már zsíros hasábburgonyával vagy ökölnyi zsemlegombóccal. A hal - amit egyszerűség kedvéért nevezzünk lazacderéknak - leghasznosabb tulajdonsága azonban az, hogy alig kell rágni, és ennek igazán csak az tud örülni, akinek már állt meg a szája benne egy rágósabb falat szarvassal és azzal az érzéssel, hogy most azonnal megöli apját, anyját, két holokauszt-túlélőt és a húgát.

Délután kettőkor vége kell, hogy legyen. A győztesekre késő délutánig tartó újságolvasás vár a hatszázcenti belmagasságú nappaliban, a vesztesek mehetnek vissza Pestre tovább javítani a világ leghosszabb takarításának világrekordját, amelynek központi gondolata a lakásban mocsok lenyomása térd alá, majd harc az ellen, hogy az valaha is megint csípő felé érjen.

---

Hogyan együnk családunkkal másnaposan indiai étteremben vindaloot? Hogyan együnk családunkkal, amikor még mindig nem egészen múlt el az éjjel folyamán elfogyasztott amfetamin hatása, és mit tegyünk akkor, amikor a szánkba kerülő falat csirke hirtelen fapozdorjává válik? Ezeket a kérdéseket is meg akartam válaszolni, de ezek a kilencvenes években történtek, és a kibaszott rém azt mondta, hogy siralmas, amikor a kilencvenes évekről írok, úgyhogy akkor nem.

Marci Personality

főoldal

m_ATULA m_AGAZIN | © 2001