A halált elkerülendő ötletet lopunk. Kapard elő egy régi válogatáskazettád, rakd be a magnódba, hallgasd végig, és közben írd le, ami eszedbe jut. Az egyetlen szabály, hogy minden számról csak annyi ideig írhatsz, amíg éppen az szól. Ha lejárt a kazetta, csak helyesírási hibákat ér javítani. Első felvonás most, a többi meg máskor.
From Pistols To Prodigy III.
Rec: 1996 legkésőbb
Miért adtam ennek ennyire siralmas címet, fogalmam nincs. Gondolom akkor ez volt a zenei spektrum két vége. Vagy legalábbis az általam birtokolt zenék két vége, mert emlékeim szerint akkor már túl voltam néhány meghatározó jellegű acidpartin, és Törökbálinton egészen biztosan senki nem játszott se Pistolst, se Prodigy-t. A cél amúgy a Moszkva téren túli otthon és a pestlőrinci gimnázium közötti több mint egy órás távolság elviselhetőbbé tétele volt.
A oldal
Madness - One Step Beyond
Szombaton magyarázta a haverom, hogy a Madness simán benne van minden idők legjobb öt zenekarában. Nincs, de ha angolokra redukálunk, majdnem. A legjobb mozgásuk viszont tényleg nekik volt. Ma már a Night Boat To Cairo a kedvenc Madness számom, de akkor még ez volt, meg a Baggy Trousers. Most már sznob vagyok, és a One Step Beyondnak is az eredeti jamaikai verzióját szeretem jobban, Prince Busterrel.
MDC - This Land Is Your Land
Az első borzalmas mellényúlás. Az amerikai Chumbawamba, humor és dallam
nélkül. Ezek annyira komolyan vették magukat, hogy van egy számuk,
amiben a fekete bárány és az özvegyi fekete ruha létezését is látens
rasszizmusnak tartják. A klasszikusok punkverzióban pedig akkor is
borzalmas volt.
Dinosaur Jr. - I Live For That Look
A nagy amerikai alternatív ikonok közül nekem a Pavement szinte
teljesen kimaradt a maga idejében (kivéve a Range Life fesztivál-
klasszikust). J Mascis együttese, a Dinosaur Jr. is csak érintőlegesen
kapott el, elsősorban a klasszikus, urbánus golfozó videóklipjükkel. Ez
ma is vállalható, a későbbi Dinosaur Jr csemeték, a Sebadoh meg a Folk
Implosion már kevésbé. Hmmm... jó popzene ez. A Sonic Youthot persze meg
sem közelíti. Nem voltam soha nagy 120 Minutes-rajongó, de ebben a
számban benne van nagyjából az a műsor, meg az is, hogy Barcelonában
volt egy csaj, akibe szerelmes voltam, lerázott a picsába, a bátyja meg
ilyesmiket hallgatott.
Sonic Youth & Cypress Hill - I Love You Mary Jane
Ez ugye a generációsan meghatározó Judgement Night soundtrackről van. A
Sonic Youth, na az viszont nálam van benne a top 5 érinthetetlen
istenségben. A Cypress Hillt soha nem bírtam annyira, az Insane In The
Brain persze bejött, de tinédzserként nem fogott meg annyira a hiphop.
Ez a szám amúgy zseniális lenne, ha nem irtóznék minden műtől, ami
kizárólag drogozással foglalkozik. Van egy elméletem amúgy, hogy a
Cypress Hillnek háromféle száma van: bólogatós, ugrálós és
bólogatós/ugrálós. Majd egyszer el is mondom.
Mano Negra - Mala Vida
11 éves korom óta Mano Negra rajongó vagyok, és kurva büszke is rá.
Könnyű persze, ha az ember latin nyelvterületen kezd kamaszodni. A
katalán Canal 33 leadott egyszer egy Mano Negra koncertet, Live au
Pigalle, vagy valami ilyesmi, a vége az volt, hogy mopedekkel
száguldoztak Párizsban, a hátsó ülésen a zenészekkel. Uhh, a pozanos
nagyon jól nézett ki. Nem gondoltam, hogy élőben is látok majd ilyet,
de a tavalyi wieseni Manu Chao koncert megközelítette. Faszomba a
Desaparecidóval, ez volt a jó.
Blur - Parklife
A kedvenc britpop zenekarom - tudom, ilyen nincs - a Pulp. Az Oasist
mindig is utáltam, mint a szart, a Blurnek viszont egy csomó dolgát még
most is bírom. Például ezt a számot, már csak a letagadhatatlan Madness
és Specials nyúlás miatt is. Kár, hogy nem tudtak időben feloszlani, és
még a Gorillazt is végig kellett szenvednem. Leavin' ze 'ouse - ez a
kedvenc sorom.
Nirvana - Endless Nameless???
A picsába, nem vagyok biztos a címben. Ritka koncertfelvétel, gondolom
valamelyik Outcesticide-válogatásról. A refrén csak paródiaként
értelmezhető: And if you kill yourself / You will think you're happy.
Kurt Cobaint ma is kurva tehetséges csávónak tartom, de ezeket a
manírokat nem kellett volna. A szám amúgy tökéletes, valahol a Sliver
meg a Molly's Lips kategóriájában.
NOFX - Perfect Government
Tudom, hogy ezt nehéz elmagyarázni, de a NOFX nálam benne van minden
idők legjobb pár punkegyüttesében, a Ramones mögötti második vonalban.
Mert van humoruk, kurva jó számokat írnak, és tényleg szarnak bele
mindenbe. Ez szarul hangzott, de nekem ennyi kell a punkhoz.
Sonic Youth - The Wonder
Minden idők második legjobb lemezének, a Daydream Nationnek van a végén
egy 13 perces, három tételes darab, ez annak azt hiszem, hogy a közepe.
Soha senki nem gitározott még úgy, mint Thurston Moore és Lee Ranaldo
azon a lemezen, most elkerülném az előző szám leírásánál elővett
patetikus hangvételt, de ez a lemez akárhányszori meghallgatásra is
elindít valami olyat, amit egyáltalán nem tudok megmagyarázni.
Biohazard - What Makes Us Tick
A második vérciki darab. Még az sem menti meg, hogy életemben először
és utoljára a Pecsában tartott Biohazard koncerten stagediveoltam
(előzenekar: Dog Eat Dog, úristen). Csak azzal menthetem magam, hogy
akkor még nem ismertem a a Bad Brainst meg a Minor Threatet, és azt
hittem ez a kibaszott nagybetűs NYHC (sajnos nem tudom az x-jellel
kombinálni). Evan Seinfeld hastetkója viszont örök klasszikus.
Smashing Pumpkins - Today
Nem hiszem, hogy ezt elkerülhette volna bárki, aki a kilencvenes évek
elején volt 14 éves. Ez nyilván a Goood Vibrations akkori megfelelője
volt, már csak mindkét szám valójában nagyon szomorú hangvétele miatt
is. Billy Corgannek még volt haja, D'arcy épp csak szakított James
Ihával, Jimmy Chamberlain még nem volt full heroinista, és még nem ők
voltak a legjobb rockegyüttes a világon.
Beastie Boys - Michelle's Farm
Ez viszont tényleg HC. Ez a Beastie Boys persze gyakorlatilag teljesen
más volt, mint az, amelyik felvette a Check Your Headet, de ez akkoris
egy jó szám. 17 éves new-yorki borotvált fejű zsidógyerekek, hmmmmmm,
király.
Bad Religion - Stranger Than Fiction
Mérsékelten égő. A Bad Religionnek volt kettő és fél tökéletes lemeze
(Suffer, No Control + Against The Grain), de ez már a lefelé menő ág,
ami még akkor sem ért véget, amikor már Campinóval énekeltek együtt. A
NOFX-el szemben pedig ők aztán kurvára komolyan vették magukat. Miért
vannak ebben olyan szavak, hogy caringosity meg quixotic???
Sex Pistols - Lonely Boy
Gondolom azt hittem, hogy obskurus Sex Pistols számokat szeretni menő
dolog. Ezt ráadásul valószínűleg romantikusnak is tartottam. Steve
Jones úgy tud énekelni, mint én. Érdekes adat: Glenn Danzig segített
Sid Vicious mamájának összeszedni halott fiacskája cuccait New Yorkban.
Együtt buliztak előző éjjel, a sztori szerint. Ez kurva buta rockzene.
Red Hot Chilli Peppers - I Could Have Lied
Első késztetés az előretekerésre. Basszameg, ez még az Under The Bridge-
nél is siralmasabb. Gondolom akinek bejön a Blood Sugar Sex Magik, és
nem csak a faszmutogatós Anthony Kiedist látja benne, az ezt is
szereti. De nekem a RHCP ma már csak a Mother's Milk, és főleg az
Uplift Mofo Party Plan, amikor még élt Hillel Slovak, és Flea-vel
együtt kettejük jófejsége elég volt ahhoz, hogy elnyomja ezt a tapló
Kiedis gyereket. Ez simán egy szinten van a Poison Every Rose Has Its
Thorn című örökbecsűjével. Kemény gyerek megpróbál a csaja ablaka alól
bocsánatot kérni. Nyál.
Nirvana - Molly's Lips
Persze, hogy Pixies-nyúlás, de ez akkor is tökéletes. Ha figyel az
ember, Cobain hangja alatt gyakorlatilag csak egy folyamatos, néha
kilengő zajfolyamat van. Ezt hívják popzenének. A szöveg meg már szinte
Ramonesien szép.
Dick Dale - Misirlou
Ez azért került rá, mert egy 'rendes' szám már nem fért erre az
oldalra. A Pulp Fictiont soha nem szerettem különösebben, a
szörfgitárokat és a hatvanas évek nem koszos hippik által készített
zenéit viszont ma is imádom.
B oldal
Rage Against The Machine - Killing In The Name
Ezt nem vagyok hajlandó szégyelleni. Mennyivel jobb már, mint a nyomi
Limp Bizkit. Mennyit pogóztam erre. Szombat este sohase focizz!!!, mint
közismert erről van szó az elején, aztán meg Ez egy kibaszott tócsa!!!.
Tom Morello gitárjátéka is vállalható még mindig, állítólag Jomo
Kenyatta unokaöccse, de ezt soha nem csekkoltam le, a barátaim pedig
egyébként sem tudták, ki volt Jomo Kenyatta. Barcelonában vagyok a
haveroméknál, ő tudott gitározni, ezt játszotta, én meg az ágyon
ugráltam, és ezt üvöltöttem. Aztán átjött a grúz osztálytársam, és
megmutatta, hol vitte le az akna a vádliját. FUCK YOU I WON'T DO WHAT
YOU TELL ME!!! Ez hogyan vesztené már bármikor is az értelmét?
Komolyan, hatéves korában lejátszom majd a gyerekemnek.
L7 - Pretend We're Dead
A nők, a rockandroll és az én kacskaringós viszonyaimra nincs idő
kitérni, de az L7 a legjobbak között volt. Mindegyik úgy nézett ki,
mint Vanessa Warwick a Headbangers Ballból, és nekik - szemben például
Courtney Love-val - nem az aktuális hímnemű csicskájuk írta a
lemezüket. Mi lehet most szegényekkel? Állítólag még mindig léteznek,
ami csak egy fokkal jobb, mint valami kaliforniai piercingbolt
eladójaként dolgozni. Korrekt popzene, ma már sokadszorra.
URH - Kemény világ
Félúton a letagadandó és az elviselhető közt. Ha nem lenne Müller Péter
benne, simán be is vállalnám. Nekem innét nézve ezek az együttesek
közül egyértelműen az Európa Kiadó tűnik a legjobbnak, már csak azért
is, mert Gyönyörű autók, gyönyörű nők / Éjszakai dühöngök. Azt viszont
nem értem, hogy ha már muszáj volt URH-t akkor legalább miért nem a Kék
Fény? Ja, eszembe jutott: az soha nem volt meg ilyen jó minőségben.
Ennek meg a zenéje semmilyen, a szövege meg siralmas.
DFL - Function At The Center
Szerintem ezeknek a cédéit csak én vittem haza átmásolásra az
IndieGoból. Pedig simán az egyik legjobb hardcore a kilencvenes
évekből, Beastie Boy King Ad-Rock producerkedésével.
NOFX - Punk Guy
He's got a face like Charles Bronson / Straight outta Green Bay,
Wisconsin - mondom, hogy van humoruk. És tudnak zenélni, és Fat Mike-
nak kurva jó a hangja.
Blur - Girls & Boys
Ez van vagy öt perc, annyit nem tudok írni róla, az biztos. Inkább
idézek ebből is egy jót: Du bist sehr schön / But we haven't been in-
tro-duced. Nem tudom, hova lett a fiatal és bulizós Damon Albarn, pedig
a Song No. 2-nál még biztosan megvolt. Most, hogy odafigyelek rá, ez is
Specials meg Madness összegyúrva. Bugyuta pattogás, ízes Chelsea-
drukker tájszólás, ezek valamiért mindig hatnak rám.
Beck - Loser
Arra büszke vagyok, hogy Beck a legeleje óta megvan. Ezt a számot
viszont csak akkor szerettem meg most, a közben eltelt nyolc-kilenc
évben többnyire idegesített. A Mellow Goldról a Truck Drivin'
Neighbours Downstairs a kedvencem amúgy, Becket pedig generációja
legnagyobb zsenijének tartom, simán. Nekem még a Mutations is tetszett,
és tudom, hogy ez a Sea Change csak pillanatnyi kisiklás. És annyira az
sem rossz.
Lemonheads - Kitchen
A kilencvenes évek elejére ismét visszatérve, akkor a legcoolabb csávó
a világon egyértelműen Evan Dando volt. Mindenkit megkúrt Kate Mosstól
Courtney Love-ig, kétévente szart magából egy tökéletes lemezt, és
annyit drogozott, amennyit nem szégyellt. A Come On Feel... után viszont
valami elszakadt, odáig süllyedt, hogy háttércsörgődobozott egy Oasis-
turnén, és egyáltalán lepusztította magát a sárga földig. Ettől
függetlenül, ha buzi lennék, meg akarnám kúrni.
Prodigy - Fire
Ezt nehéz objektíven hallgatnom, mert egy ideje időm ötven százalékában
Kid 606-ot és társait hallgatom, ők meg ugyanazt a korai rave-szcénát
nyúlják, mint amit a Prodigy is az első lemezükön. A Charlie volt a
kedvenc számom, de annak az albumverziója meg sem közelítette a
kislemezt, ami viszont nem volt meg, a Fire így nyilván a
kompromisszumos megoldás lett. Az Out Of Space nyilván túl nagy
slágernek számított, én pedig már akkor is törődtem az ilyesmivel.
Miért nem mer ilyen zenét egy dídzsé sem játszani? Én ott rave-elnék az
első sorban pedig. Milyen kurva hosszú ez is. A DFL-re meg a NOFX-re
bezzeg nem jutott másfél perc sem.
Mano Negra - King Kong Five
A legnagyobb Mano Negra-sláger. Ez úgy zseniális, ahogy a Breeders
Cannonballja. Alig hasonlít bármi másra, de mégis teljesen magától
értetődő, boldogan üvölthető, és egyikben sem érteni szinte semmit sem
a szövegből. Listen to the beat.
Dead Kennedys - California Über Alles
Sajnálom, szegény Jello Biafrából mi lett az utolsó 15 évben, a Dead
Kennedys életműve ettől függetlenül viszont tökéletes. Ma már jobban
szeretem mondjuk a Moon Over Marint meg a Let's Lynch The Landlordot
az ilyen nagy slágereknél, de ez is nagyot tud még ütni. Imádom, hogy a
szövegek egyszerűek mint egy százas szög, utálni kell a Reagant geci,
Afrikában pedig jó fejek a diktátorok.
Dead Kennedys - Holiday In Cambodia
Hoppá, mégegy. Ez jobb, mint a California, ha másért nem, mert tényleg
jó vicc lenne egy csomó embert kihajtani Kambodzsába a rizsföldekre
dolgozni. Now you can go, where people are one / Now you can go, where
things get done, ez a kedvenc két sorom, meg persze a Pol Pot üvöltés a
végén. Vicces lehetett 1986-ban Magyarországon ezt hallgatni. Pol Pot.
Madness - Baggy Trousers
Aki járt angol iskolába, az érti, a többinek meg felesleges
elmagyarázni. Az persze még jobb lett volna, ha 'nagyon rövidre
engedett nyakkendő' a címe, de így is imádom.
Dick Dale - Misirlou
Ennek az oldalnak a végére is odaraktam. Akkor viszont még azt
szeretném mondani, hogy Quentin Tarantino nekem mindig tök
jelentéktelen volt. Alig jobb a Trainspottingnál.
|
