főoldal | Kedves m_ATULA! | 
A köcsögválogatott

Túlságosan egyszerű lenne - ráadásul az a látszat keltődne, hogy a m_AGAZIN nem ért a focihoz - ha Stig Töftinget bevennénk a Köcsögválogatottba. Stig Töfting a vébé egyik legjobb játékosa volt, ráadásul az arcberendezése is szimpatikus, szeretnék abban az együttesben gitározni, ahol ő énekli a Mosoi együttes Bevándorlók bére című számát. Köcsögnek itt azokat a játékosokat nevezzük, akik játékukkal és puszta létezésükkel sokat tettek csapatuk sikertelenségéért, illetve szimplán felbaszták a 64 meccstől már kissé fáradt agyunkat.

A szövetségi kapitányi poszt természetesen a terméketlen andalúz anyafölddel évszázadok óta küzdő spanyol paraszt prototípusát megtestesítő José Antonio Camachoé. Az egészen mocsaras hónalj nem zavaró - sőt dicséretes, hogy ennek ellenére is ragaszkodik az elegáns világoskék ingéhez -, a közvetlen Torquemadától származó vaskalapos konzervativizmus, a gyávaság és az idegenkedés mindentől, ami új sokkal inkább. Annak ellenére, hogy a brazil Scolari mögött ő dirigálhatott a vébé legjobb játékosanyagának, a spanyol válogatott Camachónak köszönhetően egy jellegtelen, beszari csapat. A gyávaságra az írek ellen már majdnem sikerült ráfizetni, egygólos előnynél középpályás passzolgatásra beállni és minden csatárt lecserélni olyan viselkedés, amiért méltán utálja mindenki az olasz válogatottat. A koreaiakkal játszott negyeddöntőn pedig végleg sikerült learatni a babérokat. A bíró valóban szar volt, de olyan kezdőcsapattal felállni, amelyben egyetlen egy csatár van, elég indok kell hogy legyen ahhoz, hogy lehessen hazamenni a picsába. És lett is. A hagyományosan kritikán aluli spanyol szövetségi kapitányok közül mellesleg Camacho egyáltalán nem lóg ki, Javier Clemente legfontosabb válogatási elve például az volt, hogy minden játékos legyen baszk honfitársa és lehetőleg 180 centi magas.

1. A kapuban Chilavert, a hülye és felesleges latin-amerikai kapusok aktuális példánya kap helyet. Higuita és Jorge Campos utóda a rendes kapuskultúrával rendelkező Hollandiában nem juthatott volna messzebb az Utrecht ificsapatának kispadjánál, ám abban az országban, ahol a puccs számít a társadalmi fejlődés motorjának, nyugodtan nevezheti magát a világ legjobb kapusának. Már hetekkel a világbajnokság előtt igyekezett pitiáner balhékat gerjeszteni többnyire a csoporttárs spanyol válogatott kapusának, Iker Casillasnak a gyalázásával. Végül három meccsen lépett pályára, kapott két nevetséges leventególt, Casillas meg kivédett három ír tizenegyest. A buta húsos képe és szemei nem sok jót sejtetnek a jövőre nézve, nem lepődnénk meg, ha az emberrablási ügybe keveredett Higuitához hasonlóan ő is rövid úton börtönbe kerülne. Fogadjunk, hogy családon belüli erőszakból kifolyólag.

2. A Köcsögválogatott védelmének oszlopos tagja Marco Materazzi, a gyűlöletes olasz hátvéd mintapéldája. Választhattuk volna a hírhedtebb Nestát vagy Cannavarót is, ám vak dühünkön keresztül is képesek vagyunk elismerni, hogy ők értékes játékosok. Materazzi viszont nem az, ahogy azt a horvátok ellen bizonyította, amikor Nesta sérülésének köszönhetően több mint egy órát mutogathatta felsőtestét kék, Kappa márkájú mezében. Segítsége nélkül soha nem rúgott volna két gólt három perc alatt az a horvát válogatott, amelyben Robert Prosinecki még mindig labdához érhet. Az olasz hátvéd mint fogalom valószínűleg Paolo Maldinivel indult hanyatlásnak. Húsz évvel ezelőtt csak a csatáraik voltak a frizurájukkal elfoglalva, ma már a komplett védelem is zselézésre használja fel a félidők közötti szünetet. Franco Baresivel ilyesmi nem fordulhatott volna elő. Az 1982-ben, a totócsaló Paolo Rossinak köszönhetően véletlenül becsúszott vébé-győzelmen kívül nem is nyertek semmit 1938 óta.

3. Carsten Ramelow csodálatosan játszott a döntőben. Élni nem hagyta Rivaldót, és nem az ő hibája volt, hogy a Zombi végül mindkét brazil gólban szerepet játszhatott. Ramelow tulajdonképpen az egész vébén kiválóan teljesített. A kameruniak ellen ugyan kiállították, de arról sem ő tehetett, hanem a világ egyik legrosszabb bírója, a spanyol López Nieto, aki képtelen volt kézben tartani a meccset. Carsten Ramelow a Bayer Leverkusennel az utolsó fordulóban elvesztette a német bajnokságot, majd kikapott a német kupa illetve a BL döntőjében. Most megint második lett, mert egy szerencsétlen köcsög. Matthaust majdnem mindenki gyűlölte, de szerencsétlennek legalább nem nevezte senki. Talán ezzel a Carsten keresztnévvel van valami gond.

4. Fingom nincs arról, kicsoda Hyun-Young Min. 22 éves hátvéd, az Ulsan Hyundai játékosa és tagja volt ugyan a koreai keretnek, de egyszer sem lépett pályára. Lehet, hogy jó arc a srác, de a tény, hogy koreai, automatikusan delegálja őt a köcsögválogatottba. A csapatuk akár szimpatikus is lehetett volna, hiszen lelkesen futottak és soha nem adták fel, ráadásul a kispadjukon is a világ tíz legjobb edzőjének egyike ül. A FIFA siralmas bíró-politikájának köszönhetően viszont valószínűleg a nagyapám is a németeknek drukkolt volna az elődöntőben, ha érdekelnél a foci, pedig ő már akkor idegrohamot kap, ha sramlizenét hall. Kedves sárga emberek, szerintetek ti ott lesztek 2006-ban Németországban? Nem, mert Irán fog kijutni.

5. A három köcsög hátvéd előtt néhány méterrel ólálkodik a futballtörténelem egyik all-time köcsögje, Diego Simeone, La Plata Lapátja, a Pampák Pöcse, a Geci Gaucho és a Tangóterrorista egyszemélyben. Simeone balszerencséje, hogy Kily Gonzalezzel egyetemben ahhoz az argentin mutációhoz tartozik, amelynek tagjai mindannyian klasszikus haramia kinézettel kénytelenek élni mindennapjaikat. Simeone alattomos, sunyi, agresszív, sportszerűtlen, hisztérikus, kekeckedő, sumákoló, becstelen, egyszóval méltó képviselője hazájának, a hetvenes években nyilván ő gondoskodott volna a politikai ellenzék elhallgattatásáról, a cementes vödör a lábra - be a helikopterbe - ugrás a Falkland-szigetek mellé szentháromság jegyében. Huszonöt évvel korábban pedig aktívan működött volna közre az országba érkező Herr Eichmann bújtatásában. Egy végtelenül gonosz ember, na.

6. A futballt mint az önkielégítés egyik lehetséges változatát űző játékosok közül csapatunkba nem Denilson - ő legalább világbajnok lett - , hanem a passzolni szintén képtelen Jay Jay Okocha került. Az ok egyszerű: nélküle akár vihette is volna valamire a nigériai válogatott. Vele viszont csak odáig, hogy a franciákkal együtt osztozhattak a szaúdiak és a kínaiak mögött a legszarabb csapatok képzeletbéli, ám csodálatos dobogóján. A kilencvenes kameruni szereplés után Pelé - aki mellesleg mindig a legnagyobb baromságokat jósolja - azt mondta, hogy még az ezredforduló előtt világbajnokságot nyer egy afrikai csapat. Well, they didn’t. Minden afrikai csapat akkor zuhan össze, amikor elkezdi magát komolyan venni. Szenegál most éppen azért volt jó, mert eleve az anarchiára építettek. Nigéria elvileg nem, viszont a játékos, akin állt vagy bukott a sikerük (Okocha, ha ez a bekezdés már követhetetlen lenne), komplett idiótaként viselkedett mindhárom meccsükön. Meg kellett volna verni az öltözőben, vagy pedagógikusan jól kihagyni a kezdőcsapatból.

7. Megkönnyebbülésünkre 2002-ben a francia válogatott visszakerült oda, ahova való. A futballtörténelem szemétdombjára. Most végre megfizettek mindenért, Abel Xavier kezéért, Raúl utolsó percben kihagyott tizenegyeséért, Ronaldo epilepsziás rohamáért és az elcseszett olasz büntetőkért. Muhaha, még egy gólt sem rúgtatok. Egyszer összejött egy szaros otthoni vébé, és egyből azt hittétek, hogy vagytok valakik. Kedves Emmanuel Petit, akit David Ginola hiányának okán beválogattunk a Köcsögválogatottba, soha nem fogjátok meg sem közelíteni Brazília, Argentína, Olaszország és Németország legendáját. Soha nem lesztek annyira elismertek mint a holland és a magyar válogatott, akik a világ igazságtalansága miatt soha nem nyerhettek világbajnokságot. Mostantól kezdve Angliával együtt fogtok megrohadni az örök vesztesek poklában, egymillió fényévvel az utoljára 52 éve győztes Uruguay alatt.

8. DAVID BECKHAM EGY SZÁNALMAS KÖCSÖG!!! MEGINT SZOPOTT A LIMAHLFRIZURÁS TANGABUGYIS!!! KIIIRÁÁÁÁÁLY!!!





9. Mehmet Scholl már évek óta a legszimpatikusabb német játékos. Sajnáltam, amikor kiderült, hogy nem jön a vébére. Önként lemondta a részvételt, mert úgy érezte, annyira formán kívül van, hogy játékával csak ártana a Heimatnak. Ha mégis kiment volna, biztos nem került volna be a Köcsögválogatottba. Luis Figo viszont éppen azért került be, mert nem volt képes őszinte lenni, és inkább otthon maradni. A portugál válogatott siralmas szereplését nyugodtan lehet teljes egészében Figo számlájára írni. Ha lett volna bátorsága az otthon maradáshoz, akkor nem kellett volna az egész csapatot őrá építeni, és akár valami jó is kisülhetett volna a dologból. Figónak egy éve nem volt még közepesen jó meccse sem, szemmel láthatóan elvesztette mindennemű motivációját. Ilyenkor kell visszavonulni.

10. Amióta a kilencvenes évek elején Kelet-Európában hirtelen több ország lett, minden jelentősebb futballtornára kijut egy érdekes mezű válogatott. Ennek köszönhetően ezeken garantáltan főszerephez jut valaki, aki zsenialitása mellett tudja azt a fajta balkáni bunkóizmust képviselni, amit Sebők Vili is szeretne egyszer. A román válogatott fájó hiánya miatt Sztojcskov, Hagi és Mihajlovics cipőjébe 2002-ben Zlatko Zahovicsnak kellett volna belebújnia, a zsenialitás fájó hiányából viszont előre lehetett tudni, hogy nem fog menni. Az ember, aki flegmaságával sikeresen rúgott mellé egy tizenegyest, ami a Valencia második BL-ezüstérmét jelentette, ezúttal annyira volt képes, hogy hazazavartatta magát Katanec szövetségi kapitánnyal. Zahovics tulajdonképpen a 2000-es Európa Bajnokságon jól kifogott két meccsén kívül életében semmi jelentőset nem alkotott, és mostani szereplése is csak azt bizonyította, hogy mennyire nem szabad megbízni a semmiből egy nemzetközi tornán előtörő játékosokban. Emlékezzünk csak Totó Schillacira a ’90-es vébéről. Ma Nápoly egyik külvárosában egy bárban dolgozik, kávéfőzőként. Mindennek tetejébe Zlatko úgy néz ki, hogy abban a Guy Ritchie filmben, amelyben David Seaman játssza a stricit és Vinnie Jones a kidobóembert, minden bizonnyal ő lenne a balkáni bérgyilkos, akinek pillantásától retteg a komplett londoni alvilág.

11. Zahovics mellett a csatársorban méltó helyet foglal Emile Heskey. Óvakodnánk a rasszista felhangoktól, de ez a buta nigger nyilván számos egyéb dolog mellett egyet egyáltalán nem tud: focizni. Labdakezelési technikája alig múlja felül egy átlagos magyar focistáét, sudár termete ellenére pedig képtelen hatékonyan fejelni. Aki valaha is látta volna ezt az embert Zamorano-, Kluivert- vagy akár Niall Quinn-módra felemelkedni, és csipőből lendülve megfejelni egy labdát, az szóljon nekünk. Az ő munkája a Liverpoolban és az angol válogatottban is csupán annyiból áll, hogy igyekszik az előreívelt labda alá állni, hátha az róla Michael Owen elé pattan. Kevés ez, szánalmasan kevés. Az érv, hogy Heskey gyorsan fut igen tetszetős, ám mivel írásunk a futball nevű sportra koncentrál, teljesen felesleges.

Marci Personality

főoldal

m_ATULA m_AGAZIN | © 2001