Túlságosan egyszerű lenne - ráadásul az a látszat keltődne, hogy a
m_AGAZIN nem ért a focihoz - ha Stig Töftinget bevennénk a
Köcsögválogatottba. Stig Töfting a vébé egyik legjobb játékosa volt,
ráadásul az arcberendezése is szimpatikus, szeretnék abban az együttesben
gitározni, ahol ő énekli a Mosoi együttes Bevándorlók bére című számát.
Köcsögnek itt azokat a játékosokat nevezzük, akik játékukkal és puszta
létezésükkel sokat tettek csapatuk sikertelenségéért, illetve szimplán
felbaszták a 64 meccstől már kissé fáradt agyunkat.
A szövetségi kapitányi poszt természetesen a terméketlen andalúz
anyafölddel évszázadok óta küzdő spanyol paraszt prototípusát
megtestesítő José Antonio Camachoé. Az egészen mocsaras hónalj nem zavaró
- sőt dicséretes, hogy ennek ellenére is ragaszkodik az elegáns
világoskék ingéhez -, a közvetlen Torquemadától származó vaskalapos
konzervativizmus, a gyávaság és az idegenkedés mindentől, ami új sokkal
inkább. Annak ellenére, hogy a brazil Scolari mögött ő dirigálhatott a
vébé legjobb játékosanyagának, a spanyol válogatott Camachónak
köszönhetően egy jellegtelen, beszari csapat. A gyávaságra az írek ellen
már majdnem sikerült ráfizetni, egygólos előnynél középpályás
passzolgatásra beállni és minden csatárt lecserélni olyan viselkedés,
amiért méltán utálja mindenki az olasz válogatottat. A koreaiakkal
játszott negyeddöntőn pedig végleg sikerült learatni a babérokat. A bíró
valóban szar volt, de olyan kezdőcsapattal felállni, amelyben egyetlen
egy csatár van, elég indok kell hogy legyen ahhoz, hogy lehessen
hazamenni a picsába. És lett is. A hagyományosan kritikán aluli spanyol
szövetségi kapitányok közül mellesleg Camacho egyáltalán nem lóg ki,
Javier Clemente legfontosabb válogatási elve például az volt, hogy minden
játékos legyen baszk honfitársa és lehetőleg 180 centi magas.
1. A kapuban Chilavert, a hülye és felesleges latin-amerikai kapusok
aktuális példánya kap helyet. Higuita és Jorge Campos utóda a rendes
kapuskultúrával rendelkező Hollandiában nem juthatott volna messzebb az
Utrecht ificsapatának kispadjánál, ám abban az országban, ahol a puccs
számít a társadalmi fejlődés motorjának, nyugodtan nevezheti magát a
világ legjobb kapusának. Már hetekkel a világbajnokság előtt igyekezett
pitiáner balhékat gerjeszteni többnyire a csoporttárs spanyol válogatott
kapusának, Iker Casillasnak a gyalázásával. Végül három meccsen lépett
pályára, kapott két nevetséges leventególt, Casillas meg kivédett három
ír tizenegyest. A buta húsos képe és szemei nem sok jót sejtetnek a
jövőre nézve, nem lepődnénk meg, ha az emberrablási ügybe keveredett
Higuitához hasonlóan ő is rövid úton börtönbe kerülne. Fogadjunk, hogy
családon belüli erőszakból kifolyólag.
2. A Köcsögválogatott védelmének oszlopos tagja Marco Materazzi, a
gyűlöletes olasz hátvéd mintapéldája. Választhattuk volna a hírhedtebb
Nestát vagy Cannavarót is, ám vak dühünkön keresztül is képesek vagyunk
elismerni, hogy ők értékes játékosok. Materazzi viszont nem az, ahogy azt
a horvátok ellen bizonyította, amikor Nesta sérülésének köszönhetően több
mint egy órát mutogathatta felsőtestét kék, Kappa márkájú mezében.
Segítsége nélkül soha nem rúgott volna két gólt három perc alatt az a
horvát válogatott, amelyben Robert Prosinecki még mindig labdához érhet.
Az olasz hátvéd mint fogalom valószínűleg Paolo Maldinivel indult
hanyatlásnak. Húsz évvel ezelőtt csak a csatáraik voltak a frizurájukkal
elfoglalva, ma már a komplett védelem is zselézésre használja fel a
félidők közötti szünetet. Franco Baresivel ilyesmi nem fordulhatott volna
elő. Az 1982-ben, a totócsaló Paolo Rossinak köszönhetően véletlenül
becsúszott vébé-győzelmen kívül nem is nyertek semmit 1938 óta.
3. Carsten Ramelow csodálatosan játszott a döntőben. Élni nem hagyta
Rivaldót, és nem az ő hibája volt, hogy a Zombi végül mindkét brazil
gólban szerepet játszhatott. Ramelow tulajdonképpen az egész vébén
kiválóan teljesített. A kameruniak ellen ugyan kiállították, de arról sem
ő tehetett, hanem a világ egyik legrosszabb bírója, a spanyol López
Nieto, aki képtelen volt kézben tartani a meccset. Carsten Ramelow a
Bayer Leverkusennel az utolsó fordulóban elvesztette a német bajnokságot,
majd kikapott a német kupa illetve a BL döntőjében. Most megint második
lett, mert egy szerencsétlen köcsög. Matthaust majdnem mindenki gyűlölte,
de szerencsétlennek legalább nem nevezte senki. Talán ezzel a Carsten
keresztnévvel van valami gond.
4. Fingom nincs arról, kicsoda Hyun-Young Min. 22 éves hátvéd, az Ulsan
Hyundai játékosa és tagja volt ugyan a koreai keretnek, de egyszer sem
lépett pályára. Lehet, hogy jó arc a srác, de a tény, hogy koreai,
automatikusan delegálja őt a köcsögválogatottba. A csapatuk akár
szimpatikus is lehetett volna, hiszen lelkesen futottak és soha nem adták
fel, ráadásul a kispadjukon is a világ tíz legjobb edzőjének egyike ül. A
FIFA siralmas bíró-politikájának köszönhetően viszont valószínűleg a
nagyapám is a németeknek drukkolt volna az elődöntőben, ha érdekelnél a
foci, pedig ő már akkor idegrohamot kap, ha sramlizenét hall. Kedves
sárga emberek, szerintetek ti ott lesztek 2006-ban Németországban? Nem,
mert Irán fog kijutni.
5. A három köcsög hátvéd előtt néhány méterrel ólálkodik a
futballtörténelem egyik all-time köcsögje, Diego Simeone, La Plata
Lapátja, a Pampák Pöcse, a Geci Gaucho és a Tangóterrorista
egyszemélyben. Simeone balszerencséje, hogy Kily Gonzalezzel egyetemben
ahhoz az argentin mutációhoz tartozik, amelynek tagjai mindannyian
klasszikus haramia kinézettel kénytelenek élni mindennapjaikat. Simeone
alattomos, sunyi, agresszív, sportszerűtlen, hisztérikus, kekeckedő,
sumákoló, becstelen, egyszóval méltó képviselője hazájának, a hetvenes
években nyilván ő gondoskodott volna a politikai ellenzék
elhallgattatásáról, a cementes vödör a lábra - be a helikopterbe - ugrás
a Falkland-szigetek mellé szentháromság jegyében. Huszonöt évvel korábban
pedig aktívan működött volna közre az országba érkező Herr Eichmann
bújtatásában. Egy végtelenül gonosz ember, na.
6. A futballt mint az önkielégítés egyik lehetséges változatát űző
játékosok közül csapatunkba nem Denilson - ő legalább világbajnok lett -
, hanem a passzolni szintén képtelen Jay Jay Okocha került. Az ok
egyszerű: nélküle akár vihette is volna valamire a nigériai válogatott.
Vele viszont csak odáig, hogy a franciákkal együtt osztozhattak a
szaúdiak és a kínaiak mögött a legszarabb csapatok képzeletbéli, ám
csodálatos dobogóján. A kilencvenes kameruni szereplés után Pelé - aki
mellesleg mindig a legnagyobb baromságokat jósolja - azt mondta, hogy még
az ezredforduló előtt világbajnokságot nyer egy afrikai csapat. Well,
they didn’t. Minden afrikai csapat akkor zuhan össze, amikor
elkezdi magát komolyan venni. Szenegál most éppen azért volt jó, mert
eleve az anarchiára építettek. Nigéria elvileg nem, viszont a játékos,
akin állt vagy bukott a sikerük (Okocha, ha ez a bekezdés már
követhetetlen lenne), komplett idiótaként viselkedett mindhárom
meccsükön. Meg kellett volna verni az öltözőben, vagy pedagógikusan jól
kihagyni a kezdőcsapatból.
7. Megkönnyebbülésünkre 2002-ben a francia válogatott visszakerült oda,
ahova való. A futballtörténelem szemétdombjára. Most végre megfizettek
mindenért, Abel Xavier kezéért, Raúl utolsó percben kihagyott
tizenegyeséért, Ronaldo epilepsziás rohamáért és az elcseszett olasz
büntetőkért. Muhaha, még egy gólt sem rúgtatok. Egyszer összejött egy
szaros otthoni vébé, és egyből azt hittétek, hogy vagytok valakik. Kedves
Emmanuel Petit, akit David Ginola hiányának okán beválogattunk a
Köcsögválogatottba, soha nem fogjátok meg sem közelíteni Brazília,
Argentína, Olaszország és Németország legendáját. Soha nem lesztek
annyira elismertek mint a holland és a magyar válogatott, akik a világ
igazságtalansága miatt soha nem nyerhettek világbajnokságot. Mostantól
kezdve Angliával együtt fogtok megrohadni az örök vesztesek poklában,
egymillió fényévvel az utoljára 52 éve győztes Uruguay alatt.
8. DAVID BECKHAM EGY SZÁNALMAS KÖCSÖG!!! MEGINT SZOPOTT A LIMAHLFRIZURÁS
TANGABUGYIS!!! KIIIRÁÁÁÁÁLY!!!
9. Mehmet Scholl már évek óta a legszimpatikusabb német játékos.
Sajnáltam, amikor kiderült, hogy nem jön a vébére. Önként lemondta a
részvételt, mert úgy érezte, annyira formán kívül van, hogy játékával
csak ártana a Heimatnak. Ha mégis kiment volna, biztos nem került volna
be a Köcsögválogatottba. Luis Figo viszont éppen azért került be, mert
nem volt képes őszinte lenni, és inkább otthon maradni. A portugál
válogatott siralmas szereplését nyugodtan lehet teljes egészében Figo
számlájára írni. Ha lett volna bátorsága az otthon maradáshoz, akkor nem
kellett volna az egész csapatot őrá építeni, és akár valami jó is
kisülhetett volna a dologból. Figónak egy éve nem volt még közepesen jó
meccse sem, szemmel láthatóan elvesztette mindennemű motivációját.
Ilyenkor kell visszavonulni.
10. Amióta a kilencvenes évek elején Kelet-Európában hirtelen több ország
lett, minden jelentősebb futballtornára kijut egy érdekes mezű
válogatott. Ennek köszönhetően ezeken garantáltan főszerephez jut valaki,
aki zsenialitása mellett tudja azt a fajta balkáni bunkóizmust
képviselni, amit Sebők Vili is szeretne egyszer. A román válogatott fájó
hiánya miatt Sztojcskov, Hagi és Mihajlovics cipőjébe 2002-ben Zlatko
Zahovicsnak kellett volna belebújnia, a zsenialitás fájó hiányából
viszont előre lehetett tudni, hogy nem fog menni. Az ember, aki
flegmaságával sikeresen rúgott mellé egy tizenegyest, ami a Valencia
második BL-ezüstérmét jelentette, ezúttal annyira volt képes, hogy
hazazavartatta magát Katanec szövetségi kapitánnyal. Zahovics
tulajdonképpen a 2000-es Európa Bajnokságon jól kifogott két meccsén
kívül életében semmi jelentőset nem alkotott, és mostani szereplése is
csak azt bizonyította, hogy mennyire nem szabad megbízni a semmiből egy
nemzetközi tornán előtörő játékosokban. Emlékezzünk csak Totó Schillacira
a ’90-es vébéről. Ma Nápoly egyik külvárosában egy bárban dolgozik,
kávéfőzőként. Mindennek tetejébe Zlatko úgy néz ki, hogy abban a Guy
Ritchie filmben, amelyben David Seaman játssza a stricit és Vinnie Jones
a kidobóembert, minden bizonnyal ő lenne a balkáni bérgyilkos, akinek
pillantásától retteg a komplett londoni alvilág.
11. Zahovics mellett a csatársorban méltó helyet foglal Emile Heskey.
Óvakodnánk a rasszista felhangoktól, de ez a buta nigger nyilván számos
egyéb dolog mellett egyet egyáltalán nem tud: focizni. Labdakezelési
technikája alig múlja felül egy átlagos magyar focistáét, sudár termete
ellenére pedig képtelen hatékonyan fejelni. Aki valaha is látta volna ezt
az embert Zamorano-, Kluivert- vagy akár Niall Quinn-módra felemelkedni,
és csipőből lendülve megfejelni egy labdát, az szóljon nekünk. Az ő
munkája a Liverpoolban és az angol válogatottban is csupán annyiból áll,
hogy igyekszik az előreívelt labda alá állni, hátha az róla Michael Owen
elé pattan. Kevés ez, szánalmasan kevés. Az érv, hogy Heskey gyorsan fut
igen tetszetős, ám mivel írásunk a futball nevű sportra koncentrál,
teljesen felesleges.
|
