A m_ATULA m_AGAZIN száz százalékig megbízik Horn Gyula és
Gál Zoltán képviselőkben. Rajtuk keresztül kiállunk
Medgyessy Péter mellett is. Állásfoglalásunkat az emberi
dimenzióra alapozzuk.
2002. június 18-án, kedden, a kémügy kirobbanásának napján
jelentéktelennek tűnő, de mégis az emberi dimenzió
szempontjából kulcsfontosságú jelenet zajlott le a Tisztelt
Házban. Az eset bizonyítja, hogy az ordas viták mögött is
meghúzódik az emberi tényező.
Ez a jelenet a Tisztelt Háznak a büféjében játszódott le.
Amikor zajlott, akkor már a kedélyek "felcsappantak",
többek között úgy tűnt, az emberség helyett a feszültség
beárnyékolja a napot. Ekkor két politikus - többek között -
a büfébe ment presszókávét fogyasztani. Az egyik Horn
Gyula, a másikuk Gál Zoltán volt. Mindkettőjükről kiderült
valami mélyen emberi az alatt a néhány másodperc alatt úgy,
hogy nem tűnt fel senkinek, nem hivalkodott a pillanat,
hanem emberiesen egyszerű volt, a figyelem csak a m_Atula
által vetül most vissza rá, utólagosan.
Horn Gyula és Gál Zoltán éppen fogták a kávéscsészéjüket,
és egy pultszerűségre emlékeztető asztal irányába tettek
lépéseket. Le is helyezték a csészéiket, és Horn Gyula
rágyújtott. Látszott, a volt külügyminiszter és
miniszterelnök már régóta rágyújtana, emberi, érthető
türelmetlenséggel sedregette már sorbanálláskor a
nikotinrudat, anno országot is kormányzó kezében. Ám
kivárta a kávét, és most jól esett neki az első slukk.
Ekkor egy kedves felszólgálónő, aki épp a korábban
helyszínen kávézók megüresedett csészéit pakolta volna
arrébb, odasandított, majd látszódva, hogy bátorságot
gyűjt, megszólalt: "Megharagudna, ha megkérném, hogy az
ablaknál dohányozzon?" A kis felszolgálónőre kedvesen
tekintett vissza, valami emberi csillogással a szemében az
egyébként országos gondokkal is foglalkozó politikus. "Hogy
mit mond?" Gál Zoltán korábbi belügyminiszter és házelnök,
mintha csak valamilyen emberi megoldást keresne,
visszaszólt: "Itt nem lehet dohányozni, nyomd el itt!"
mutatott a szemetes fémkarimájára. Ekkor azonban jött a
leány, megismételte az előzőt, és Horn Gyula is figyelt,
és "Rendben" mondta mosolyogva, egyáltalán nem is
haragudott.
Ez több szempontból is fontos jelenet volt:
1. Kiderült, hogy a demokrácia létező, emberi egyszerű
pillanatokból álló valami. Ez azért is volt nagyon-nagyon
feltűnő, mert Horn és Gál fontos emberek, a felszolgálólány
pedig csak egy másik (alacsonyabb) szinten az, mégis a
másik szintű tett utasítást a felsőbb szintű felé, akit a
másik felsőbb szintű is az első tolerálása felé ösztökélt.
2. Kiderült, létezhető a kompromisszum.
---
Szerintünk ez az egész nagyon mélyen emberi valami volt,
ami utalt rá: jó emberek vannak ott, és ha ők megbíznak egy
emberben, akkor az nem lehet gonosz. Az ilyen szinten
emberben és demokráciában gondolkodó személyek nem lehetnek
hajlamosak a rossznak az irányába egyszerűen. Hiszen nem is
tudták, hogy figyeli őket bárki, emberi természetességgel
viselkedtek. Ezért a m_Atula megbízik Medgyessy Péterben
is, pont úgy, ahogy ezek az emberek teszik.
|
