Ha én Esterházy Péter lennék, ülnek a papír előtt, es leírnám a gondolataimat. A gondolatokat a papíron összegyűjtve a hónom alá csapnám, és az utcán lassan sétálnék a szerkesztőség felé. Ott kedélyesen elkávézgatnék a főszerkesztővel, akinek tetszenek a gondolataim, no és a forma, amibe öntöttem őket. Aztán felállnék, pisilnék egyet, és hazamennék, hogy az újabb gondolatokat, amelyeket az utcán gyűjtöttem össze, papíra vessem. Közben eltöltene az az érzés, hogy mások (tömegek!) éppen a gondolataimat olvassák.
De mivel én nem Esterházy Péter vagyok, hanem idős hölgyek szexuális vágyait elégítem ki pénzért, vágyakat, melyek mintha nem lennének tekintettel hajlott korukra. Vannak gondolatiam nekem is, ám ezeket nem papírra és nem írom, mivel nagyrésze az életemnek avval telik, amiről már beszéltem. És bár szoktam beszélni a gondolataimról, mert vannak barátaim, mégis összszorul a gyomrom tájéka, amikor arra gondolok, az én gondolataimat kevesen ismerik.
Talán ha Esterházy Péter úr felesége egyszer elhatározná, hogy szeretőt akar tartani, megváltoznának egy kicsit a dolgok. Addig semmi remény. Csak ezt akartam mondani, köszönöm.
---
Bárki nyugodtan fordulhat a továbbiakban is a m_ATULÁhoz, ha ilyen gondjai vannak, és szeretné többekkel is megosztani. (a szerkesztőség)
|
