Ha a nép egy szorgalmas iskolai osztály volna, és a nyomtatott sajtó lenne az ő tanári kara, akkor a Népszabadság biztos a fizikatanár posztját töltené be ebben a vidáman nyüzsgő iskolában, olyanét, aki mindig kisegőtanár az osztálykiránduláson. Mindenütt ott van, körbezseblámpázza a házikókat, és mégis a legkorábban kel. A szülői értekezletek hőse. Kalmár György, diáknevén(!) Kágyés bemutatja a mai punkot. A punk brutális költészetét. Na és kit kér fel szakértőnek? Persze, hogy a legjobbfej rajztanárt, a Réz Andrást
Réz András a kulturális törzsfőnök pedig előadja, amit ilyenkor kötelessége: "A világ egyre zavarosabb... stb., stb. (...) A szélsőséges eszmék és erők befolyása mind nagyobb". Az ilyen Réz András féle rajztanárokat (Vö. Hankiss Elelmér) felhívja a szerkesztő/publicista, hogy "Te, figyelj, el tudnád mondani, amit a múltkor, tudod...". És ő el tudja.
Kágyés PiCsa-koncerten volt, és jól körbenézett. Van ízlése, nem vitás ("Két kiscsaj ujjatlan piros trikóban szeretné felhívni a figyelmet bimbózó lányságára"). Kötelező és bárgyú társadalmi érzékenység, unalmas, érdektelen, mint maga a tárgy. Ez a megfigyelősdi olyan - és nem is rossz ötlet -, mintha leírnánk azt, hogyan bóbiskolnak Kágyés és barátai a színházban, és hogyan vakargatják a töküket álldogálván a Büfében. Tanárparódia készül.
A cikk egyébként itt [Népszabadság, November 7., Kalmár György: A punk brutális költészete] van, bár információink szerint most újul a Népszabi, szóval a link bedöglik nemsokára, sőt arcívumuk sem lesz egy ideig. (Szokásos szerdai eszmefuttatása a számtechtanárnak ugyanekkor, ugyanitt. Uj Péter szemüveges cikke.)
|
